Ahol a Hyundai csoport európai autói születnek

Két nap alatt bejártuk a Hyundai csoport két legmodernebb autógyárát az Európai Unióban és kicsit más megközelítésben, de ugyanazt a precizitást és tökéletesre törekvést láttuk mindkét helyen. Közben pedig minden pillanatát élveztük.

Ömlik az eső, a Tucson hőfokjelzője már régóta nem mutat 7 foknál többet, ami így május végén elég karcsú még akkor is, ha ez itt körülöttem hegyvidék. Valahol a cseh és szlovák határ közelében, egy meredek hegyi mellékúton kaptatok felfelé, én pedig közben azt figyelem, ahogy a Tucson HTRAC összkerékhajtási rendszere könnyedén megküzd a terepviszonyokkal. Már visszafelé tartok Nosovicéből a Kia zsolnai gyárához és nagyon kell sietnem, hogy odaérjek. Az ottani gyárlátogatást ugyanis áttették délutánra, ezért úgy döntöttem, kihasználom a holtidőt és „elugrom” a 80 kilométerre lévő Hyundai gyár ajándékboltjába, hogy a másnapi gyárlátogatást követően ne kelljen még azzal is időt vesztenem. Ez sikerült is, igaz közben belecsöppentem a 3 milliomodik autó legyártására rendezett ünnepségbe.

De hogyan is kerültem én egyáltalán ide? Nagyjából véletlenül, vagy legalábbis nem így terveztem. A dolog kiindulópontja a magyarországi ceedclub, amelynek alapítójával, Greggel sokszor találkozom a Kia rendezvényein. Nos, ők szerveztek egy gyárlátogatást, amire engem is meginvitáltak. Kicsit tanakodtam ugyan, hogy menjek-e vagy sem, de aztán a végső lökést éppen az adta, hogy Zsolnától nem messze fekszik Nosovice, így egyrészt megnézhetem, hogyan gyártja a Hyundai másik leányvállalata autóit Európában, másrészt legalább néhány fotó erejéig átugorhatok a cseh Hyundai gyárhoz és esetleg beugrom egy kávéra a gyár PR vezetőjéhez, akivel azóta is kapcsolatban vagyok. Aztán ennél sokkal többet sikerült összehoznom. 

A dermesztő hideg egészen Zsolnáig követett, amelynek központjától nagyjából hat kilométerre keletre fekszik a Kia Motors Slovakia autógyára. A látogatást azonban nem itt, hanem kicsit feljebb, a hegyoldalban található új tréningközpontban kezdtük, ahol Andrej, a Kia PR munkatársa fogadott minket. Egy átfogó filmmel és prezentációval indítottunk, amelynek keretében megtudtuk többek között azt, hogy a Kia 1,8 milliárd dollárt költött eddig zsolnai gyárára, amely 2006 decemberétől gyártja a Ceedet, ehhez később a Sportage és az idén áprilistól kivezetett Venga is csatlakozott. A gyárban az autógyártás teljes folyamatát helyben végzik, vagyis az egyik oldalon beérkezik az acél, a másik oldalon pedig kigördül a kész autó. Persze eközben az autó elemei a préselő-, a hegesztő-, a fényezőüzemen is áthaladnak, mielőtt az összeszerelő üzemben készre szerelnék azokat.

Ám a zsolnai üzem még ennél is többre képes, hiszen az itt készülő autókba épített erőforrások is helyben, a területen felhúzott két külön üzemcsarnokban készülnek. Konkrétan az 1.4-es és az 1.6-os Gamma és Kappa benzinmotorok és az 1.6 és 2.0 literes dízelmotorok készülnek helyben, míg többek között a Ceedben (és az i30-ban is) elérhető 1.0 literes T-GDI motorok Koreából érkeznek a gyárba. A gyár körül természetesen számos koreai vállalat telepedett meg, akik beszállítókként termelnek alkatrészeket az itt készülő autókhoz. Ezek közül persze a legnagyobb a Hyundai csoporthoz tartozó Mobis, ami különböző modulokat (első, hátsó tengely, műszerfal, stb.) szállít a Kiának. De ugyanitt van a Hyundai Steel acélgyártó leányvállalat is, ami a karosszériához szükséges acéllemezekről gondoskodik. 

