Nagy fába vágtuk a fejszénket – villanyautósok lettünk!
Miután évekig teszteltem az egyre jobb, egyre fejlettebb és egyre nagyobb hatótávú elektromos Hyundai és Kia modelleket, most végre eljött az idő, hogy mi is váltsunk: Dönci elektromos autót vesz!
Még ma is emlékszem, amikor egy rövid pesti kalandozás után 2016 tavaszán az első elektromos tesztautót, a Kia Soul elektromos változatát lehoztam Pestről Szegedre. Szolnok felé kellett kerülnöm, hogy az Alföld egyetlen CHAdeMO villámtöltőjén tudjak annyit tölteni, hogy egyáltalán hazaérjek vele. 2022 januárjában viszont egy Hyundai IONIQ 5-össel már simán száguldhattam 130-as tempóval az autósztrádán, mert tudtam, az autó egyrészt képes a Soulnál több mint kétszer nagyobb akkujával hazáig vinni, másrészt legalább féltucatnyi villámtöltő mellett haladok el az útvonalam mentén, így ha mégsem úgy jön ki a lépés, néhány perc töltés beiktatásával már biztosan hazaérek.
Korábban már több írásban is beszámoltam a jelenlegi autóparkunkról: én egy 2015-ös dízel Hyundai i30 kombit használok, míg a feleségem egy – tőlem 2015-ben megörökölt – kompakt, 2009-es évjáratú, tehát tavaly már 13 éves 5 ajtós i30 dízelt nyüstöl. Mivel a nejem autója az öregebb és vele leginkább helyben, Szegeden, kisebb távokon közlekedik, ezért már korábban eldöntöttük, ha autót cserélünk, az övét fogjuk cserélni és az újabb, frissebb kombit még megtartjuk. Azt is számolgattam már korábban, vajon megérné-e már Hyundai (vagy Kia) villanyautóra váltani.
Persze egészen más dolog néha egy-egy hétre belekóstolni a villanyautózásba, mint életvitelszerűen megtapasztalni ugyanezt. Most viszont úgy döntöttünk, hogy egy jókora erdőterület eladásából származó bevételt nem a bankba téve kamatoztatjuk egyre rosszabb feltételekkel, hanem ideje rezsiköltségeink üzemanyagra fordítandó részét némileg csökkenteni azzal, hogy egy elektromos autóba fektessük. Az időzítés szinte ideális lehetne, mivel a lakásfelújítási támogatásból idén őszre az eddigi 33 panelből álló 10 kW-os napelemrendszert újabb 15 panel 6 kW-os rendszerrel bővítettük ki, így – már ameddig engedik – lesz honnan tölteni a villanyautó akkuját.
De milyen villanyautót is vegyünk? Adódik rögtön a válasz: Hyundai vagy Kia. Aha, hát akkor nézzük is végig a kínálatot: a Hyundainál a Kona Electric már nem rendelhető, mert hamarosan érkezik az utód. Oké, érthető. Az viszont már kevésbé, hogy a vadonatúj IONIQ 5 sem rendelhető jelenleg Magyarországon. Nyilván alkatrészhiány, félvezetőhiány, mindenhiány van, de akkor is bosszantó, hogy egy ilyen agyondícsért modell nem kapható nálunk. Ugyanez a helyzet a Kia EV6-tal is, bár bosszúságomat kicsit enyhíti, hogy ezek az autók már eleve annyit drágultak az utóbbi fél évben, hogy pénzünk se lett volna rá.
A helyzet a használtpiacon se sokkal rózsásabb, hiszen a jórészt kintről behozott Hyundai és Kia villanyautókra többszörös túljelentkezés van, legtöbbjük még azelőtt elkel, hogy meghirdetnék őket. Ebből is kifolyólag az általunk preferált viszonylag fiatal, nagyakkus változatok árai is az egekbe szöktek, néha vetekszenek az új modellekkel, ráadásul ezek előélete, garanciális háttere és megbízhatósága is néha kérdésessé, kockázatosabbá teszi a vásárlást. Persze, a blogger kapcsolataimon keresztül érdeklődtem az importőröknél is, hátha van valahol esetleg eldugva egy fogható tesztautó, de sajnos sem a Hyundainál, sem a Kiánál nem volt ilyen autó. Így aztán erről néhány hét után inkább lemondtunk.
De akkor mit lehetne venni, ami van is, rendelhető is és viszonylag emberi időtávon belül meg is érkezik? Ekkor július környékén jártunk és éppen ebben az időben tették közzé a Kiánál a vadonatúj Niro listaárait azzal, hogy az első szállítmányok ősz elejétől érkeznek. Nosza, gyors üzenetváltás, telefon, van még fogható autó. Szuper. De csak a magasabb Platinum felszereltséggel és nyilván az alapárnál jóval drágábban. Ráadásul abból is csak a napfénytetős, elektromos csomagtérnyitásos verzióból volt szabad. Gyors számolgatás, lekötött pénzek, családi kölcsön, stb. Jó, rendben, legyen.
Így aztán augusztus közepén megrendeltük a vadonatúj Kia Niro EV modelljét, Cityscape Green (zöld) színben. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy az elmúlt évek munkájának jutalmaként jóval olcsóbban jutottam hozzá az autóhoz, ki kell ábrándítsak mindenkit. Kaptam ugyan a Kia Magyarországtól némi kedvezményt, amit a szegedi Pappas Auto vezetője megfejelt a régi (több évtizedes) Hyundai-os ismeretségnek köszönhetően még ugyanannyival, ám ennek mértéke még így is csak az autó árának mindössze kb. 1 százalékát teszi ki. És persze azt a Wallbox Pulsar töltőt se felejtsük ki, ami minden új Niro ügyfélnek is járt és amelynek értéke szintén több százezer forintra rúg.
