Áramvonal - Hyundai Ioniq Electric Executive teszt
A Hyundai Ioniq elektromos változata nemcsak külső megjelenésében és belső terében frissült fel a ráncfelvarrás során, de nagyobb méretű akkumulátorával már akár országjárásra is alkalmassá vált.
Az Ioniq modellcsaládból korábban járt már nálam a hibrid és a konnektoros hibridváltozat (utóbbi kétszer is), de a tisztán elektromos verzió eddig valamiért elkerült. Mire sikerült volna megkaparintanom a hivatalos tesztautót, addigra azt eladták és bár időközben többen is felajánlották saját autójukat, eddig mégsem sikerült összehozni a tesztet. Közben pedig megérkezett a frissített modell, amelyből az importőr elsőként egy Electric változatot állított be a tesztflottába, ami most, az újraindult villanyautó-támogatási program miatt különösen előrelátóan okos lépés volt.
A Hyundai Ioniq jellegzetesen áramvonalas cseppformája persze maradt olyan, amilyen eddig is volt, de a külső részletek megújultak. Elöl a korábbi verziók nyílhegyalakú menetfényeit továbbfejlesztve a motívum a ködlámpafészkek felett, a fényszórókban is visszaköszön, köztük pedig a sokat kritizált sima szürke (vagy felszereltségtől függően fényes fekete) maszkimitációt egy mintás panel váltotta fel. Ez ráadásul nemcsak nevében hűtőmaszk, a vezetéstámogatás radarjait magában foglaló embléma mindkét oldalán ugyanis egy-egy hűtőnyílás is helyet kapott, ami szükség esetén kinyitva friss levegőt juttat a hajtáslánchoz.
Oldalról nem történt semmi érdemi változás, mindössze a 16 colos könnyűfém felnik mintázatát cserélték áramvonalas, turbinakerékre emlékeztető mintázatúakra. Érdekes viszont, hogy amíg a normál hibridhez lehet nagyobb, 17 colos felnit kérni peresebb gumival, addig a konnektoros változatok kizárólag eggyel kisebb méretben érhetőek el. Valószínűleg ez is az energiatakarékosság része, amelybe a Hyundai szerint a fogyasztást rontó öncélú látványosságok nem férnek bele. Nem is nagy baj ez, a korábbinál magasabb, 205/60 méretű gumikon még rosszabb útviszonyok között is kényelmesen fut az autó, miközben a stabilitást a mélyre ültetett akkucsomag fokozza.
Hátul a felületes szemlélő talán egyáltalán nem is vesz észre semmi különbséget a régihez képest, és valóban itt is nagyítóval kell keresni az új részleteket. A lökhárító valószínűleg teljesen csereszabatos a facelift előtti verziókkal, mindössze a betét világosszürke műanyagát cserélték sötétebbre. Feljebb a típusfeliratok és a fogantyús embléma mind ott maradtak, ahol voltak, mindössze a lámpatest belső kialakításán frissítettek kicsit, bár a mostani elrendezés kísértetiesen hasonlít a frissítés előtti alapverzióhoz. A nyílmotívum a lámpában mindenesetre újra visszaköszön.
Amennyire sablonosan sikerült a külső frissítése, legalább olyan meghökkentő a változás az utastérben. A korábbi műszerfal tervrajzai mentek a kukába, a belsőépítészek pedig szinte az alapoktól rajzolták újra az egész pultot. A legfeltűnőbb újdonság természetesen a középen tornyosuló érintőkijelző, amely 10,25 colos méretben minden fontos információval igyekszik egyszerre kiszolgálni a vezetőt. Alatta egy különleges klímaközpont kapott helyet érintőgombjaival, amelyek kezelhetősége viszont megszokást igényel, a fényes fekete zongoralakk bevonat pedig vonzza a port. És természetesen új a Supervision műszeregység is, amely a választott üzemmódnak megfelelő színben pompázik, az oszlopmutatók (pl. a töltöttség) viszont túl halvány, vékony osztásúak, leolvasásuk egy kissé nehézkes. Emellett nekem kicsit hiányzik a korábbi mutatós kilométerórát imitáló digitális elrendezés is.