Ugyan gyárlátogatási túránkat a Kiánál kezdtük, a gyártás folyamata, sok adat és jellemző hasonlít a Hyundai nosovicei gyárához. Néhány száraz tény a Kia és a Hyundai gyárairól: az évi 350 ezer autót előállítani képes üzemekben jelenleg két-két modell készül: Szlovákiában a Ceed különböző változatai (ötajtós, kombi, ProCeed), valamint a Sportage, miközben a cseh Hyundainál ezek testvérmodelljei, az i30 modellcsalád (ötajtós, kombi, Fastback és N), illetve a Tucson születik. Idén még készült a Venga és az ix20 kisegyterű is, ezt azonban a Kia 2019 áprilisában, a Hyundai pedig május utolsó napjaiban kivezette. A dolgozói létszám a zsolnai Kiánál 3 800 fő, miközben Nosovicében kb. 3 300-an dolgoznak. A termelés a hét 5 munkanapján három műszakban történik, az elkészült autókat a Kia Zsolnáról 90, a Hyundai pedig 69 országba exportálja. Tavaly Zsolnán 333 ezer autó hagyta el a gyár kapuit, míg Nosovicében 340 ezer Hyundai készült el. 

A zsolnai motorgyárban több mint 483 ezer motort szereltek össze, aminek csaknem felét, pontosan 48 százalékát kamionokra tették és a Hyundai Motor cseh üzemébe szállították, a visszaúton pedig ugyanazok a kamionok a Kiákba építendő kézi sebességváltókat hozták. Ez utóbbi a Hyundai váltógyárának tavalyi 400 ezer darabos termelésének 40 százalékát tette ki tavaly, ugyanennyit gyártottak a helyi összeszerelésű Hyundai autóiba, míg a maradék 20 százalékot a szentpétervári Hyundai gyárba szállították. A Kiánál 2018-ban a termelés 67 százalékát a Sportage adta, amit a Ceed követett 28 százalékkal, míg a maradék 5 százalékot a Vengából készítették. Ezzel szinte azonosak a Hyundai által gyártott modellek arányai: az összes mennyiség 71 százalékát a Tucsonból gyártották, amit az i30 23 százalékkal, illetve az ix20 6 százalékkal követett. Ezzel az eredménnyel az Unióban értékesített összes Kia modell fele a zsolnai gyárból kerül ki. A Hyundainál ugyan büszkén hirdetik, hogy az Európában eladott autók több mint 90 százaléka helyben készül, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg a Kia kisautóit Koreából importálják, a Hyundainak Törökország európai felén is van egy gyártóbázisa.

Ezután következett a legizgalmasabb rész: újra autóba pattantunk és konvojban lecsorogtunk a gyár központi parkolójába. Néhányan ugyan célba vették az üzem teherportáját, ezzel időlegesen megbénítva a becsatlakozó négysávos út forgalmát, de végül mindenki megtalálta megérdemelt (parkoló)helyét. A főkapunál Andrej már várt minket, kicsit beljebb pedig megkaptuk a fülhallgatókat, illetve a szemüvegesek kivételével mindenkinek védőszemüveget is kiosztottak. Ezután végre gyalogosan beléphettünk a présüzembe, ahol a méretre vágott acéllemezeket hatalmas, természetesen Hyundai Rotem gyártmányú présgépek alakítanak formára, hogy aztán azokat a szintén Hyundai feliratú robotkarok helyezzék el a megfelelő óriási tárolórekeszekben. Ezekből aztán a hegesztőüzemben két darab sokfunkciós „main buck” (fő bak?) hegesztőrobot segítségével áll össze a kész karosszéria, ami futószalagon egy zárt hídon át folytatja útját a fényezőüzem felé.

A festőműhelybe sajnos nem léphettünk be, hiszen ott patikatisztaságra van szükség ahhoz, hogy igazán kiváló minőségű fényezés szülessen. Andrej itt kihangsúlyozta, hogy csak itt egyetlen karosszéria csaknem 8 (7,8) kilométeres utat tesz meg. Eközben forgatórendszeres merítőrendszerben kapja meg a karosszéria a megfelelő üreg- és korrózióvédelmet, majd 80 robot segítségével készül el a fényezett autóváz. Ezek aztán szintén egy zárt hídon hagyják el az épületet és folytatják útjukat a legizgalmasabb és leglátványosabb területre, az összeszerelő üzembe. Itt első körben minden autóról lekerülnek az oldalajtók, amiket egy azonos tempóval mozgó, elkülönített gyártósoron szerelnek fel vezetékekkel, burkolatokkal és üvegekkel, hogy aztán a futószalag végén ugyanahhoz az autóhoz visszaérve az utolsó szerelési fázisok egyikében ismét felkerüljenek helyükre. Persze eközben maga az autó is számos munkafázison megy keresztül. Ezek közül az egyik legfontosabb, amikor a futómű és a motor találkozik az autóval, amit a köznyelv házasságnak is nevez. Bár arányaiban mindkét gyárban ezen a részen dolgozik legtöbb ember, itt is számos robot segíti a munkát: a szélvédőket például önálló robotok ragasztják a helyükre, de a robotok más, nehezebb alkatrészek beemelésekor is sokat segítenek és ezzel kímélik a dolgozók egészségét. 

