A Kia villanyautót faragott öreg kisautójából
A Kia Egyesült Királyságban működő szervezete bemutatta a tisztán elektromossá átalakított Kia Pride EV kisautót, amelyet kifejezetten az autógyártó fennállásának 80. évfordulója alkalmából készítettek.
Az október 6-i Bicester Heritage „Scramble” rendezvényen először bemutatott felújított, módosított Pride EV a Kia UK és a brit elektromos járművek hajtásláncára és átalakítására szakosodott Electrogenic együttműködési projektje. A Pride EV egy egyedülálló és játékos elgondolás, amelyet a egy olyan 1996-os ötajtós Pride 1.3 LX donorautójából készítettek , amely a Kia UK örökségi flottájából származik.
A felújított Pride EV egy tisztán elektromos hajtásláncot kapott – nagy teljesítménnyel, azonnali nyomatékkal és nulla kipufogó-kibocsátással – egy olyan autóban, amelyet soha nem ezen tulajdonságokkal jellemeztek. Szinte az összes eredeti belsőégésű alkatrészét teljesen elektromos hajtásláncra cserélték – csak az eredeti ötfokozatú kézi sebességváltó és a hajtótengelyek maradtak meg a vezető maximális élménye érdekében.
A benzinről elektromos áramra való átalakítást teljes egészében kézi munkával hajtották végre az Egyesült Királyságban. A Pride EV teljesen legálisan közlekedhet a közúti forgalomban és valahol az érdekesség és a játékszer között van, mivel olyan vonzónak szánták a vezetését, mint egy korai hot hatch-nek.
Az autó szégyentelenül és gátlástalanul megőrizte eredeti, 1980-as évekből származó dizájnját (és eredeti 12 colos acél kerekeit és dísztárcsáit). Azonban bizonyos elemeket átvett, amelyek összekapcsolják a kisautót az 2024-es modern Kiával. Egészen a közelmúltig a donorautó az eredeti „Kingfisher Blue” külső fényezést viselte. Most az autót lecsupaszították, és a Kia EV3, EV6, EV9 és Niro EV modellekhez hasonlóan „White Pearl” színárnyalattal látták el. Az első és a hátsó lámpákat is továbbfejlesztették, így azok minden körülmények között jobb kilátást és láthatóságot biztosítanak.
A Pride EV belső terét továbbra is a kornak megfelelő szürke szövet díszíti, de az üléseken limezöld csíkok, a padlószőnyegeken limezöld varrások találhatók. Ezek a játékos részletek közvetlen vizuális kapcsolatot teremtenek az 577 lóerős Kia EV6 GT belső terében – és a féknyergeken – található lime zöld díszítésekkel.
A Pride EV a maga nemében a valaha készült legerősebb, igazi „zsebrakéta”. A motor csúcsteljesítménye jelentősen nagyobb, mint az eredetileg a Pride-hoz kínált négyhengeres 1,1 vagy 1,3 literes motorok ereje. Az átalakítás első lépéseként az 1 324 köbcentis motort, a 37 literes benzintartályt, az üzemanyag-vezetékeket és a betöltőcsonkot eltávolították. Ezeket egy kompakt villanymotorra, 10 kWh-os kettős akkumulátorra, valamint a töltőnyílás fedele alatti töltőaljzatra cserélték.
Amikor 1996-ban új autóként kigördült a gyárból, az eredeti motor 60 lóerőt teljesített 5 500-as fordulaton, maximális nyomatéka pedig 118 Nm volt 3 500-as fordulaton. A helyére most egy villanymotor került, amely 8 000-es fordulatszámon pörög, 3600-4800-as fordulatszámon pedig akár 107 lóerőt is lead, ami 77,7 százalékos növekedést jelent. Legerősebb hajtásmódjában a Pride EV motorja 235 Nm csúcsnyomatékot ad le 0-2500 fordulat között, ami 99,2 százalékos növekedés. Az új motor az Electrogenic által megtartott és átdolgozott eredeti ötfokozatú sebességváltón keresztül hajtja meg az első kerekeket. Ehhez egy új, teljesítményorientált tengelykapcsoló-készlet tartozik, amely képes befogadni a motor megnövelt nyomatékát. A Pride korábbi mechanikus kapcsolatát a gázpedál és a gyorsítás között szintén egy új drive-by-wire rendszer váltotta fel, az azonnalibb gázreakció érdekében.
A motort és a sebességváltót két akkumulátorcsomag hajtja meg, összesen 20 kWh kapacitással. Az elülső 10 kWh-s akkumulátorcsomag a motorháztető alatt, a második 10 kWh-s csomag a kissé megemelt csomagtérpadló alatt található. Az egykori üzemanyagtöltő nyíláson most egy Type2-es töltőcsatlakozó található, amely egy 3,3 kW-os beépített töltőhöz kapcsolódik. A Pride EV hagyományos konnektorról vagy fali töltőről körülbelül hat óra alatt teljesen újratölthető 1-ről 100 százalékra. Ha ésszerűen „Eco” üzemmódban működik, a Pride EV akár 120 mérföldet, azaz 192 km-t is képes megtenni egyetlen töltéssel.
