Villanyautós találkozón ismerkedtünk az új Hyundai Kona elektromos változatával
Idén immár 6. alkalommal rendezték meg a Balaton partján, Keszthelyen a Villanyautósok Baráti Találkozóját, amelyre nemcsak újdonsült Niro EV tulajdonosként érkeztem, de emellett az új Hyundai Kona elektromos változatát is első alkalommal sikerült bemutatnunk a villanyautós közösségnek.
Még jóval azelőtt, hogy az idei év elején meglett volna a Kia Niro EV autónk, kíváncsi voltam, milyen lehet egy igazi villanyautós találkozó. Éppen ezért nagyon örültem márkatársam, Szabó András meghívásának, akivel a Niro-jával kapcsolatos telefonos eszmecserék alkalmával beszéltük meg, hogy idén mi is mindenképpen ott leszünk Keszthelyen. Tettük ezt azért is, mert a közeli Hévízen van egyik kedvenc szállodánk, amelynek parkolójában tavaly még vágyakozva néztem a frissen átadott két TEA töltőpontot, így természetesen most is oda foglaltunk szállást – villanyautós kedvezménnyel.
Andrást közben összehoztam a Hyundai Hungary-vel is abban a reményben, hátha valamilyen új modellt sikerül lehozniuk a rendezvényre. Így is lett, az autó már meg is volt, csak sajnos a Hyundai részéről senki nem ért rá lejönni az autóval az eseményre. Így aztán újraterveztük az útvonalat és a soltvadkerti fagyizást mellőzve és a hosszabb utat választva inkább a pesti Hyundai központhoz vettük az irányt, hogy a frissen hadrendbe állított Kona Electric tesztautót elhozzuk.
A pénteki verőfényes napsütésnek és a két útfelújításnak is köszönhetően a Niro-nak még jócskán megpakolva, 2 felnőttel és 1 gyerekkel is elég volt 38 százalék ahhoz, hogy felérjen Szegedről Budapest határáig (kiírt hatótávot azért nem írok, mert a feleségem az utóbbi napokban aszkéta-üzemmódban – értsd 9,5-es átlagokkal – járt a városban, így az 570 km-es induló hatótáv nyilván nem releváns). Ahol pedig az IKEA parkolójában lévő Parkl szolgáltató AC oszlopáról kapott némi energiát, amíg mi a közeli gyorsétteremben telepakoltuk a bendőnket. Az 1 óra 11 perces töltéssel az autó 13 kWh energiát kapott, amivel 79 százalékos szinten várt minket, ez pedig bőven elég volt a továbbinduláshoz.
A Kona 99 százalékos töltöttséggel, 430 kilométeres hatótávval várt ránk, ami a 200 kilométerre lévő hévízi célpontig bőségesen elégnek tűnt. A dél-pesti Hyundai kereskedéstől tehát konvojban haladtunk tovább az M5, M51, M0 és M7 útvonalon, utóbbi hozta a szokásos péntek délutáni zsúfoltságot, így a 120-ra állított tempomat ellenére a távolságtartó gyakori közbeavatkozásával sokszor csak 80-100-as tempó volt elérhető. Igyekeztem közben megbarátkozni az autó új fedélzeti rendszerével, viszont az autó infravörös szenzora szinte azonnal sípolva figyelmeztetett, hogy az utat nézzem. Ugyanígy folyamatosan bimm-bammolt a (gyakran fantom) sebességtúllépésekre, ami egy idő után marha idegesítő.
Siófok után viszont már tisztult az út, így elkezdhettem ismerkedni a fullos Kona egyik új funkciójával, az automatikus sávváltás-asszisztenssel. Azt már korábban észrevettem, hogy a HUD kijelző ikonja a sávváltásnál az autóval együtt mozog és a kijelzőn a Teslához hasonlóan megjelennek az autó körül mozgó járművek is, a sávváltó asszisztens működéséhez azonban kell némi türelem és bizalom. A rendszer zöld piktogrammal jelzi a műszerfalon a készenlétét és elég a kormányt fogva tartva az indexet billenteni ahhoz, hogy az folyamatossá váljon és az autó meginduljon a másik sáv irányába, ahová megérkezve önállóan kikapcsolja az irányjelzést.
