Kisnagyság - Hyundai i10 1.2 Comfort Launch teszt

Dögös, vagány kisautó lett az új i10, amely már nemcsak tágasságával, de fejlett, előremutató technológiájával is kitűnik konkurensei közül. 

Az i10 első generációja 2008-ban váltotta le az Atost és az azóta eltelt 12 év során összesen több mint 1,1 millió példány került Európa útjaira. Ez pedig nem kevés vásárlót jelent, így a Hyundai annak ellenére, hogy a szigorodó flottakibocsátási szabályozások miatt egyre kevesebben maradnak a szegmensben, bevállalta az i10 vadonatúj generációjának kifejlesztését. Meg is teheti ezt, hiszen a másik oldalon van elég hibrid, elektromos és üzemanyagcellás modellje, amivel az i10 kedvezőtlen hatását kompenzálni tudja.

És milyen jól tették! A korábbi generáció előnyeit továbbgondolva a tervezők egy egészen modern, vagány kisautót faragtak az i10-ből. Az előd platformjának tengelytávját 40 milliméterrel megtoldották, a szélességet 20 milliméterrel megnövelték, miközben a magasságot ugyanennyivel csökkentették, így az i10 kiállása sokkal autószerűbb lett. A frontrészt egyértelműen a szélesre húzott, egészen a felette elhelyezett fényszórók alá benyúló hatszögletű hűtőmaszk határozza meg, aminek két felső sarkába helyezett, hatlövetű pisztolytárat mintázó LED menetfények az elődöt idézik. A motorháztetőbe vasalt ívek pedig még tovább fokozzák a dinamizmust, amit az autó sugároz.

A formatervezői ihlet még az oldalrészen sem fogyott ki, a sarkokig kitolt kerékjáratok kiemelt íve mellett már az első lökhárítótól indulnak azok az ívek, amik előbb eltűnnek, hogy aztán hátrébb újra megjelenjenek és kidomborodásukkal újra sportosabb, maszkulinabb megjelenést adjanak a parányi kisautónak. Fentebb az alsó ablakív felívelése a C oszlopnál elhelyezett diszkrét „i10” emblémában találkozik az ereszkedő tetővonallal, ez különösen az opciós fekete tetővel szembetűnő. Ami meglepő, hogy az egészen a hátsó ajtóra is átnyúló opciós fekete szín festése még a csomagtérajtó belső részén is felfedezhető. 

Hátul mintha egy kicsit elfogyott volna a tervezők lelkesedése, de mentségükre legyen mondva, hogy itt azért kevesebb lehetőségük is volt az egyedi különcködésekre. A vadonatúj hátsó lámpákban induló ív viszont az egész csomagtérajtón végighajlik, miközben a lökhárítón egy ezzel ellentétes ív is végigvonul. Felül egy diszkrét légterelő mellett feltűnik az is, hogy a tető sem teljesen sík, azokban két hosszanti élt is kialakítottak, míg lent a tolatólámpa a lökhárító jobb alsó sarkába költözött.

Akár előre, akár hátra ülünk be az új i10-be, az első dolog, ami feltűnik, az a térérzet. Magasan ülünk, lábnak, fejnek egyaránt elég hely van, én a 178 centimmel a magamra beállított ülés mögött simán elfértem. Az apróbb külméret mindössze az könyökökhöz kicsit közelebb húzódó ajtókban tűnik fel, ám a kárpitokat nélkülöző borítás műanyag burkolatai mégsem olyan kellemetlen tapintásúak. Persze hiába papíron ötszemélyes az i10, ha jót akarunk, nagyon vékony, vagy gyerekméretűekből ültessünk csak hátra hármat, két felnőttnek viszont még bőven megfelelő a hátsó tér. Mögöttük a 256 literes csomagtér inkább mély, mint hosszú, a két szinten rögzíthető padló alatti pótkeréknek kiképzett üregben viszont alapáron csak defektjavítót kapunk.

A kényelmes vezetőülésbe huppanva egy nagyautós műszerpult tárul elénk, ahol a fő látványelem a középső központi érintőkijelző. Ez a 8 colos opciós Display Audio rendszer, amely a hozzá csatlakoztatott telefonon keresztül akár navigációra, vagy zenelejátszásra is képes. A képernyő elhelyezése hasonló, mint a már korábban megjelent Hyundai modellek (i30, Tucson, Ioniq, stb.) tabletszerű kialakítása, itt azonban a tervezők egy fényes fekete „áthidaló” elemmel összekapcsolták azt a vezető előtti műszeregységgel. (Ilyen megoldást láthattunk legutóbb az új Sonata, az új Elantra és a Palisade modelleken is) A Comfort szinttől járó bőrkötéses kormány kellemesen vaskos, jó vele terelgetni az autót, egyedül a hagyományos „két körben két mutatós” műszeregység kis méretei árulják el, hogy nem egy nagyobb kategóriás autóban ülünk. 

