Clarkson az i40-ről és a Velosterről

Azt hiszem, Jeremy Clarksont senkinek sem kell bemutatnom. Az angol BBC autós magazinjának házigazdája egyedi stílusával és szókimondó hozzáállásával páratlanná tette a Top Gear műsorát. Most hasonlóan nyíltan nyilatkozott a Hyundai modellekről.   

Nem tudom pontosan, mitől van egy autónak karaktere. Fogalmam sincs, hogy mitől van karaktere a FIAT Pandának és mitől nincs a Toyota Avensisnek. Nincs egyetlen konkrét oka sem, miért imádom a Ferrari 458 Italiát, a McLaren MP4-12C-t pedig csak elfogadom. Mindkettő ugyanazt csinálja, mindkettő ugyanolyan hangosan, ám míg az egyik megérinti a szíved, a másik nem.

Ugyanez a helyzet a hölgyeknél. Ezrekkel találkozunk, többeket kedvelünk is. Aztán találkozunk egy lánnyal, akinek ugyanúgy van tüdeje és füle, mint a többinek, belé mégis szerelmesek leszünk.  

Mindezeket azért mondom, mert eszembe jutott a Hyundai i40, mely egy hatalmas koreai vállalat középkategóriás autója. Arra tervezték, hogy megfeleljen a Toyota Avensis és a Volkswagen Passat vásárlóinak igényeinek, amit minden nap meg is tesz. Ahogy azt a mosogatógép, a kazán, a hajszárító is teszi, remélhetőleg hosszú évekig.

Sokan azok közül, akiket nem érdekeltek az autók, az elmúlt évek roncsautó-programjaiban a Hyundai kisautói mellett döntöttek és biztos vagyok abban, hogy elégedettek voltak a vásárlásukkal. Sokkal könnyebb vezetni őket, sokkal tovább bírják, mint az az ócskavas, amit beadtak a vásárláskor.

Nekem nincs is ezzel gondom. Meg tudom érteni, hogy sok embernek az autó egyfajta szükséges rossz.

Hát, igen, ha ön ezt a cikket a fogorvosi váróban olvassa épp, csak azért, mert a szemben ülő hölgynél van a Hello magazin és az egyetlen további alternatíva a kötögető magazin, akkor vegyen nyugodtan Hyundai-t. Vagy várjon még pár évet és vegyen egy Geely Beauty Leopard-ot, vagy egy JAC J7 modellt a kínaiaktól. Mert azok is megbízhatóak lesznek, sőt, olcsóbbak is.

Én azonban nem látom a Hyundai legújabb autójának, a Velosternek a vevőkörét.

Mert ugye, ha nem érdekelnek az autók, furcsának fogod találni az egyik oldalán a két ajtót, a másikon az egyetlent. És minek van az a gombóc a motorházon, és különben is, miért kerül 17995 fontba, amikor ennek kétharmadáért vehetünk egy Hyundai i10-et, amivel könnyebb parkolni és kevesebbet is fogyaszt.

Ha pedig érdekelnek az autók, akkor a sejtjeidig utálni fogod az autót, mert valami olyan akar lenni, amilyen soha nem lesz – érdekes.

A prospektus „sportos menetteljesítményekről”, „valódi versenyélményekről” beszél, pedig ez olyan, mintha engem karcsúnak és szépnek titulálnának. Ez az egyik legsivárabb autó, amit valaha vezettem.

A sivárság nem nagyon számít egy kompakt autónál, de hangsúlyozottan nem mindegy egy olyan autónál, amilyen ez. Mindannyian tudtuk, hogy a Ford Capri valójában egy Cortina flancos ruhában, de beletörődtünk, mert olyan jól nézett ki. Sőt, még hajlandóak voltunk többet is fizetni érte.

Ugyanez a helyzet a régi Hyundai Coupéval. Nem volt nagy élmény vezetni, viszont a formáiban volt valami ferraris, legalábbis távolról, ködben nézve és pont ezért volt jó.

A Veloster viszont nem ilyen. A formaterv egyáltalán nem áll össze. A hátsó üveg kettéosztása miatt nem lehet rendesen kilátni hátra. Ugyanígy nem értem az ajtókat sem. Mit gondolhattak ezek? Értem, hogy a gyerek legalább nem ugorhat ki a forgalomba, ez becsülendő, de ha a parkolóházban, vagy az otthoni garázsban kell kimászni onnan, az véresen kellemetlen tud lenni.

Ám a vezetése talán még szörnyűbb, mert nincs benne semmi figyelemfelkeltő. A motor az egy motor. A váltó egy váltó. A kormányzás elektromos, ám az sem jó, az érintőképernyős multimédia valójában csak egy rádió.

Egy Peugeot mögött mentem az autóval tegnap este és bár hosszú egyenesek voltak az üres úton, nem tudtam magam rávenni az előzésre.

A Hyundai megcsinálta ezt az autót azzal a tudásával, amit a hosszú évek alatt megszerzett, így hosszú garanciával rendelkezik és a jó minőségű az autó. Ám még mindig nem érti a vállalat, hogy amikor az emberek érdekes autót keresnek, akkor az valóban legyen érdekes.  

Sportos hangja kell legyen, vagy legalább nézzen ki sportosan. Valamilyen érzetet kell keltsen az emberben , ami megmagyarázhatatlan. Egy láthatatlan valami. Valamiféle „gyere közelebb és nézz meg” érzet a fényszórókban. Úgy hasson, mintha autórajongók tervezték volna, akik szeretik az autókat. Ha mégsem így tesznek, olyan autót kapnak, mint a Veloster. Egy könyvelőt bohócruhában.

Forrás: topgear.com