A Marcali lehajtónál lekanyarodva elhagytuk a pályát Keszthely és Hévíz felé, ahová végül a Kona 209 km megtétele után kereken 18 kWh-s fogyasztással érkezett meg. Érdekesség, hogy a Niro ugyanezt a távot 16,9 kWh-s átlaggal hozta össze, amiben vélhetően a kerekek mérete is közrejátszott: a Niro-n az EV-hez kapható egyetlen, 17 colos felni volt, míg az új Konán a fullos Executive-hoz járó 19 colos felnik feszítettek. Mivel előbbiben 22 százalék, utóbbiban 46 százalék maradt, mindkét autóval elfoglaltuk a szálloda két AC csatlakozóját, amiről az először csatlakoztatott Niro-t 11 kW-tal, míg a Konát csak 7 kW-tal volt hajlandó a rendszer tölteni. A Niro így este 9-re százon volt, míg a Konát 91 százalékkal vettem le a töltőről.
Másnap hajnalban aztán esőcsöpögés hangjára ébredtünk, ami idővel egyre csak erősödött. Nem épp jó előjelek, ám András és a TEA csapata is meggyőződéssel állította, hogy nem fog esni. Ennek ellenére még a Festetics kastély gyönyörű kertjébe is szakadó esőben gurultunk be. Itt már tucatnyi autó állt, köztük Teslák, Fiat 500, Renault Megane E-Tech modellek, mi pedig egy frissített Ioniq mellé parkoltuk le a Konát és a Niro-t. Kezdődött a nézelődés, az eszmecsere, sokan nézték körbe a Konát, akikkel néhány szót is tudtunk váltani az autóról és a villanyautózásról is általában. Közben persze izgatott minket a mesésen szép kastély is, amit a villanyautósoknak a rendezvény idejére biztosított kedvezményes jeggyel körbe is tudtunk járni.
És amíg mi a kastély termeit csodáltuk meg, a villanyautók száma 60-nál is magasabbra emelkedett (köztük egy vadonatúj Nissan Ariya és egy apró kétszemélyes Cenntro Avantier), amelyek felett végül tényleg elzárták az esőcsapokat sőt, egy pillanatra még a nap is kisütni látszott. Ideális időpont volt az indulásra a Balaton parti sétányra, ahová rendőri felvezetéssel és biztosítással érkezett meg a villanykonvoj. Itt újabb beszélgetések, eszmecserék mellett lehetőség nyílt a megjelent kiállítók, köztük a siófoki Máté Autószalon Ford és MG4, illetve a zalaegerszegi Spirit Autóház Volkswagen villanyautóit is körbenézni.
És itt volt a TEA töltőpont-hálózat fiatal csapata is, akiktől a beszélgetés mellé kávét és pattogatott kukoricát is kaphattak a látogatók. Mellettük a Kényelmes Utazás csapatától pedig a kiegészítőkről, így pl. a tetőboxokról, kerékpártartókról kaphattak tájékoztatást az érdeklődők, de nem hiányozhatott a környezetbarát otthoni megoldásokat, hőszivattyúkat forgalmazó (és elektromos autóflottával érkező) Vetsey Klíma sem. A szervező Szabó András pedig saját kis sörpados büféjében kávé, pogácsa és üdítő mellett a bajai MixTea is megkóstolható volt.
