Bemutatom az új koreai munkatársam
Miközben hétről hétre a legújabb Hyundai és Kia érdekességekről hozom a híreket, a hétköznapi életben eddig egy Duster volt a céges „társam”. De ő már technológiában és munkatempóban is lemaradt, így keresnem kellett egy új munkatársat, akivel végre élmény lesz a közös munka.
Talán kevesen tudják rólam, hogy a civil életben már lassan 20 éve egy közel 500 fős szegedi kereskedelmi cégnél dolgozom, aminek keretein belül megjártam a felszámolási részleget, a pénzügyi területet, mielőtt elődöm 5 évvel ezelőtti nyugdíjazását követően átvehettem a cég gépjármű-parkjának ügyintézését. No, ne gondoljatok sokra, a vállalatunknál tucatnál kevesebb jármű van, azok is mind személyautók. Alig telt el egy év, a cég szabad ingatlanainak bérleteztetésével, illetve értékesítésével is foglalkozó kollégája is végleg nyugdíjba vonult, feladatkörét – és ezzel a 2019-ben vásárolt céges Dacia Duster autóját – pedig én vettem át azzal, hogy a korábbi gépjárműves feladataim is megmaradtak.
A cég hatásköre Csongrád megyére terjed ki, az ingatlanok így Csongrád városától Tiszaszigetig, Kübekházáig, illetve a nyugati szélen a kistelepülésekig (Pusztamérges, Öttömös) találhatóak, ezért a Dusterrel gyakran kell a cég szegedi központjából kimozdulnom. Ráadásul elődöm Csongrádról járt át, így a Dusterben 2 év leforgása alatt már 88 ezer kilométer futott bele. Az autó egyébként egy „fullos” kivitel 1.6 literes szívó benzinmotorral, összkerékhajtási rendszerrel, ami azt eredményezte, hogy a váltó első fokozata rendkívül rövid, ami városi használatban elég fárasztó, viszont városon kívül erősen pörgetni kell ahhoz, hogy haladjon is. Ez pedig nem tesz valami jót a fogyasztásnak, amit ritkán tudok 8 liter alá vinni.
A Duster ugyan az átvételt követő években rendesen bírta a gyűrődést, nem volt vele semmi komolyabb probléma, ám az olcsó anyagok és a tervezési hanyagságok kicsit megnehezítették a hétköznapi együttműködést. A 2019-es autó kulcsa merev tollú, behajthatatlan, amit ráadásul az autó tanksapkájának nyitásához is használni kell (ilyet utoljára anyukám ’94-es Cinquecento-ján használtam). Igaz, hogy a központi kijelző érintőkijelzős és akár az Android Auto is fut rajta (ilyet egyébként a szintén ugyanakkor vásárolt „főnöki” BMW X5 sem tudott 20 millióért), a bajuszkapcsolók viszont még a huszonéves Renault-okból származtak, az ablaktörlő pl. még lefelé kapcsol és nem ismer intervallumállítási funkciót, a szélvédőre spriccelt ablakmosó vize pedig menet közben bármilyen elvezetési megoldás híján a nyitott oldalablakon csöpög befelé. Szóval egy kissé skizofréniás a munkatársam.
Az autó cseréjéről többször egyeztettünk, ám a 2022-es energiaárrobbanás és az azt követő költségnövekedés miatt a csere időlegesen lekerült az asztalról. Időközben a cég vezetői autóflottájában a dízel BMW-t egy plug-in hibrid X5 50e követte, ami mellett egy Lexus RX450h is a céghez került, így a korábbi benzines és dízelek után a vállalat flottája is elindult a villamosítás útján. Aztán 2024-ben megjelent a Duster legújabb generációja, amelynek motorpalettáján immár szintén megtalálható a Renault új fejlesztésű hibrid erőforrása, így miközben az én céges autóm lett az egyik legidősebb és legtöbbet futott (mára elérte a 125 ezret a km számláló), elkezdtem dolgozni a saját céges társam megújításán.
