Szerviztörténet – első szervizen a Kia Niro EV
Éppen ma két éve annak, hogy átvettük életünk első saját tisztán elektromos autóját, azóta pedig hamarosan 30 ezer kilométert tekertünk bele, így éppen itt az ideje, hogy egy márkaszervizben tüzetesen átnézzék az autót. Lássuk, mi is történt az első szervizlátogatás alkalmával!
Repül az idő: 2023. januárjában a szegedi Pappas Auto Kia márkakereskedéséből elhozhattuk első elektromos autónkat. Emlékszem, milyen izgatottan vártuk és milyen elvárásaink, félelmeink voltak, de szépen lassan beletanultunk, így gyorsan teltek a hónapok és hipp-hopp, máris kétéves lett az autó, miközben a kilométerszámláló is vészesen közelít a 30 ezres határvonalhoz. Így hát bejelentkeztem a Kia szegedi márkaszervizébe.
Ennek tudatában jelentkeztem be még a 30 ezer kilométer elérése előtt személyesen a szervizbe, ahol mindjárt jeleztem is, hogy a keréknyomás-szenzorokkal újra problémái vannak a rendszernek. Már nem először fordult elő ugyanis, hogy a keréknyomás-visszajelző helyett a „TPMS ellenőrzése” hibaüzenet jelent meg a kijelzőn, ami idővel eltűnt, de újra és újra visszatért. A szerviz korábban szoftverfrissítéssel igyekezett orvosolni a problémát, ami valószínűleg az egyik jeladó hibájából eredhet, és egy ideig helyre is hozta a rendszert, de a hibaüzenet azóta újra megjelent és nem is nagyon akar eltűnni. Emellett egyre gyakrabban látom a Kia Connect alkalmazásban, hogy a 12 voltos akkumulátor nem megfelelő állapotára figyelmeztet.
A szerviz időpontja előtt egy nappal a Pappas egy emlékeztető sms üzenetet is küldött a találkozó pontos időpontjával, ami szép gesztus, emellett lehetőséget ad arra is a feledékeny tulajnak, hogy az esetleg 1-2 héttel korábban lefoglalt időpontra érkezést leszervezze. A munkafelvételnél felvették a fentebb már taglalt problémáimat, majd tájékoztattak arról is, hogy a nagyjából 2,5 órás szerviz az átvizsgálás mellett a pollenszűrő cseréjét, illetve a fékfolyadék cseréjét is tartalmazza. Ez utóbbira rögtön rá is kérdeztem, hogy ez a regeneratív fékrendszerrel rendelkező villanyautókra is vonatkozik-e. A munkafelvevő magánvéleménye szerint ugyan valóban találkoztak már (igaz, ritkán) ilyen futás után is nem megfelelő minőségű fékolajjal, ám ez nem jellemző, így egy nem garanciális autónál nem ajánlaná a cserét, azonban a Kia 7 éves garanciája ezt szigorúan megköveteli, így abban maradtunk, hogy ezt is el kell végezni.
Később azt is megtudhattam a Pappas Auto munkatársától, hogy a fékolaj cseréjére az esetlegesen túl magas víztartalom miatt van szükség, ami a levegővel érintkezve, annak páratartalmán keresztül kerül a fékolajba. Az minden további nélkül elképzelhető, hogy a karbantartás pillanatában mért páratartalom érték megfelelő, de a cserét a gyártók azért szerepeltetik a karbantartási műveleti listában 2 éves gyakorisággal, mert előre láthatólag a következő karbantartásig fennmaradó 2 év során be fog következni az a pillanat, amikor már a páratartalom határérték fölé kúszik és a fék kritikus esetben nem tudja ellátni megfelelően a biztonsági feladatát.
