Arcmás – Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi Executive Edition teszt


Minőségben, méretben és felszereltségben is nagyon sokat fejlődött a Hyundai Motor Európában elérhető legnagyobb hobbiterepjárója, aminek azonban a pénztárnál jócskán meg is kérik az árát.

Manapság a SUV, vagyis a szabadidő-autó mindent visz. Ebből a kategóriából adják el a legtöbbet és ebből az őrületből elsősorban azok a márkák tudnak igazán profitálni, amelyek már korábban meg tudták alapozni hírnevüket ezen a téren. Ilyen a Hyundai is, amely lassan két évtizede, az ezredfordulón jelent meg először ezen a fronton pufók, gömbölyded alakú Santa Fe modelljével és ezzel főként a tengerentúlon, de azon innen is szép sikereket tudott elérni.


Az első Santa Fe ma már persze játékautónak számíthat a mostani, immár negyedik generációs modell mellett, különösen méretek tekintetében. A 2000-ben megjelent autó kereken 4,5 méteres hosszával ugyanis csupán 2,5 centivel volt hosszabb, mint a mostani Tucson középkategóriás hobbiterepjáró, miközben a Santa Fe mostanra 4 770 mm-esre nyújtózott. A változó igényekhez igazodva hasonló arányban nőtt az autók szélessége is, mindössze a magasságukban fedezhető fel némi állandóság, hiszen a Santa Fe a generációk során mindvégig nagyjából megőrizte 1,68 méteres magasságát.


Látványvilágának koncepciójában a mostani Santa Fe követi az első generációval megkezdett utat, csak éppen egészen másként. Amíg az első generáció formás, gömbölyű ívei keltették fel a vásárlók érdeklődését, addig a mostani a meghökkentő és brutális frontrészével kelt feltűnést. A Konával megkezdett formatervezési úton járva a tervezők itt is kettéosztották a fényforrásokat és a motorháztető szélén futó krómozott elemmel összekötött felső nappali menetfények alatt a LED alapú főfényszórót a lökhárítóba integrálva adtak jellegzetes arcot az autónak. Itt azonban nem álltak meg, a márka karakterét jelentő kaszkád hűtőmaszk méretével a teljes első részt uralja, amelynek külső ívelését az alul homokóraszerűen visszaforduló élek még tovább hangsúlyozzák. Ezzel a megjelenéssel a Santa Fe jellegzetesen Hyundai, a részletmegoldások miatt azonban alapjában véve mégis egyéni karakter maradt.     


Oldalról nézve is hatalmas a Santa Fe és erre a sárvédők kerékíveit megismétlő karosszériahajlítások is rájátszanak, sőt a hátsó kerékívet a Tucsonnál már látott módon elnyújtották, ezzel adva jellegzetes megjelenést az autónak. Praktikusak a kerékívek műanyagozása, ahogyan a harmadik generációnál bevezetett küszöböt is eltakaró alsó ajtóévek is, amelyeknek köszönhetően az utasok lábszára sosem lesz vizes vagy sáros. Fontos újítás, hogy a türköket az A oszlopok tövéből immár külön talpra szerelve az ajtón találjuk, ami egy kis megszokást igényel. Újak a keréktárcsák rajzolatai is, a legmagasabb Executive Edition 19 colos felnijeiért fotókon látva nem rajongtam, élőben és közelebbről szemügyre véve azonban már rajongok értük.


Hátulra érve aztán úgy érzi az ember, itt egy kissé elfogyott a tervezők lelkesedése. Formai játéknak mindössze a vízszintes hátsó lámpatest oldallemezre kifutó felső éle jutott, amit annak háromdimenziós belső elrendezése igyekszik tovább fokozni. De rég nincs már meg az első két generációt jellegzetessé varázsoló, a raktérajtó jobb oldalára csempészett normál ajtókilincs, amely azt a hamis érzetet keltette, mintha oldalra nyílna. Most már csak hagyományos elektromos nyomógomb van a rendszámkeret felett. Viszont a Konához hasonlóan mostantól a Santa Fe hátsó indexei is a lökhárítóban villognak, ami érdekes ugyan, de a funkcióját még mindig nem találom.


A Hyundai SUV-okra jellemző külső formák igazi Hyundai-os belső teret ölel körbe. Az új i30 óta megszokhattuk már, hogy a középső kijelző a középkonzol tetején tabletként emelkedik a magasba, alatta repülők szárnyai által „ihletett” szellőzők, legalul pedig a duplazónás klímaközpont kapott helyet. A műszerpult többi részét nagy gonddal alakították ki úgy, hogy annak felső pereme látványosan átnyúljon az oldalajtókra, ezzel pedig megidézve a legelső Santa Fe ajtókra helyezett szellőzőrostélyait. A nagyobb méret miatt arra is volt elég hely, hogy az utas előtt egy gumírozott polcot is kialakítottak a kesztyűtartó felett. És bár még az ajtón sem találunk egyetlen négyzetcentiméternyi szövetbetétet, ez a felhasznált puha és finom anyagok miatt kevésbé tűnik fel.


