Egy szerencsés fickó - Hyundai Tucson 1.6 T-GDI 7DCT 4WD Premium teszt

A Hyundai nosovicei gyárlátogatását a márka hazai képviselete egy jól felszerelt Tucson modellel támogatta, amivel a közel egyhetes használat és a megtett 1 700 kilométer alatt tökéletesen összeszoktunk.

Bár nem kifejezetten így terveztem, az már most is látszik, hogy a Hyundaihoz szervezett gyárlátogatás az idei év egyik legfontosabb eseménye lett a blog életében. Ennek kényelmes és zökkenőmentes megvalósulásához pedig a Hyundai hazai képviselete is hozzájárult, akiknek köszönhetően egy extrákkal jól telepakolt Tucson modellt kaptam az útra. Az autóval így nemcsak könnyedén és gondtalanul tudtam falni a kilométerek százait, de stílusosan egy olyan autóval érkezhettem a gyárhoz, amit ott raktak össze, így gyakorlatilag visszavittem a Tucsont a szülőházához. Ahol egyébként a termelés csaknem háromnegyedét, 71 százalékot ez a modell tesz ki, amiből négy év alatt máris csaknem egymillió darab készült itt.

Így aztán a reklámot alapul véve is tényleg szerencsés fickónak érezhettem magam, aki egy ilyen csodaszép, modern autóval vághat neki a túrának. Igaz, tavaly már volt nálam egy frissített tesztautó, de azért érdemes egy kicsit kivesézni az autót. A Tucson ugyan már negyedik éve van a piacon, ám a tavaly végrehajtott modellápolásnak köszönhetően szépen eltüntették a ráncait és az időközben megjelent, újabb Hyundai-okhoz igazították megjelenését. A hatszögletű hűtőmaszk kaszkádos íveket kapott, kicsit babráltak a lökhárítón és a menetfényeken, de a fényszórók kialakításán is igazítottak egy keveset. Hátul ugyanígy tettek sőt, még a hátsó lámpát is átalakították, így adva új megjelenést az autónak. 

A vezetőoldali ajtót kinyitva az első élmény, ami éri az embert, az a beszállási kényelem. Hobbiterepjáró lévén nem kell leülni, inkább csak beülni, ugyanez pedig kiszálláskor teszi könnyűvé a manővert. A 17 centinél is nagyobb hasmagasságnak köszönhetően akár terepen, akár rosszabb minőségű, ismeretlen városi, falusi utakon is nyugodtak lehetünk, nem üti fel az alját az autó. Ennek ellenére a rugózási kényelem kényelmes, nem ráz, de még kellőképpen feszes ahhoz, hogy a kelleténél gyorsabban vett szerpentines kanyarokat is biztonsággal be tudjuk fejezni. Ehhez mérten a kormányzás is kellőképpen segítőkész, városban könnyedén forog, autópályán kellőképp felkeményedik, viszont egy kicsivel több kormányérzet nem volna rossz. De ez legyen a legnagyobb baja. 

A kanyargós kis hegyi utakon nem jött túl jól az egyébként kifejezetten látványos és guszta burgundi vörös bőrkárpit, én folyamatosan csúszkáltam benne ide-oda, ráadásul izzasztó felülete miatt olykor jól jött az ülés szellőztető funkciója. A szokatlanul hideg május végi özönvízben néhány órával korábban pedig még a háromfokozatú ülésfűtést is le tudtam tesztelni, ami a kormányfűtéssel együtt szintén növelte a kényelmes utazás nem éppen felemelő hangulatát. Apropó hangulat, a napfénytető még szakadó esőben is sokat dobott a belső tér derűsségén, amit én leginkább kibillentett állapotban használtam, hátrahúzva ugyanis a betűző nap mellett a szél már országúti tempónál is zavaró hangokat és rezonanciákat gerjeszt, ami hosszabb távon eléggé fárasztó lehet. 

A Tucson műszerpultja persze követi a mostani Hyundai modellek legújabb belsőépítészeti formanyelvét, ahol a középső érintőkijelző a középkonzolból kimagasodva kelt fura benyomást. Ez sokaknak kevésbé jön be, de leginkább azoknak, akik még nem próbálták: menet közben ugyanis nagyon jól jön, hogy nem kell lenéznünk a műszerfalba, hanem elég csak egy kicsit elfordítani tekintetünket, a szemünk sarkából látjuk a kijelzőn megjelenő információkat, utasításokat. A rendszer nagy előnye egyébként, hogy telefontükrözésre is képes, így az online navigációk (Google Maps, Waze) is futnak rajta. Én inkább ezeket használtam, a gyárilag beépített egység ugyanis már az autó átvétele után, hazafelé bizonyította hiányosságait. A tesztautóban volt táblafelismerő rendszer is, ami ráadásul már nemcsak kizárólag a navigációból származó információkat vetítette ki, hanem a kamera képe alapján is képes felülbírálni azt. Ez a funkció egy idegen országban, ismeretlen utakon járva aranyat érhet.