Ezen a kis kijelzőn viszont olyan információk, figyelmeztetések is meg tudnak jelenni, amik egyáltalán nem szokványosak a kategóriában. Az új i10-be ugyanis a hat légzsákon és menetstabilizálón túl már alapáron jár az első ütközésvédelem, az éberségfigyelő, a tempomat, az automata világítás- és fényszórókapcsolás, illetve az aktív sávtartó is. Ez utóbbi viszont eléggé egyszerűsített rendszer lehet, ami valóban csak a sávelválasztóról visszaterelésre alkalmas, kormányelengedésre a középső kijelzőn szinte azonnal megjelenik a szokásos figyelmeztető piktogram. Viszont már az i10-ben is működik a „vezető autó elindulására figyelmeztető rendszer”, ami két hangos csippanással figyelmeztet, ha az álló autósorban az előttünk haladó jármű elindul.

Ha pedig elindul, az i10-et vezetőnek érdemes mielőbb a magasra emelt ötfokozatú kézi sebességváltó után nyúlnia. A tesztautóban lévő nagyobbik, 1.2 literes szívó benzinmotor 84 lóereje soha nem teszi ugyan sportossá a kisautót, pörgetve viszont így is tisztességesen viszi az üresen alig több mint 930 kilós kasztnit. A hozzá kapcsolt váltó áttételezései elsősorban városi és országúti használatra lettek optimailzálva, hiszen városon belül már akár 40 km/óra körül gond nélkül ötösbe rakható, országúton pedig a megengedett tempóhoz éppen 2 500-as fordulatszám tartozik. Autópálya-tempónál viszont már 3 600 körül jár a fordulat, a motor pedig ugyan innen is képes némi finom gyorsításra, de a hanghatások egyértelműen jelzik, hogy ezt már nem szívesen teszi. Ezt már a fogyasztás is jelzi, ilyenkor a fogyasztásmérő 6 liternél is többet mutathat, míg országúton és városban az i10 ennél egy literrel kevesebbel is beéri. Egyetlen furcsaság, hogy a start-stop rendszer egyetlen egyszer sem kapcsolt be a teszt során.

Összességében egy újabb tisztességesen felépített modern és előremutató Hyundai modell lett az i10, ám nem lehet szó nélkül hagyni azt a néhány hibát, amit a tervezőmérnökök elkövettek. Az még csak hagyján, hogy a kormányoszlop csak fel-le állítható, tengelyirányban nem. Azzal is együtt lehet élni, hogy belül csak az első utasnak jutott kapaszkodó, hátul csak a fogasra akasztott kabátba tudnak az utasok kapaszkodni. Az viszont szerintem 2020-ban hatalmas szarvashiba, hogy az első biztonsági övek egyáltalán nem állíthatóak. Az én magasságomhoz mondjuk épp jó ez, de nem biztos, hogy a 10 centivel alacsonyabb feleségemnek, vagy apukámnak ugyanez megfelelő volna. Ez a spórolás különösen annak fényében feltűnő, hogy máskülönben olyan extrákat vehetünk az i10-hez, mint a hátsó elektromos ablakok, automata klíma, kulcsnélküli rendszer, Bluelinkes navigáció, stb. 

Aki mindenképpen ebben a minikategóriában keres autót, az legolcsóbban 3 450 ezer forintért vehet magának 1.0 literes, háromhengeres, 67 lóerős benzinmotorral szerelt Hyundai i10-et, de aki ezen belül jót is szeretne, az minimum a Life Plus csomagot válassza, amiben +300 ezer forintért már a klíma, a rádió és a riasztós bicskakulcs is benne van. A tesztben szereplő i10 1.2-es Comfort Launch csomagja 4,4 millió forintért többek között 15 colos alufelniket, LED menetfényeket, tolatóradaros és -kamerás Display Audio rendszert, tükörbe épített, fűtött és elektromosan állítható irányjelzőket is kínál. A legfullosabb i10 Premium 4 750 ezer forintért már robotizált (AMT) váltót, hátsó tárcsafékeket, 4 elektromos ablakot is kínál. 

Aki pedig még ennél is sportosabb kinézetet, esetleg dinamikusabb menetteljesítményekre vágyna, annak mostantól az N sportrészleg által finomított N Line modell lehet a befutó. A sportos kiegészítőkkel (módosított lökhárítók, piros logó a C oszlopon) felvértezett i10 ugyanis nemcsak az 1.2-es, de a nagyobb Hyundai modellekben is helytálló 1.0 T-GDI turbómotorral is kérhető, ami kereken 100 lóerejével már valóban képes dinamikussá tenni ezt a kisautót.        

Megnyugtató, hogy a Hyundai – versenytársaitól eltérően – ragaszkodik a miniautó szegmenshez és az i10 elődmodellnél megszerzett értékekhez, amit tovább fejlesztve, új technológiákkal tett még vonzóbbá a kategória kedvelői számára. Néhány hiányossága ellenére kiváló választás lehet fiatalok, fiatal, akár kisgyerekes családok számára, vagy akár második autónak is. Mindezekhez a minőséget, megbízhatóságot pedig a Hyundai szokásos 5 éves kilométerkorlát nélküli garanciacsomagja biztosítja. Kell ennél több egy városi miniben?

További képek a Dönci Hyundai-KIA Blogja facebook oldalán: KATT IDE!

A teszt lehetőségét köszönöm a Hyundai Hungary-nek!

Dönci Hyundai-KIA Blogja a Facebookon és az Instagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!

Beszélgetnél a Hyundairól vagy tanácsra lenne szükséged? Gyere és csatlakozz Te is a Dönci Hyundai Univerzumához! Itt biztosan megtalálod a választ! Katt ide!