A műszerfaltól eltekintve az Ioniq utastere ugyanolyan maradt, mint amilyen volt. Az anyaghasználat rendben van, finom tapintású műanyagok és bőrhatású anyagok veszik körül az utasokat, akik hiába keresnek az ajtókon bármilyen szövetbetétet, az a Hyundainál sajnos már rég nem divat. Szerencsére itt nincs olyan „parancsnoki híd”, mint amilyen a Kona Electricben, a könyöktámasz folytatásaként az üzemmód választó gombokhoz egy ötletes és egészen kényelmesen kialakított „tenyértámaszt” is integráltak. Ennek ellenére továbbra is azt gondolom, hogy a Kia forgókapcsolós megoldása ergonomikusabb, az Ioniqnál még néhány nap használat után is el kellett gondolkodnom, hogy akkor most előremenetből hogyan is váltok hátramenetbe? De az ülések elől-hátul kényelmesek, mindössze a lejtő tető miatt a hátsó fejtér szűkös. A csomagtér nagyságrendileg ugyanakkora maradt, sőt néhány literrel még gyarapodni is tudott (350 helyett 357 liter), ami különösen annak tükrében szép eredmény, hogy közben az alatta megbújó akkukapacitás több mint harmadával gyarapodott.
A csomagtér padlójából egészen a hátsó ülések alá kiterjeszkedő akkucsomag kapacitását a korábbi 28 kWh-ról a frissített verzióban 38,3 kWh-ra emelték. Ez ugyan különösen a Kona Electric 64 kWh-s kapacitású változata mellett tűnik soványkának, ám csodák nincsenek: az alapvetően korábbi fejlesztésű Ioniq lapos, áramvonalas limuzinformájának szerkezetébe csak a korábbi méretű, de fejlettebb akkucsomagot tudták beletenni anélkül, hogy a csomagtér használhatóságát feláldozták volna. A frissítéssel az Ioniq Electric villanymotorjának teljesítménye 120-ról 136 lóerőre emelkedett, miközben a nyomaték maradt 295 Nm.
A csaknem 37 százalékkal megnövekedett akkukapacitással az autó hatótávja a korábbi kb. 200 km-ről 311 km-re növekedett. Engem átvételkor máris 324 km-es jósolt hatótávval fogadott az autó a Hyundainál, amikor a háromféle üzemmód közül a takarékos ECO-t választottam ki. Ilyenkor többek között az autó klímaközpontja is takarékosabb üzemre vált és a gázreakció is jóval kevésbé közvetlen, de ennek ellenére még így is könnyedén tartani lehet a városi és azon túli forgalom ritmusát. Az üzemmódok a menüben külön paraméterezhetőek, megadható a klíma üzemmódja, a visszatöltés ereje és a maximálisan engedélyezett sebesség is. Utóbbit a sebességkorlátozóval oldották meg, ami persze egy mozdulattal kiiktatható, ha erre volna szükség. Kedvenc „okosságom” mégis az automatikus visszatöltési szint beállítás, ami az előttünk haladó autó fékezésekor önállóan megnöveli a visszatöltés szintjét, hogy ezzel segítse a hatékonyságot.
Még élénken él bennem az első villanyautós találkozás emléke, amikor négy éve, 2016 tavaszán kerülő úton, óvatosan haladva kellett hazahoznom egy tesztautót Pestről, hogy az egyetlen szolnoki villámtöltőt útba tudjam ejteni. Azóta számomra az az igazán élhető villanyautó, amivel egy töltéssel, autópályán, pályatempóban meg tudom járni a főváros és Szeged közötti kb. 170 km-es távot. Nos, az új Ioniq nemcsak megfelelt, de túl is szárnyalta ezt az elvárást. A június végi kora tavasziasan borús, szeles és helyenként esős időjárásban 187 km megtétele után 21 százalékkal, vagyis 55 km hatótáv-tartalékkal értem el a villámtöltőt, ami ilyen körülmények között durván 240 kilométeres autópályás hatótávot jelent. Ezt a számológép is igazolta: a 38,3 kWh-s akkuval és a kijelzett 15,7 kWh/100 km-es fogyasztással kalkulálva a gép is 244-es számot dobott ki.
Az Ioniq páratlan hatékonyságát országúton és városban is bizonyítja, városban egyáltalán nem lehetetlen 10 vagy akár 9 kWh/100 km alá vinni a fogyasztásmérőt, ami azt jelenti, hogy ha az autót városon belüli ingázásra használják, a gyakorlati hatótáv 380-420 km megtételére is elegendő lehet. Ha csak munkába járásra használnám, nekem ez közel egy hónapig elég volna. Országúton egy pontosan 80 kilométeres, városokat elkerülő útvonalon 12,6 kWh/100 km-es átlagot sikerült produkálnom, ami a 38,3 kWh-s akkuval számítva kicsivel több, mint 300 kilométerre lenne elég. Persze ez üzemmódtól, időjárási, forgalmi viszonyoktól függően változhat, ahogyan nyilván az sem mindegy, hogy hányan ülnek az autóban. A csaknem 900 kilométeres tesztet végül pontosan 14 kWh-s átlaggal zártam, amiben két Budapest-Szeged autópálya szakasz, napi 25 km autópályás és városi ingázás, illetve országúti próbák is voltak. Ezekkel a körülményekkel nálam az Ioniq átlagosan 274 km hatótávra lenne képes.