A minőségérzet egyébként egészen kellemes volt az autóban, a műanyagok mindenhol puhák és kellemes tapintásúak. A 15 ezret megfutott tesztautó még rosszabb minőségű utakon sem zörgött, nyiszogott, ahogyan a napfénytető felől egyszer sem érkeztek bántó hangok. Ráadásul a már említett, feláras vörös bőrhuzatból az oldalajtókra is jutott, ami a normál szürke műbőrnél lényegesen jobban fel tudja dobni a belső tér színvilágát. A bőrhuzattal együtt a kormány és a váltó, sőt még a műszerfal valódi bőrfelületei is vörös cérnavarrást kaptak, amivel némi sportosságot is igyekeztek becsempészni a Hyundai legnépszerűbb SUV, azaz Sportos Célú Járművébe.  

A tesztautót a Hyundai jól bevált 1.6 T-GDI benzinese mozgatta, ami 177 lóerős teljesítményével és 265 Nm-es maximális nyomatékával parádésan mozgatta a Tucsont. A dízelesen alacsony fordulatról megtoló és SPORT üzemmódban akár magasabb fordulatokon is vígan éneklő motor nyomatékának köszönhetően nagyon pörgetni is felesleges volt, a motorhoz kapcsolt hétfokozatú duplakuplungos sebességváltó finoman, szinte észrevétlenül pakolgatta az aktuális forgalmi helyzetnek és terepviszonyoknak megfelelő fokozatokat. Egy pillanatig sem volt olyan érzésem az út során, hogy én kézzel másképp váltanék. Ehhez a párosításhoz bónuszként járt a Hyundai HTRAC összkerékhajtási rendszere is, ami leginkább elinduláskor segített be a hajtásba, egyébként az első tengely még meredek hegyi szerpentineken, zuhogó esőben is kiválóan elboldogult az autó biztonságos mozgatásával. Mindezek ellenére a fogyasztása sem szállt el az egekbe, a rendkívül halk, finom járású benzines a több mint 1 700 kilométeres kaland közben 8,4 litert kért átlagosan száz kilométerre.

A hosszú túra során több mint 26 órát töltöttem el a Tucson vezetőülésében, így nemcsak összeszoktunk, de talán túlságosan is megszerettem az autót, így a visszaadást követően lázasan elkezdtem bújni a Hyundai oldalán lévő árlistát, vajon mennyiből lehetne nekem is egy ilyen remek autóm. Nos, a Tucson nem olcsó autó, de a gyárlátogatás alkalmával látott és mindent átható precizitásra törekvést, a minőséget és az 5 éves „bármennyit mehetsz” típusú garanciát bizony meg kell fizetni. Az indulóár ezzel a turbómotorral Life felszereltséggel is 7 millió forint, amire az összkerékhajtás máris rádob 500 ezret, duplakuplungos 7DCT váltónk pedig további 625 ezerért lehet. A többek között sávtartót, elektromos rögzítőféket, parkolóradarokat, kétzónás automata klímát, Supervision műszeregységet, vezeték nélküli mobiltöltőt, tempomatot, esőérzékelőt és 8 colos kijelzővel ellátott navigációs rendszert is tartalmazó Premium ellátmány pedig további 1,3 millió forinttal dobná meg a számla végösszegét, ami így már vészesen közeledik a 10 millió felé. Főleg ha még a full LED fényszórókat, a panoráma napfénytetőt, a kulcsnélküli rendszert és a burgundi vörös bőrkárpitot is beikszelnénk. 

Soknak sok, de ahogy minden, úgy ez is relatív, hiszen a konkurensek is ennyiért (vagy még többért) mérik legnépszerűbb kompakt hobbiterepjáróikat.  Egy hasonló ellátmányú Nissan Qashqai 160 lovas DIG-T turbómotorral, DCT váltóval és elsőkerék-hajtással is 9,7 millió forint, a tesztelt Tucson hajtásláncához (benzines, automata és összkerekes) hasonló Volkswagen Tiguan a konfigurátor szerint 11,2 millió forinttól indul, de egy ugyanilyen Skoda Karoq ára is 10 millió fölé kúszik. Az újabb versenyzők között ott van még az Opel Grandland X, ami a 180 lovas 1.6-os turbómotorjával, 8 fokozatú automatájával és bőrkárpitjával lépi át a 10 milliós küszöböt, míg a másik oldalon a Ford erősen kifutó Kuga erősebbik, 176 lovas 1.5-ös EcoBoost motoros és összkerekes verziója áll 9,6 millió forinttal. Persze ezek a képviseletek honlapjairól szedett listaárak, a kereskedéseknél ennél kedvezőbb ajánlatok is lehetnek, akárcsak a Hyundainál a készletes vagy kedvezményes, esetleg limitált szériás Tucsonokra.

Egyszóval a Hyundai a Tucsonnal egy teljesen korrekt ajánlatot kínál a napról napra bővülő hobbiterepjárók tengerében, minősége, felszereltsége, opciói pedig teljesen naprakésszé teszik az autót a konkurensekkel szemben. Nekem pedig nem marad más hátra, mint spórolni és megtalálni azt az (egyébként valós) indokot, amiért a viszonylag friss, lassan 4 éves i30 kombinkat le kéne cserélni egy ilyen Tucsonra. Mint pl. hogy állandóan felütöm a fenekét és a vonóhorog csatlakozója folyamatosan elmozdul. Ja és fáj a derekam… Ajajj, azt hiszem, kezdődik! 

Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!