Mivel az autót elsősorban városon belül, illetve alacsonyabb rendű országutakon használom, autópályán nem, vagy csak elvétve, illetve a villamosítás iránt egyébként is elkötelezttnek tartom magam, ezért a mai trendeknek megfelelően elsősorban a benzines irányából a benzines-hibrid irányába kezdtem el nézelődni. És persze hátsó gondolatként végig ott motoszkált bennem a Hyundai csoport iránti érdeklődésem is. Ezen a téren az európai modellek a Dacia kivételével nem igazán tudnak labdába rúgni, így leginkább a távol-keleti márkák azok, amelyek között szét tudtam még nézni. Végül öt márkára, típusra szűkítettem a lehetőségeket: Dacia Duster, Hyundai Kona, Kia Niro, Suzuki S-Cross, illetve Toyota C-HR.
Ezek közül aztán az S-Crosst a tesztek és vélemények alapján hamar kirostáltam, a másik négyre viszont személyesen kértem ajánlatokat. A Kona sajnos abból a szempontból hátránnyal indult, hogy Szegeden nincs jelenleg márkaképviselet, így se szalon, se szerviz, legközelebb Kecskeméten, vagy Békéscsabán van. Ebből a szempontból a Niro tűnt előzetes befutónak, hiszen a Pappas révén jól bejáratott képviselet működik, azonban ebből „privátin” van már egy villanyváltozat otthon, így a lelkemnek mégis jót tenne valami újdonság. Mellékszál: kérdezhetnétek, miért nem indultunk az államilag támogatott villanyautó-beszerzési programban? Nos, ezt is megnéztük, de sajnos elvetettük, mivel a szűkre szabott lízingfeltételek számunkra nem voltak megfelelőek.
Aztán beérkeztek az árajánlatok: természetesen a C-HR volt a legdrágább annak ellenére, hogy sokat is engedett. Ennél jóval kedvezőbb volt viszont a Kia a Niro Platinum hibridjével, de a Kona még ennél is jobb ajánlatot tudott adni egy „fullos” Style felszereltségű autóra. Persze, a legolcsóbb még így is a Duster volt, ám ennek ára is alulról súrolta a 11 milliót. Ehhez képest viszont a Hyundai Kona sokkal többet kínáló és minőségibb Style kivitelének ajánlati ára nem is tűnt olyan megugorhatatlan különbségnek, így még annak ellenére is vonzóbb ajánlatnak tűnt, hogy az autót Kecskemétre kell átvinni szervizeltetni. Végül ezt figyelembe véve adtam meg a javaslatom a döntéshozóknak, akik elfogadták érveimet, így az autót augusztus végén a Hyundai kecskeméti kereskedésénél meg is rendeltük.
A Duster előnye persze az lett volna, hogy még gyártásból is legkésőbb 1-2 hónap alatt lett volna új autóm. A Kona viszont ilyen felszereltségben nem volt készleten, így a várakozás hosszú hónapjai következtek. Persze közben folyamatos kapcsolatban voltunk a kecskeméti Linartech Autócentrummal, ahol novemberre kaptuk azt a jelzést, hogy az autót legyártották, van már alvázszáma, vagyis indul világkörüli útjára. Végül aztán január végén jött az első telefon, hogy az autó megérkezett, így kezdhetjük az autó ügyintézését, amibe beletartozik a finanszírozás és a biztosítás is.
Közben nekem a főnökömet épp Kecskemétre kellett vinnem egy rendezvényre, így amíg az esemény tartott, meg tudtam lesni az új munkatársam. Mivel a Duster feketéjét nagyon nem kedveltem, ezért a Konát Cyber Grey szürke színben kértem, ami az életben olyan hatást kelt, mintha nem látszana rajta a kosz és a por. Első látásra azt hittem, le van mosatva, majd Márió, az értékesítő közölte, hogy ez így érkezett és valóban, közelről már látszott rajta a porréteg. Márió kezembe nyomta a kulcsot, hogy ismerkedjek az autóval és visszament, hogy egy Kona Electricet adjon át egy szintén szegedi ügyfélnek. Ahogy kinyitottam az ajtót és megcsapott az új autó illata, rögtön legalább 20 évet visszarepültem az időben: ugyanaz a jellegzetes aroma volt, amit már huszonéve is éreztem, amikor még Hyundai Accentet, Matrix-ot, Santa Fét árultunk. Vagyis jó érzés volt először beleülni.
Két hét papírmunka után nemrég végre elérkezett a várva várt pillanat, a rövid bemutatkozást követően eljött az első közös munkanap és indulhat a közös munka. A tapasztalatokról hamarosan beszámolok.
Köszönöm a Hyundai Hungary és a kecskeméti Linartech Autócentrum minden résztvevő dolgozójának a segítségét!