A benzinesről elektromosra való átalakítás is csak csekély súlynövekedést eredményezett a modellnél, a donorautó tömege 850 kg-ról 870 kg-ra ugrott (vezető nélkül). Ezenkívül a kettős akkumulátorcsomag elhelyezkedése segíti a súlyelosztást és javítja a mozgékonyságot, valamint az egyensúlyt. A 20 kg-os súlytöbbletet az erő és a teljesítmény növekedése bőven ellensúlyozza: az autó teljesítmény/tömeg aránya 71-ről 123 LE/tonnára nőtt „Sport” üzemmódban – hasonlóan az 1970-es és 1980-as évek különböző benzinüzemű hot hatch-eihez.
A Pride EV a maximális tisztaság érdekében megőrizte eredeti analóg műszeregységét, hagyományos mutatós sebességmérőjével és fordulatszámmérőjével „úgy, mint a régi szép időkben”. Megtartotta az üzemanyagszint-jelzőt is, amely ahelyett az akkumulátor aktuális töltöttségi állapotát mutatja. Ez az Electrogenic szabadalmaztatott „DCU” elektronikai csomagjának köszönhető.
Míg a Pride EV 107 lóerős csúcsteljesítményt kínál, az Electrogenic szabadalmaztatott szoftvere azt is lehetővé teszi, hogy kövesse a Kia legújabb trendjét, amely különböző vezetési üzemmódokat kínál a különböző körülményekhez. A vezetők a három vezetési üzemmód között válthatnak a műszerfal mellett található új kapcsolóval: „Eco”, „Sport” és „Auto”. Az alapértelmezett „Eco” beállításban a Pride EV 60 lóerőt (45 kW) ad le, hasonlóan ahhoz a benzinmotorhoz, amely korábban a motorterét foglalta el.
Az „Eco” mód ideális az autó hatótávolságának maximalizálásához. A motor nyomatéka ebben az üzemmódban 118 Nm-re korlátozott, ami a motor potenciál maximumának körülbelül a fele – és megegyezik az eredeti 1,3 literes motor által termelt nyomatékkal. Ezzel a forgatónyomatékkal azonban attól a pillanattól kezdve, hogy a vezető megnyomja a gázpedált, a Pride EV „Eco” üzemmódban sokkal intenzívebb gyorsulást tesz lehetővé kisebb sebességeknél. Ebben az üzemmódban az autó 0-ról 62 mph-re (kb. 96 km/óra) képes felgyorsulni, hasonló idő alatt, mint az eredeti 1,3 literes benzinmotorral hajtott verzió 11,8 másodperces eredménye. A forgatónyomaték és az erő zökkenőmentesen épül fel, amikor a vezető lenyomja a gázpedált, így az egyenletes, nyugodt és tökéletes a hatékony hétköznapi vezetéshez.
A Pride EV azonban nem egy „hétköznapi” Pride. A tárcsa „Sport” módba forgatásával a Pride EV teljesítménye és nyomatéka a maximális 107 lóerőre (80 kW), illetve 235 Nm-re nő. Ezenkívül a motort úgy hangolták, hogy ezt a teljesítményt és nyomatékot hamarabb is biztosítsa, mint az „Eco” módban. Ez lehetővé teszi, hogy az autó a becslések szerint 8 másodperc alatt felgyorsuljon 0-ról 62 mérföld/órára, ami ideálissá teszi a „Sport” üzemmódot a megfelelő körülmények között történő előzésekhez, vagy az autó első abroncsainak nem megfelelő körülmények között történő koptatásához. E képességek egyike sem lesz távolról ismerős senkinek, aki valaha is vezetett eredeti Kia Pride kisautót, az utóbbi rövid ideig sokkoló és egyben óriási móka.
Mind az „Eco”, mind a „Sport” üzemmódban minimális a regeneratív fékezés, ami megfelel a kézi sebességváltó karakterének. Az autót ehelyett úgy hangolták, hogy csak enyhén lassítson, amikor a sofőr leveszi lábát a gázpedált, ami azt a sebességfokozatba kapcsolt motorfékezés érzetét erősíti, amelyet a vezetők a benzines vagy dízelmotoros autók vezetésekor már ismernek.
A harmadik üzemmód, az „Auto” lehetővé teszi, hogy a Pride EV jobban viselkedjen, mint egy hagyományos elektromos jármű. A vezető úgy aktiválja az „Auto” üzemmódot, hogy megnyomja a tengelykapcsoló-pedált, a sebességváltó kart harmadik fokozatba kapcsolja, majd a vezetési mód kapcsolóját „Auto” állásba teszi. Sima, progresszív gyorsulás a jellemző „Auto” módban, valamivel kifejezettebb regeneratív fékezéssel együtt. A teljesítmény és a nyomaték a motor maximumának 75 százalékára van beállítva (80 LE / 60 kW és 176 Nm), a végsebesség pedig enyhén korlátozott (a sebességváltó áttétele, a motor fordulatszáma és egyéb tényezők miatt). Az „Auto” mód ezért tökéletes a városban való sétakocsikázáshoz, a forgalomban a megállások-indulásokhoz, valamint a kissé valószínűtlen résekbe való beférkőzéshoz a körforgalomba való behajtáskor.
A Pride EV egy fejlett és nagymértékben egyedi tervezési és gyártási módszerek eredménye. Míg a donorautót a dél-koreai Gwangmyeong gyártósorán szerelték össze csaknem 30 évvel ezelőtt, a Pride elektromos autóvá alakítását az Electrogenic Kidlingtonban, Oxfordshire-ben (Egyesült Királyság) végezték el.
Forrás: thekoreancarblog.com