Miután ezeket átbeszéltük, a munkafelvevő tájékoztatott a szerviz költségeiről, amit előzetesen 86 ezer forintra számolt ki. Ezt én elfogadtam, így miután kaptam egy finom kávét, elkérte az autó kulcsát és a munkalappal együtt a parkolóban az autóhoz lépett, a kormányt gondosan befóliázta, a vezetőülésre és a pedálok alá pedig védőhuzatot tett, mielőtt az autóval begurult volna a szervizterületre. Ott a három, villanyautók szervizelésére szakosodott szerelő egyike elsőként egy pneumatikus fékfolyadék-cserélő eszközt csatlakoztatott a Niro tartályára, majd az emelővel magasba emelte az autót. Ezt követően az autó hátsó részétől kezdve előre haladva leengedte az eredeti fékfolyadékot, majd tüzetesen átnézte az autó fékrendszerét, futóművét, illetve kerékabroncsait is. Eközben én elámultam az autó alatt található akkucsomag masszívan védelmező rögzítésén, majd közösen fedeztük fel, hogy az autó első védőburkolatán egy elég méretes törés található, aminek a keletkezésére sem én, sem feleségem nem emlékezett. Abban maradtunk, hogy amennyiben ez a jövőben zavaróvá válik (zaj, turbulencia, stb), akkor jelzem és megnézzük, mit lehet majd vele tenni.
Újra leengedve az autót a szerelő egy akkutesztert vett elő, amivel megnézte a 12 voltos akkunk állapotát. Ezt az értékek alapján korának megfelelőnek találta, ami azt jelenti, hogy nem százszázalékos, de még bőven alkalmas a mindennapi használatra. Ez jó hír is meg nem is, hiszen erre csak 2 év garanciát ad a Kia, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a Hyundai csoportnál ez az egyik legkényesebb alkatrész, ami hajlamos idő előtt felmondani a szolgálatot. A következő feladatként a szerelő zseblámpájával az első frunk körüli motorteret is tüzetesen átvizsgálta és mindent rendben talált.
Mindezek után következett a gyári tablet csatlakoztatása az autó CAN-BUS rendszeréhez, aminek segítségével a szerelő az autó fedélzeti rendszereit ellenőrizte. Ennek során kiolvasásra kerültek az esetleges hibakódok is, esetünkben pedig ezen eszköz segítségével derült fény arra is, hogy a TPMS problémáját a bal hátsó jeladó meghibásodása okozza. Majd jött a számomra legizgalmasabb rész, olvassuk ki a nagyfeszültségű akku állapotát! Ez alapján megnyugodhattam, hiszen a hétköznapi használat, a sok otthoni, ott is csökkentett áramerősségű töltés, illetve a viszonylag kevés villámtöltés hatására a 30 ezer kilométert futott Niro 64,8 kWh-s akkuja még mindig 100 százalékos SOH értéknek, vagyis „egészségnek” örvend, degradáció nem tapasztalható. Érdekes volt ránézni a tabletre, hiszen nemcsak ezt tudhattuk meg, hanem pl. azt is, hogy a kijelzőn 35 százalékos töltöttséget mutató akku pufferrel együtt valójában 38 százalékos szintű, illetve azt is, hogy a 96 darab akkucellát 5 modulban elrendezett „csomagok” hőmérséklete 9 és 10 fok között volt.
Ezen örömteli hírek után hátra volt még a pollenszűrő cseréje, amihez a szerelőnek a jobb első ülésben ülve a kesztyűtartót kellett eltávolítania. Laikusként megdöbbentő volt látni a szinte teljesen feketére elszennyeződött szűrő látványa, de a szerelő szerint ez még szép, látott már olyan pollenszűrőt is, amely csurig volt kosszal, porral és alig tudta úgy kiemelni a helyéről, hogy ne boruljon ki belőle valami. Itt szerencsére ilyen probléma nem volt, de azért látszik, hogy az autót javarészben városon belül használtuk. Mivel az autónk napfénytetővel is rendelkezik, ezért a szerelő a nyitott tetőhöz felkapaszkodva egy pálcával megzsírozta a szerkezet sínjeit, majd ezután a gyári 2,5 bar értékekre állította a kerekekben a légnyomást.