Töltés szempontjából viszont a gyakorlott villanyautósok és szakújságírók kimutatták, hogy villámtöltésnél az új Ioniq elődjénél kevésbé jól teljesít. A fedélzeti rendszer bizonyos töltöttségi szint esetén rövidebb ideig engedélyez nagyobb áramfelvételt, így a töltés során hosszabb ideig kevesebb áramot vesz fel, ezzel pedig nemcsak lassabb, de percalapú szolgáltatást igénybe véve akár drágább is lehet a nyilvános töltés. Vagyis aki gyakran megy hosszabb utakra és gyors újratölthetőségre van szüksége, annak az Ioniq csak korlátozottan ajánlható. Napi ingázásra, többségében otthon újratöltve és esetenként hosszabb kirándulásokra használva azonban az Ioniq remek fogyasztásával még így is kiváló alternatíva marad. Én az autópályás hatótáv-tesztet követően gurultam be a Mobiliti balástyai pihenőhelynél lévő 50 kW-os villámtöltőjéhez, ahol 37 perc alatt 21-ről 80 százalékig töltődött fel az autó.
A villanyautók hazai piacát az olcsóbb, 11 millió forint alatti vételárú elektromos modelleket 2,5 millió forinttal támogató állami ösztönző program az utóbbi hónapokban igencsak megkavarta. Mivel ugyanis a villanyautók eleve jóval drágábbak, ezért az eddigi másfélmilliós támogatás nagy részét a nagyobb akkus, jól felszerelt modellekre vették igénybe. Ezt a trendet rúgta fel most az új támogatási program, amelynek hatására szinte kivétel nélkül mindenki az olcsóbb, kisebb akkus alapmodellek felé fordult. A Hyundai pedig a többi importőrrel együtt igyekezett lejjebb engedni az alapmodellek vételárát, így pedig az Ioniq is bele tudott férni a 2,5 milliós támogatási keretbe.
Az új Ioniq Electric Comfort alapváltozata így 10,9 helyett 8,5 millió forintért már elvihető, amivel csupán félmillió forinttal kerül többe, mint a hagyományos hibridváltozat! Ráadásul már ez a Comfort kivitel is elég jól felszerelt autó, amiben a vevő automata halogén fényszórókat, esőérzékelőt, elektromosan állítható, fűthető külső tükröket, alufelniket, LED hátsó lámpatestet és tolatóradart is kap. A biztonságot többek között autonóm vészfékrendszer, a menetstabilizáló, 7 db légzsák, az éberségfigyelő, a sávtartó rendszer (LKA), az eCall vészhívó rendszer szolgálja, míg a kényelmi ellátmány kétzónás automata klímát, kulcsnélküli rendszert, első ülésfűtést, tempomatot, Supervision műszeregységet, első kartámaszt, 4 elektromos ablakot, telefontürközésre alkalmas Display Audio rendszerrel ellátott 8 colos érintőképernyős multimédiás rendszert tartalmaz. Ez így azért már elég jó alternatíva lehet nemcsak a hibrid, de akár egy hasonlóan jól felszerelt benzines vagy dízel i30 Fastback mellett is.
Mostantól viszont aki ennél többre vágyna, a magasabb Premium vagy Executive szinten elérhető hőszivattyút, holttérfigyelőt, LED fényszórót, hangulatfényt, 8 colos helyett 10,25 colos érintőképernyőt navigációval, adaptív tempomatot, vezeték nélküli mobiltöltőt, első parkolóradart legalább 3 millió forintos pluszkiadással tudja csak megvásárolni. Ez pedig rengeteg pénz néhány extráért, amire kevesen lesznek hajlandóak a jövőben ennyit áldozni még akkor is, ha „fájdalomdíjként” 11 és 15 millió forint közötti vételárra is jár 500 ezer forintos állami támogatás.
Nyolc és félmillió forintért viszont továbbra is jár az Ioniq páratlanul kiváló hatékonyságú elektromos hajtáslánca, tágas utas- és élhető csomagtere, amihez az 5 év kilométerkorlát nélküli garanciacsomagja mellett a 8 éves, 160 ezer kilométeres akkugarancia is jár. Ezzel a csomaggal nem is véletlen, hogy a másfél nap alatt elfogyott 5 milliárdos támogatási alapot igénybe vevők harmadik leggyakrabban választott típusa az Ioniq lett, akik pedig egyelőre még nem tették le voksukat egyik típus mellett sem, azoknak a teszt után bátran tudom ajánlani a Hyundait. Nem fogják megbánni, annyi biztos!