Sétánk végén kicsit beszélgettünk még Andrejjel, miközben a gyártósorról folyamatosan gurultak le az elkészült autók, amelyek mindegyikét kipróbálnak a gyár saját tesztpályáján, majd esőztető kamrában is átnézik az autó tömítéseit, mielőtt végső fázisként megkapná védőburkolatait és kiállnának vele a hatalmas parkolóba. A beszélgetés természetesen egy idő után a gyár jövőjére és várható modellekre terelődött, Andrej pedig legnagyobb sajnálatunkra elmondta, hogy nem láthatjuk még a Ceed terepjárósított Xceed változatát, hiszen az még nem készül sorozatban. Ahogy ezt kimondta, a háttérben a sok Ceed és Sportage közül előbukkant egy fura fehér jármű, aminek formáit azonban vastag álca takarta. Megtudtuk tehát, hogy a kíváncsi szemek elől annyira vigyázzák az új modellt, hogy még a gyár területén belül is csak így, álcázva közlekednek vele. A típus gyártása egyébként augusztusban kezdődik, míg a Ceed kombi konnektoros hibridje valamikor év végétől kerül a gyártosorokra. Utóbbi erős kihívás lesz, hiszen némileg át kell majd alakítaniuk hozzá a termelés fázisait, ám Andrej szerint erre tökéletes mintát adott a Sportage lágyhibrid rendszerének bevezetése. Ezekkel az izgalmas hírekkel köszöntünk el Andrejtől és a még mindig változó intenzitással szakadó esőben újra átevickéltünk Csehországba, ahol másnap még több élmény várt minket.     

Másnap reggelre kiderült az ég, a felhők közül elő-előbukkant a nap és összeállt ütőképes kis csapatunk, a gyár felé kígyózó konvoj két Tucson, egy i30 kombi, két i30 N, egy i30 Fastback N modellből állt, míg a sort egy Kona Electric zárta. Ebből persze legfeltűnőbb (és leghangosabb) a M1RA csapatában versenyző Nagy Dani a TCR versenyautójáéhoz megszólalásig hasonlító felmatricázott Fastback N-je volt, aki szintén velünk tartott ezen a rendkívüli túrán. A gyárhoz érve rögtön lázas fotózásba kezdtünk, amibe annyira belefeledkeztünk, hogy vendéglátónk már kijött üdvözölni minket és egyben emlékeztetett a látogatás közeledő kezdő időpontjára. 

A menet itt is nagyon hasonló volt a Kiánál átéltekhez: a főépület konferenciatermében bemutatott film és prezentáció után itt kötelező védőszemüveg és láthatósági mellény felvétele után elektromos kisvonatra szálltunk, ami végigvitt minket ugyanazokon az állomásokon, ahol ugyanolyan Hyundai robotok végzik a munkát, csak épp nem Kiákat, hanem Hyundaiokat raknak össze. Az alkatrészek itt is „just-in-time” rendszerben érkeznek a beszállítóktól, akik 2-3 napra előre tudják, mikor mennyi alkatrészt kell nekik előállítani. A karosszériák egy mágneses chipen tárolják mindazokat az információkat, amelyek alapján a rendszer tudja, milyen színű és felszereltségű autó készül majd belőle, de egy motorháztetőre ragasztott papírlapon a munkások is ellenőrizhetik azt. Ugyanide írják fel, amennyiben valami hibát találtak, így nem kell megállítani a futószalagot, vagy azt példányt kivenni a gyártósorról, azt majd a végén kijavítják.

