Használtak után az első új Hyundai

A totálkárosra tört Getz helyett szinte azonnal megindult az autókeresés, amely még számomra is meglepő eredménnyel zárult.

Apám még nem ahhoz a generációhoz tartozik, ahol minden eldobható, javítás helyett újat vesz az ember. Ő a maga erejéből teremtette meg azt az anyagi szintet, amelyben él és ugyan bármit megvehetne magának, inkább félretesz a családja számára, ő maga pedig szerényen él. Ezt az életvitelt leginkább az eddig használt autói jellemzik. A hatvanas évekbeli Volkswagen Bogarat 1972-ben cserélte 353-as Wartburgra, amit egészen 1989-ig, egy 1,3-as Wartburg vásárlásáig nyúzott. Ezt a Wartburgot aztán újabb 14 évig használta, amikor pedig kihullott alóla, a Hyundai szalonunkban egy Getzbe beszámított használt 1,3 Wartburgot választott.

Amikor én 2004 végén megvettem a Getzet, az addig használt Accentet el akartam adni, ezért különböző fórumokon meg is hirdettem azt. Lett is volna rá vevő, viszont mielőtt valóban eljöttek volna megnézni az autót, apám megkérdezte, nem vehetné-e át. Akkor iratkozott be ugyanis egy olyan felsőfokú képzésre, ami miatt hetente kellett Pestre járnia, így kellett egy megbízható, kis fogyasztású autó. Aztán hirtelen eltelt tíz év és az Accentbe belerepült több, mint 300 ezer kilométert, mielőtt végleg javíthatatlanná vált volna.

Ekkor sem új autót szeretett volna, mert – mint már többször elmondta – sajnálja rá a rengeteg pénzt, illetve azt is, hogy biztosan előbb-utóbb megkarcolódik a fényezés. Így inkább átvette azt a Getzet, amit aztán csak kicsivel több, mint fél évig használhatott, mielőtt beleborult volna a „biztonságos” 47-es felújított vízelvezető árkába. Az autót a tréleres a baleset másnapján elvitte a karosszériásunkhoz, aki délutánra már át is nézte és közölte velünk, hogy az autó menthetetlen, teljesen gazdaságtalan bármiféle javítás. Az autót ezért egy helyi roncstelep vásárolta meg 30 ezer forintért, én pedig elkezdtem másik autót nézni apámnak.      

Így aztán elkezdtem bújni a használtautós hirdetéseket, persze elsősorban a Hyundai hirdetéseket nézegettem. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen apám a Getznél nagyobb csomagterű autót szeretett volna, az i30 mostani generációja viszont túlságosan alacsony, az én kombim alja is gyakran leér apámék lejtős kapubejáróján, aminek középső botlója képes a vonóhorog elektromos csatlakozóját is felütni. Így került képbe az ix20, amiből találtam is egy nagyon vonzó darabot a cseh tulajdonú, nálunk több telephellyel is rendelkező használtautó-kereskedés fóti telepén. Erről azonban a szegedi telephelyen dolgozó ismerősöm által hamar kiderült, hogy kamu, csak amolyan vevőcsalogatóként szolgál.

Mivel viszonylag gyorsan kellett másik autót találnom, illetve jelenleg nincs sok különbség a benzin és a gázolaj ára között, ezért eleinte benzines autókat nézegettem. Kinyomtattam hát egy csomó használtautós hirdetést, amelyek között volt Hyundai ix20, Kia Venga, Skoda Rapid, de elmentem a Dacia kereskedésben dolgozó ismerősömhöz is és kértem vadonatúj Loganra is árajánlatot. Azért élt bennem a kisördög, ezért a használt autók mellé becsempésztem egy új i20 hirdetést is, de apámat ismerve magam sem gondoltam, hogy ez lenne a befutó. Elvittem hozzá, pár nap múlva pedig felmentem hozzá, hogy megbeszéljük a dolgokat. Amikor elkezdett kotorászni a papírok között, szinte biztos voltam benne, hogy a Dacia, vagy a Skoda ajánlatát húzza elő. hatalmas meglepetésemre ehelyett viszont a kis i20 hirdetését fogta meg és kérdezett róla bővebben.

Ezen felbátorodva kértem egy ajánlatot a Hyundai Holding Hungarytől, akik ismét nagyot alkottak és a normál árnál lényegesen kedvezőbb, egyedi flottás árat adtak a szegedi Hoványnál lévő 1,2-es, 75 lovas, alapfelszereltségű i20-asokra. Idővel azonban gondolkodóba estünk, hiszen korábban gyakran utánfutóval és megterhelten szállítottuk az iratokat és ez valószínűleg egy ideig így is marad, ezért mindenképpen erősebb, nyomatékosabb motorra lenne szükség. Néhány nap alatt azonban kiderítettük, hogy dízelmotoros i20 nincs az országban, de ennek kapcsán beszéltem a pécsi Mischl Autóházzal is, ahol köztes megoldásként egy náluk lévő 1,4-es, 100 lóerős, Comfort felszereltségű i20-ast ajánlottak. Volt még egy kis közjáték az ix20-szal, amelyre sajnos semmilyen kedvezményt nem tudtak adni a Hyundainál, illetve egy, az i20-assal szinte megegyező áron kínált új Kia Vengával is. Habár az i20-asnál lényegesen tágasabb lett volna, gyengébb, 90 lóerős motorja és ötfokozatú váltójuk és ebből kifolyólag vélhetően magasabb fogyasztásuk miatt mindkettőt elvetettük.   

Így aztán édesapám 26 év után ismét teljesen új autót vásárolt magának. A Hyundai i20 Comfort persze lényegesen többet tud, mint az eddig használt autói. A hat légzsák és a menetstabilizáló mellett sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is megtalálható az autóban, ami még inkább növeli az autó biztonságát. És ahogyan a Getznél már megtapasztaltuk, az i20 is magában hordozza a védelem ígéretét, amit remélem, nem kell ismét bizonyítania.

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!