Miután feltöltötte a hűtőfolyadék tartályát és a fékfolyadék is a helyére került, az autót átvitték a telephelyen lévő saját autómosójukba, ahol zárásként egy külső mosást is kapott az autó. Én eközben átmentem a 100 méterre lévő Kia szalonba, hogy megnézzem a frissen érkezett EV3 villanyautót. A mosás végére viszont éppen visszaértem, így a munkafelvevővel át tudtuk beszélni a tapasztalatokat, pontosan kitöltötte a szervizfüzetet, illetve megbeszéltük, hogy a guminyomás szenzort megrendelik, ami remélhetőleg 1-2 héten belül megérkezik és egyeztetünk egy időpontot a cserére. Végül nem maradt más hátra, mint a fizetés: a folyadékok pótlása miatt végül 91 ezer forintot hagytam ott a pénztárnál.
Lehet persze azt mondani, hogy ez rengeteg pénz egy alapszervizért, ami igaz is. Megkérdezve néhány Niro EV tulajdonost, az árak azonban nagyjából átlagosan hasonló szinten (70-90 eFt között) mozognak az ország márkaszervizeiben. Az összeg nagy részét a 2 óra 20 perc munkadíja teszi ki, ami kicsit több, mint 22 ezer Ft-ra jön ki óránként, ami nem kevés, de a szakértelmet, a profi eszközöket meg kell fizetni. (Azóta jártam pl. egy dunántúli Hyundai szervizben, ott 29.900,- Ft a rezsi óradíj, a villanyautókra pedig 44.900,- Ft) Tekintve, hogy egy hasonló, belsőégésű motorral szerelt hibrid Niro szervize az első két évben (15 ekm/1 év periódussal, olajcserékkel) ugyanitt körülbelül 170 ezer forint lenne, arról nem is beszélve, hogy korábban a dízel i30 esetében is nagyságrendileg a mostanihoz hasonló fizettem, csak épp évente, így ez az összeg két évre lebontva az én véleményem szerint elfogadható. Az viszont egy kicsi negatívum, hogy a segélyszolgálat a Kiánál csak az első két évre ingyenes, azt minden további évre 9 ezer forintért kell meghosszabbítani. A testvérmárka ezt legalább a garancia időszakára magára vállalja, a hosszabbítás, csak ezután válik fizetőssé.
Persze lehet azon is elmélkedni és vitázni (szoktak is), hogy egyáltalán mi szükség egy villanyautón időszakos szervizre, hiszen a villanymotor karbantartásmentes és tudunk olyan márkát mondani, ami kifejezetten arra építi imázsát, hogy autóinak nincs szüksége éves kötelező átvizsgálásra és szervizre (ennek megfelelően nincs is nagyon ilyen lehetőség a vidéki Magyarországon). Ez ugyan jól mutat a beszélgetésekben és a reklámszlogenekben, de a valóság az, hogy minden bonyolult műszakisággal kidolgozott járműnek szüksége van arra, hogy bizonyos időszakonként hozzáértő szakemberek átvizsgálják (ld. alsó védőlemez sérülés), karbantartsák (ld. napfénytetősín kenése) annak érdekében, hogy az egyszerű hajtásláncon túli forgó, kopó, elhasználódó elemek (pl. kormány, futómű) minél tovább tudják megfelelően szolgálni az autóval elégedett ügyfeleket. Máskülönben a márka autói hamar a TÜV megbízhatósági lista alján találják magukat, ami már kevésbé tűnik jó reklámnak.
Összességében tehát így néz ki egy Kia Niro EV szervizelése „közelről”, amiért köszönettel tartozom a Pappas Auto szegedi Kia márkaszervizének nyitott hozzáállásukért, végig követhettem a munkafolyamatokat és megosztottak velem számos fontos információt. Azóta a nyomásszenzor is cserére került, így remélhetőleg csak két év múlva találkozunk ismét.