És megkezdődött a várakozás, közben pedig teljesen átéreztem azok helyzetét, akiknek éveket kell várakozni az új autójukra – valóban néha idegtépő ez a helyzet. Én már pl. augusztusban a nyaralás alatt letöltöttem az összes töltőalkalmazást A Better Route Planner-től Kia Charge-on át a Plugsurfing-ig és azóta is folyamatosan tervezgetem az útvonalakat kedvenc és új úticéljainkig. Közben az első információk szerint november elején már át is vehetjük az autónkat, csak addig fogok megőrülni. Kicsit enyhített a várakozáson az augusztus végi hazai bemutató, ahol büszkén újságolhattam mindenkinek, hogy most már nemcsak műkedvelő autós újságíróként, de leendő ügyfélként is jelen vagyok az eseményen. Az pedig nagyon jólesett, hogy a legtöbben már tudtak róla és gratuláltak a választásomhoz.
A hetek pedig teltek-múltak, míg aztán szeptember végén jött egy képernyőfotó az értékesítőtől: van alvázszáma az autónknak! Igaz, a rendszer szerint még gyártás alatt volt, ezért piros színnel jelölték, de legalább már kézzelfogható jele volt az autónak. Szokatlanul sokáig, kb 2. hétig állt így a rendszerben az autó, talán az alkatrészhiány miatt, vagy csak nem frissítették az adatokat, mindenesetre október közepére már behajózás alá került az autó. Ekkor már novemberre jelezték előre a Koper kikötőjébe érkezést és november végére a kereskedőhöz szállítást. Aztán újabb módosításokat követően a november 17-es kikötőbe érkezés november 24-re csúszott, míg Szegedre december 12. helyett 19-i érkezést irányoztak elő. Itt már gyanítottuk, ebből csak nagyon neccesen lesz még ünnepek előtt átadás.
Időközben persze a létező legtöbb elérhető felületen meghirdettem a feleségem szeretett dízel i30-asát, amire ennek ellenére meglepően kevés jelentkező akadt. Igaz, a vételárat egy kicsit magasabbra lőttem be, mint azt elvártam, de egyrészt ezt irányárként kezeltem, másrészt még így sem volt kimagaslóan a legdrágább az adott évjáratban. Ráadásul erre az autóra valóban érvényesek voltak az olyan vevőcsábító jelzők, mint a „garázsban tartott, rendszeresen márkaszervizben karbantartott” és „nem dohányzó, hölgy tulajdonostól.” Végül mégsem a hirdetések alapján, hanem a véletlennek köszönhetően sikerült túladni az autón: egyik munkatársnőm keresett meg, hogy férje használt dízel Hyundai i40-et nézeget és kérik a véleményem. Elmondtam és beajánlottam az i30-at is, amit végül november közepén anélkül vett meg, hogy egyáltalán látta volna az autót.
2022. utolsó hónapja viszont a fokozott várakozás ellenére gyorsan eltelt, mivel a Kia Magyarország PR vezetője az ünnepek előtti két hétre ütemezte be az újságírós flotta Niro EV és hibrid modelljeinek tesztidőpontját. Így aztán – amolyan előzetesként – két hétig élvezhettem, próbálgathattam a miénkkel szinte mindenben megegyező felszereltségű tesztautókat, amelyekkel elvégezhettem a szokásos országúti, autópályás és városi próbákat is és kipróbálhattam az autónkhoz vett ipari csatlakozós és Type2 töltőket, így a saját gépet már tényleg csak a valódi használat során fogjuk kipróbálni.
Aztán végül december 16-ra megérkezett az autónk Szegedre, ám a papírjai más csatornán keresztül késtek, így az ünnepre a szalonvezető jóvoltából az autóm a bemutatóterem melegébe költözhetett, ahol a két ünnep között legalább azt is ki tudtam próbálni, hogy a mögötte kiállított hibrid Niro szükségpótkereke befér-e az EV szemre azonos méretű üregébe. Az újévben pedig végre felgyorsultak az események: az autó papírjai már az első héten megérkeztek, amivel együtt az egyik legfontosabb kellék, a fix vonóhorog is felkerült az autóra, így a maradék vételár kiegyenlítését és a biztosítások megkötését követően nem maradt más hátra, mint fokozott izgalommal várni az átadást.
Amire végül 2023. január 13-án, pénteken kerülhetett sor, amelyre a Niro 100 százalékos töltöttséggel várt minket, így nem kellett rögtön egy villámtöltőn kezdeni az autó kipróbálását. Az átadásnál szerencsére átugorhattuk az ilyenkor szokásos funkciók bemutatását, inkább a Kia Connect alkalmazás párosításával, megosztásával foglalkoztunk. És milyen jól tettük! Másnap a nejem indult az autóval a szüleihez vidékre, ahonnan szinte sírva hívott, hogy a kulcs a táskában, táska az autóban, ami valahogy lezárta magát. Telefonon elnavigáltam az alkalmazásban és kinyitotta! Ha nem szöszmötölünk vele az átadásnál, mehettem volna ki utánuk a dízel kombival.
Ahogy pedig gyűlnek majd a kilométerek és tapasztalatok, hamarosan beszámolok róluk ezen az oldalon. Köszönöm a Kia Hungary munkatársainak a támogatást, de főleg a szegedi Pappas Auto Kia szalonvezetőjének, Kaponyás Zsoltinak a gyors ügyintézést és türelmét.