A sok nézelődő után végül aztán Andrásnak is sikerült bepattannia a Kona vezetőülésébe, így összehasonlíthattuk saját Niro-inkkal. A Kona világos beltere majdnem olyan tágas, mint a Kiáé, ráadásul a Hyundainak sikerült kicsit nagyobb nyílású panorámatetőt is betennie az autójába, ami még motoros rolóval is rendelkezik. Később a bámészkodókhoz Németh Ági, az ELMOB elnöke is csatlakozott, akinek a Kona után a Niro-t is megmutattam volna, azonban közben leszólították és az autómustra abbamaradt. Hiába, a népszerűség ára, de remélem, majd még bepótolhatjuk.
Mielőtt elköszöntünk, egy remek óriáskerekezés keretein belül fentről is megcsodálhattuk a gyönyörű balatoni panorámát. Megköszönve a szervezést és elköszönve a szervezőtől, a szállodába visszatérve a Kona és a Niro is 3-3 százalékot használt el töltöttségéből, míg a vasárnap végig zuhogó esőben semmi kedvünk nem volt kimozdulni a meleg szobából. Másnap reggel indulás előtt azért a Niro-t rádugtam volna a töltőre, de az egyik helyen egy előző generációs Kia Soul töltött, a másikon viszont egy Octavia foglalta el a lehetőséget. A recepción viszont néhány pillanat alatt kikeresték a rendszám alapján az autót és udvariasan szóltak a vendégnek, vigye arrébb az autóját.
Így aztán a Niro-t 100 százalékra töltve, míg a Kona 88 százalékával indultunk az újra melegedő őszi napsütésben Budapestre. Az M7-esen már magabiztosan kezeltem a sávváltási asszisztenst, így az adaptív tempomattal karöltve viszonylagos kényelemben tettük meg a pesti Hyundai központig tartó 208 kilométeres etapot. Ezen a távon újra a Kona fogyasztott többet, 18,7 kWh-s átlagot produkált, míg a Niro-val feleségem 17,5 kWh-val érkezett meg. Nyilván a kerékméret-különbség az oka annak is, hogy a Kona a megtett távot 206,8, míg a Niro 207,9 km-nek mutatta. A Konában még 34 százalék, 114 km-re elég energia így is maradt, a nagyobb meglepetést viszont a Niro okozta, amely az előzetes ABRP app jóslása szerint 36 százalékkal érkezett volna Pestre, ezzel szemben az akkuban még 46 százalék maradt. Így aztán visszafelé sem kellett drága villámtöltőre költenünk, elég volt újra a Parkl AC töltőjén ebéd közben 1 órát rátölteni ahhoz, hogy végül 16 százalékkal érjünk haza Szegedre.
A kizárólag AC töltéssel így nemcsak a Niro akkumulátorát, de a pénztárcánkat is kíméltük: a két Parkl töltésért 2.601 (13,21 kWh), illetve 2.563 (13,01 kWh), összesen 5.164,- Ft-ot fizettem, míg a hévízi hotel parkolójában lévő TEA állomáson 10.986,- Ft-ba került a felvett 57,4 kWh-nyi energia. A saját autónk útiköltsége így 16.150,- Ft-re jött ki, ami a megtett 750 km-re vetítve 21,5 Ft-os km költséget jelent. Összehasonlításképp: ha a dízel i30-cal mentünk volna, 5,5 literes átlagot és 685 Ft-os gázolajárat alapul véve az üzemanyagköltség 28.260,- Ft, a km költségem pedig 37,7 Ft lett volna. Megérte tehát villanyautóval menni a villanyautós talira.
Még ha az időjárás most épp nem is kedvezett annyira nekünk, összességében mégis tartalmas és izgalmas hétvégén vagyunk túl, amelyen gyönyörű környezetben, egy pompás kastélykertben és a Balaton partján népszerűsíthettük a villanyautózást és ismerkedhettünk az autókkal és gazdáikkal. Mi is sok új ismerőssel, baráttal gazdagodtunk, köztük a Szeged-Szabadka Villanyautós Találkozó szervezőivel, így már most állíthatjuk: jövőre nemcsak a közelünkben lévő helyszínekre, de Keszthelyre is visszatérünk. Remélem, legközelebb is találkozunk!