Ami viszont újdonságot jelent, az a kormány mögötti műszeregység. Ez szakít az eddig megszokott hagyományokkal, amiben a mostani Tucsontól kezdődően egy viszonylag egyszerű, két kerek műszerből és a köztük lévő digitális kijelzőből állt a műszercsoport. Az új Santa Fében azonban az egyik oldalon a kockaforma fordulatszámmérő, míg a másik oldalon a vízhőfok-mérő/tankjelző analóg mutatóit egy nagy központi digitális kijelzőt fog közre. Ebben jelenik meg a négyféle (ECO, COMFORT, SPORT és SMART) vezetési üzemmód háromféle színvilágú megjelenítése, amivel végre lecserélték az előző generáció sokat kritizált kékes háttérvilágítású műszereit és így pedig bárki saját ízlése és vérmérséklete szerint változtathatja meg a műszeregység karakterét. A fontosabb adatokat pedig nemcsak itt, de a közvetlenül a szélvédőre vetítő Head-up kijelzőre is ki lehet tenni, ami sokkal elegánsabb és jobban használható, mint a kisebb Kona vezetőhöz közelebb emelt olcsóbb plexire vetített jelzései.


A több mint 4,7 méteres hosszához igazított csaknem 2,77 méteres tengelytávjával az új Santa Fe elöl és középen mérhetetlenül tágas, aminek érzetét az Executive Edition panoráma napfényteteje még tovább növeli. A hátsó üléssor ráadásul az elsőkhöz hasonlóan sínen tologathatóak, amelynek hasznát igazán akkor értékeljük, ha a hétszemélyes változat leghátsó pótüléseit is használni szeretnénk. A Hyundai büszkén hirdeti ugyan, hogy a középső üléssor jobb oldalán egy gombbal előrecsúszó és billenő ülésmegoldással mennyivel könnyebb leghátra bejutni, ám azt kifelejtették, hogy olyan megoldást csináljanak, ami az eredeti helyzetbe állítja vissza az ülést. Vagyis a bemászást követően a támla és a pad is a legelső helyzetébe tér vissza, amit onnan még vissza kell állítani. Van külön állítható szellőztetés, de a két pótülésen így is csak gyerekeknek és rövidebb távon öröm az utazás, a nagyobb utasok felhúzott térddel kénytelenek ülni. Mindezekkel együtt a Santa Fe sokkal inkább 5+2 üléses, mint valódi hétüléses autó.


Akárhányan is utaznak az új Santa Fében, élvezni fogják az autó terepjárós gyökereit meghazudtolóan személyautós viselkedését. A motor távoli búgással duruzsol valahol elöl, a magas üléspozícióból pedig tökéletes moziként tárul az utasok elé a forgalom képe. A Krell hangrendszer 8 hangszórója gyönyörűen szól és a leghátsó sorokban is kiválóan élvezhető hangminőséget ad. Menet közben az autó személyautóként kényelmesen rugózik, nyoma sincs terepjárós pattogásnak, nehezebb útviszonyok között és terepen viszont a Hyundai saját fejlesztésű HTRAC összkerékhajtási rendszere mindenképpen nagy segítség lehet. Ennek működéséről egyébként a fedélzeti rendszer egyik menüpontjában is tájékoztat az autó, oszlopdiagramokkal mutatva az éppen aktuális hajtásképletet. Érdekes megfigyelni például, ahogyan a hátsó hajtás minden egyes elindulásnál kicsit besegít, hogy aztán egyenletes haladáskor átadja a munkát az első kerekeknek.


Az utasok kényelmét csupán a vezető felszisszenése töri meg időnként, legalábbis kezdetben. A 2.2 literes CRDi dízelmotorral nincs baj, hiszen a kereken 200 lóerős teljesítmény és a már 2 ezres fordulat alatt rendelkezésre álló 440 Nm nyomaték lendületes haladásra képes. A vadonatúj fejlesztésű hagyományos, 8 fokozatú automata vezérlőegységét viszont úgy hangolták, hogy folyamatosan elemzi a vezető szokásait és ehhez illeszkedően választja meg a váltó karakterisztikáját. Ebből következően finom gázpedálkezeléssel végtelenül finoman vált, de – kezdetben legalábbis – álló helyzetből vagy lassú gurulásból kigyorsítani csak némi gondolkodás után hajlandó. Valószínűleg gyorsabb lett volna az autó, ha több lett volna benne a kilométer és egyébként dinamikusabban közlekedem, ám én inkább élveztem a csöndes, nyugodt autózás békéjét. Méreteinél, tömegénél fogva a Santa Fe úgyis inkább a nyugodt, kényelmes haladásra termett, mint a sportos vagánykodásra..


