Visszatérés az alapötlethez – avagy így vettük használt Hyundai Tucsont
Már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy kihasználatlanság miatt meghirdetem az i30 kombit, amikor érkezett a hír: feleségem új munkát kapott, ami miatt naponta mintegy 60 kilométert kell ingáznia. Ez szuper hír, ideális a villanyautónak. Viszont akadt egy kis bökkenő: az új munkavégzés helye a puszta közepén van, ahová olyan utak vezetnek, amelyeken már 10-15 éve is óriási kátyúk és útegyenetlenségek, nyomvályúk voltak és ezek azóta holdkráterekké (feleségem szőnyegbombázáshoz hasonlítja) váltak, ahol egyes részeken csak 10-20 kilométeres tempóval mer közlekedni.
Ide a vadonatúj villany-Niro még a 150 mm-es hasmagasságával sem alkalmas, mert egyrészt egy óvatlan pillanatban felütve az alját a drága akkucsomag is sérülhet, másrészt a lengéscsillapítói, felfüggesztése sem kifejezetten erre teszi alkalmassá. Az i30 kombiról ne is beszéljünk, hiszen annak 130 mm-es hasmagasságával egyszer (először) ment ki, de ezalatt kétszer fel is ütötte az autó alját. Mivel az intézményhez busz abban az időpontokban nem megy, ami megfelelő lett volna, nem volt mit tenni, valami olyan autó után kellett nézni, ami bírja ezt a gyűrődést.
De milyen autó is legyen az? Első ötletem a Dacia Duster volt, mivel lágy, terepre termett futóműve alkalmassá tenné az autót erre a célra, azonban a szolgálati céges autómmal, illetve a sógorom által tavaly vásárolt és még ugyanabban az évben eladott újabb Duster példányokkal kapcsolatos műszaki problémák miatt hamar letettünk róla. Feleségem főnöke egy Vitarával jár, mi viszont a korábbi tapasztalataink, illetve a márkaszeretet alapján természetesen leginkább a Hyundai autók háza táján néztünk körbe. Új a jelenlegi anyagi helyzetünkben szóba sem jöhet, még a Bayon is „túlnyúlik a takarónkon.” Így aztán kezdetben az emelt i20 Active, illetve a Kona hirdetéseket néztem át a neten, de leginkább azon Hyundai kereskedések hirdetéseit böngésztem, amelyeket ismerek és megbízom bennük.
Aztán miután egy konkrét i20 Active kapcsán a Hyundai Magyarországnál dolgozó barátom lebeszélt a kereskedésről, egy másik ügy kapcsán felhívott a hatvani Prémium Autóház vezetője, akitől mellékesen megkérdeztem, lenne-e éppen egy emelt hasmagasságú használt autója? Persze, van egy Tucsonunk, kicsit sokat futott, de végig náluk szervizelt autó, 1.6 T-GDI motorral, kb. 5,8 milliós árcédulával. Hoppá, nem is rossz, nézzük csak meg: 172 mm-es hasmagasság, az i30 kombihoz mérhető tágas belső tér, dinamikus, bár elég sokat fogyasztó turbómotor. Nem is rossz, ráadásul a képek alapján szépen rendben tartott autó, érdemes elgondolkodni rajta.
Ekkor villant be egy emlék: amikor a Tucson 2015-ben megjelent, első pillantásra nagyon megtetszett, de amikor az i30 kombit megrendeltük, nem volt még kapható Magyarországon. Persze emlékeim szerint akkor kb. ott indult a Tucson az 1.6 szívómotorjával, amennyibe a jól felszerelt dízel i30 kombink került. Aztán jöttek a tesztautók, majd a frissítés, és az egyik példánnyal 2019-ben még a nosovicei gyárat is meglátogathattam, így több ezer kilométert tehettem meg és jól összeszoktunk az autóval. Már akkor leírtam, hogy mennyire jó autó és teljesen megértem, miért a legnépszerűbb a Hyundai európai palettáján.
Elkezdtem tehát nézegetni a használt Tucsonokat is és a metálkék hatvani autó mellett találtam Pécsen, a Mischl Autóháznál is néhány meghirdetett használt Tucson példányt. Nosza, fel is hívtam évtizedes jó barátom, Ribarics Antalt, akitől még 2016-ban apukám i20-asát vásároltuk és akivel ezúttal végigszaladtunk a lehetőségeken. Köztük volt egy 155 ezer kilométert futott 2020-as dízel is, amire azt mondta, ismeri a történetét és ezzel nagyon jól járnánk. Az autót ugyanis egy cég egyetlen munkatársa vezette hosszú távokon és mivel úgy volt, hogy a lízing lejártával megveszi, kímélte is, autópályán sem száguldozott vele, vigyázott rá. Bónusz a történetben, hogy ezeknek az U3 kódjelű 1.6 CRDi motoroknak volt bizonyos konstrukciós problémájuk, ami ennél a példánynál is súlyos problémákhoz vezetett, ezért a teljes motorblokkot a Hyundai garanciában kicserélte. Így a 155 ezret futott autóban jelenleg egy 60 ezer kilométeres, problémamentes motor dolgozik.