A futószalag végén kisvonatunk egy belső tárgyalóterem elé kanyarodott, amely előtt két frissen elkészült i30 Fastback N, mellettük pedig két tesztpilóta várt bennünket. Kezdődött hát az élményprogram, amelynek keretében hármas csoportokban mindenkit elvittek egy körre az autóval és megmutatták, hol és hogyan tesztelik az itt elkészült autókat. A nagyjából 3 kilométer hosszú körpálya első részén tesztpilótánk megmutatta, milyen durva rázóköveken hajtanak végig az autókkal azért, hogy közben figyeljék, hallanak-e valamilyen nyöszörgést, vibrációt az autó felől. Ennek végén jobbra két különböző meredekségű dombot alakítottak ki: az egyiket a személyautók, a másikat a terepjárók számára. Ezt a próbát négy személlyel most kihagytuk, helyette a sofőr visszaváltva gázt adott és csikorgó gumikkal kanyarodott fel az ovális balkanyarra. Mindeközben kezemben tartott telefonomat majdnem leejtettem, arcom pedig a kanyar végéig az oldalüvegre tapadt. Ezek után az oválpálya másik oldalán is mentünk egy gyorsat, majd az autók egy zárt rámpára állnak fel, hogy megvizsgálják, van-e bármilyen víz- vagy olajfolyás az autó alatt. Ha pedig mindent rendben találtak, az autót visszaviszik az üzembe, ahol azt a fényezés szemrevételezése és a vízszigetelési próba után becsomagolják és a parkolóba teszik.

Volt még egy különleges programpont, amihez újra visszaültünk az elektromos kisvonatra. Az üzem másik oldalán egy elkerített laboratóriumot alakítottak ki nemrég, ahol az itt készült autók emisszióját mérik. A labor munkatársa elmondta, hogy hetente átlagosan 4-5 elkészült autót kivesznek a gyártósor végéről és azokat az új WLTP eljárásnak megfelelő teszteknek vetik alá. Ezzel szeretnék biztosítani azt, hogy az itt készült autók minden példánya valóban megfeleljen az aktuális szigorú előírásoknak. A laborhelyiségen belül egy speciális kamrát is kialakítottak, ahol extrém hőséget, vagy éppen dermesztő hideget is elő tudnak állítani, így pedig annak autóra gyakorolt hatásait is tudják helyben tesztelni. Idén nagyjából 100 darab ilyen tesztet terveznek végezni Nosovicében, amelyek eredményeit közvetlenül a koreai fejlesztőközpontba továbbítják.

Az izgalmas program és élmény közben nem is vettük észre, hogy elrepült a délelőtt, így már csak egyetlen programpont, az ebéd maradt hátra. A fogadóépület kantinjában ugyanaz a nyugalom és béke fogadott minket, mint a gyár összes pontján. Ez nem véletlen, a Hyundai csoport ugyanis valóban törődik munkavállalóival és hosszú távon is számítani szeretne rájuk. A Kia Motors Slovakia alapítványa sportprogramokkal, képzéstámogatásokkal, parkok és zöldterületek gondozásával Zsolna térségében igyekszik jobbá tenni környezetét, míg a Hyundai hasonló kezdeményezésekkel tesz többet saját környezetéért. A Hyundainál külön kihangsúlyozták, hogy a vállalat étkezési hozzájárulást biztosít, amely mellett a munkába járást ingyenes buszjárat biztosítja, a munkások pedig egy héttel több szabadsággal rendelkezhetnek, mint ami a cseh törvények szerint meghatározott. De a Hyundai az életbiztosításokhoz és nyugdíjbiztosításokhoz is hozzájárul, a mobiltelefonokat kedvezőbb áron használhatják és persze az itt készülő autók vásárlását is támogatják. Jól hangzik, ugye?

A finom ebéd után a kijáratnál aztán újabb kellemes meglepetés ért mindenkit, vendéglátóink ugyanis a reggel készült csoportképet egy szép emléklapba illesztve adták át mindenkinek, egy jegyzetfüzet és toll mellett pedig egy Tucson modellautó is lapult az ajándékcsomagban. Ezzel megkoronázták látogatásunkat, ami így tényleg emlékezetes maradhat minden résztvevő számára. És bár Nosovice és Budapest jó pár órás autóútra van egymástól, bátran ígérhetem: Még visszatérünk! 

A csapat és magam részéről is szeretném megköszönni a Kia Motors Slovakia és a Hyundai Motor Manufacturing Czech munkatársainak a gyárlátogatás lehetőségét, különösen pedig Zsolnán Andrej Sahajnak és Nosovicében Petr Vanek uraknak, hogy bevezették csapatunkat az autógyártás rejtelmeibe és közben páratlan élményekkel gazdagodhattunk!  

Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!