A nagy homlokfelület, a kéttonnás saját tömeg, a lusta automata sebességváltó és az összkerékhajtás kombinációja már alapvetően előrevetíti, hogy az új Santa Fe gyakori vendég a benzinkutakon. A gyakorlat azonban némileg árnyalja ezt az előítéletet, a Santa Fe ugyanis körülményektől függően képes meglepően keveset is fogyasztani. Városban forgalomtól függően képes 8, de akár 10 litert is elkortyolgatni, autópályán viszont 8,2 literes, nyugodt tempós (100 km/óra) országúton pedig akár szenzációs 6,4 literes fogyasztást is képes produkálni. Még ha egy kicsit csal is a műszer, ez akkor is egészen szép érték egy ekkora batártól. A városi fogyasztást a start-stop rendszer igyekezne kordában tartani, ám ez rettenetesen lassan reagál, legalább 1-1,5 másodperc eltelik, mire a motor újra járni kezd, a váltó üzemkésszé válik és a bódé megmozdul. Talán ez is finomodik majd a bejáratással, addig viszont ez kínos pillanatokat okozhat a sofőrnek, aki ezt egy erősebb gázadással próbálja kompenzálni, ezzel pedig a motorleállással megspórolt üzemanyag egy szempillantás alatt kárba is vész.


A Hyundai legújabb csúcsmodelljeként a Santa Fe a létező legtöbb olyan kényelmi és biztonsági felszerelést tartalmazza, amit jelenleg a márka kínálni képes. A teljes légzsákrendszer, illetve az összefoglaló nevén SmartSense néven emlegetett vezetéstámogató rendszerek (vészfékrendszer, fáradtságfigyelő, holttérfigyelő, stb.) a Santa Fében is megvannak, sőt néhány elemüket tovább is fejlesztették és vannak világelső újdonságok is. A mögöttes keresztirányú forgalomfigyelő már eddig is rendelhető volt a legtöbb Hyundaiba, itt azonban egy vészfékrendszerrel is kiegészült arra az esetre, ha a figyelmeztetésekre a vezető valamiért nem reagálna. Újdonság, hogy egy tetőbe épített ultrahangos térérzékelő figyeli a hátsó utastérben történő mozgást és ha egy állat, netán egy gyerek maradna a bezárt autóban, a rendszer egy jellegzetes dudaszóval és fényjelzéssel hívja fel arra a figyelmet. Egy másik díjazott újdonság a biztonságos kiszállást segítő rendszer, amely a holttérfigyelő szenzorai alapján nem engedi addig kinyitni az ajtókat, amíg a hátulról közeledő autó el nem halad a Santa Fe mellett.


A csúcsmodellhez és csúcsfelszereltséghez persze csúcsárazás illik és a Santa Fe ezen a téren sem okoz csalódást. Aki megelégszik az alap 2.4 literes, hatfokozatú automatával szerelt benzines modellel, az már 13,5 millió forinttól beülhet egy ötüléses Santa Fe Premium Edition változatba, de akinek szüksége van a hétszemélyes (éljen a Családbarát program!) utastérre, annak mindenképpen az Executive Editiont kell választania. A kecskeméti Linartech Autócentrum jóvoltából kipróbált hétüléses 2.2 CRDi Executive Edition változat 16,2 millió forintos listaárával a ma kapható legdrágább és egyben legnagyobb, legtöbbet nyújtó Hyundai modell a palettán. Ez persze rengeteg pénz, de a konkurensek is ennyiért, vagy még drágábban mérik saját batárjaikat. A legközelebbi konkurens persze a Kia Sorentoja lehetne, ám ahogyan arra a Totalcar „enyhén szubjektív” tesztje és az arra adott importőri válasz rávilágított, a két modell között generációnyi különbségek vannak. Hasonló árazással kínálják a Ford Edge és a Volkswagen Tiguan Allspace modelleket, de a motorizáltság és a felszereltség nagyon változó.

Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A világ legviccesebb Hyundai kereskedése lett a hatvani Prémium Autóház Kft.

A Hyundai i30 megkapta második ráncfelvarrását

A Hyundai leállítja két dízelmotorjának és motoralkatrész-gyárainak termelését