Na ezzel be is ültette a bogarat a fülembe: a tapasztalataim szerint viszonylag sokat (8+ liter/100 km) zabáló turbós benzinmotor helyett (majdnem) ugyanolyan dízelmotor, mint ami az i30-ban volt, ráadásul megbízható forrásból egy egyben lévő autó. Nem rossz, viszont 1 millióval drágább, mint a hatvani benzines. Közben karácsony első napján meghirdettem az i30 kombit a márkacsoportokban, bízva abban, hogy esetleg megakad valaki olyannak a szeme rajta, aki már tudja, milyen minőséget tud a márka. Így is lett, két napra rá már jött is érte egy szimpatikus pár, akik egy ugyanilyen dízel i30 kombival érkeztek, a velük érkezett szakértői segítség pedig pont az i30 csoportban látta meg a hirdetést. Nem is kellett sokat győzködni őket, el is vitték még aznap az autót azon a kölcsönösen kialkudott áron, amit Pécsen biztosan nem tudtak volna megadni az autóért egy beszámítással.
Így aztán ezzel a pénzzel, plusz az éppen lejárt lekötésű banki befektetésünk nagy részével már komolyan kopogtathattunk a Mischl Autóház virtuális kapuján. Toncsi barátom többek között elküldte a Tucson akkori árlistáját, amelyen közösen ámultunk el, hiszen akkoriban egy 1.6 T-GDI motoros Tucsont már 7,2 mFt-ért el lehetett hozni, ma pedig akciósan is 10-ért árulják szinte ugyanazt. Ebből pontosan láttuk, hogy a Premium felszereltség szinte az összes olyan kiegészítőt (navigáció, ülésfűtés, esőérzékelő, első-hátsó parkradar, színes Supervision kijelző, vezetékmentes telefontöltő, táblafelismerő, stb.) ami manapság is modernné teszi az autót, mindössze az autonóm vészfékrendszer az, ami nincs és azóta az összes Hyundaiban bekerült az alapellátmányba. És persze hiányozni fog a fűthető kormánykerék is, amit azóta az ülésfűtéshez kapcsolva általában minden vevő megkap.
Ugyan az autót élőben még nem láttuk, csak időpontot egyeztettünk, de a kereskedő kérésemre szerzett az autóhoz téli gumit, pótkereket, sőt az éves szervizet is megcsinálták úgy, hogy az autó árából még 300 ezret engedett is. Korrekt hozzáállás, amihez nyilván hozzájárult a több mint 2 évtizedes barátság is, bár sokaktól úgy hallom, hogy ez a figyelem nemcsak a különösen kedves ügyfeleknek jár.
Közben azért az importőrnél is utánaérdeklődtem az autónak, hiszen ugyan teljes mértékben megbízom a Mischl Autóházban, szerettem volna a garancia érvényességéről az importőrtől is megnyugtató választ kapni. Ezek szerint nincs az autó garanciavesztéséről semmilyen bejegyzés a rendszerben, vagyis az autóhoz még van másfél év gyári garancia. Ez jó hír, hiszen azért mégis egy használt, sokat futott autóról beszélünk. Emellett lekérdeztem az autó adatait az ügyfélkapus Jármű Szolgáltatási Platform rendszeren keresztül, amit meglátva kis híján szívinfarktust kaptam: a rendszer szerint a 3 éves autónak eddig 3 tulajdonosa volt!
Évente gazdát cserélt, ennyire rossz lenne az autó? Persze, nem így van, a rendszer ebből a szempontból nagyon rosszul működik. Toncsi elmagyarázta, hogy az autó lízinges volt, tehát az első tulaj mindjárt a bank volt, míg a második a 3 éves lízing lejáratakor az addig lízingbevevő lett, majd az autó mégsem az addigi használó, hanem a kereskedés tulajdonába került, aki a rendszer szerint immár a harmadik a sorban. Ezek alapján mi már a negyedik tulajdonosai vagyunk, holott a valóságban csak a második.
Nem volt más hátra, mint személyesen is megnézni az autót, amire január első napjaiban már sort is kerítettünk. Szerencsés véletlen, hogy édesapámnak egy helyi cég felszámolása miatt szinte minden héten Pécsre kell utaznia, így ezúttal feleségemmel mi is csatlakoztunk hozzá. Az autó a használtautós szalon közepén, gyönyörűen kitakarítva várt minket, az állapota pedig a valóságban is igazolta a kereskedő által eddig elmondottakat: az ülések nincsenek kiülve, a kormányon és kezelőszerveken persze látszik a használat nyoma, de nem jelentősen, illetve az autó elején néhány kőfelverődés nyoma látszik. A próbaút is teljesen rendben volt, mindössze a kettesből a hármas fokozatba kapcsolva érezni némi akadást, de kis rutinnal ez is könnyen megszokható. Így aztán nyugodt szívvel bólintottunk rá az autóra.
A papírmunka és a pénzügyek rendezése után még abban is segítettek, hogy a helyi okmányirodában át is írassuk az autót, hiszen az ki volt vonva a forgalomból, így elvileg ki sem hozhattuk volna a kereskedés kapuján. Így legalább nem kellett nekünk plusz kört tenni itthon, időt spóroltunk és nem maradt más hátra, mint átvenni az autót. Az első úton hazafelé a 116 lóerős autó két személlyel elég dinamikusnak mutatkozott, miközben a majd’ 300 kilométeres, autópályás és országutas haladáshoz átlagosan 5,7 literes átlagot produkált. Hazafelé arra a kátyús útvonalra is elvittük, ahol napi szolgálatban lesz és megelégedéssel tapasztaltuk, hogy az autó szépen tűrte a megpróbáltatásokat.
Azóta Dönciné teljes egészében belakta az új autóját és megkezdte a használt Tucson tartós tesztelését, aminek fejleményeiről természetesen később ezen az oldalon is be fogok számolni. Addig is hálás köszönettel tartozom a pécsi Mischl Autóház munkatársainak, akik kivétel nélkül tényleg mindent megtettek azért, hogy teljes elégedettséggel távozzunk, így jó szívvel ajánlom őket akár új, akár használt autó vásárlási szándékkal.
