Mohón, mint az éhes tigris – 40 év kompakt Hyundai modelljei


A kezdetek kezdetén egy Pony állt a koreai motorizáció élén. Az első kompakt Hyundai nem volt azonban veszélytelen: már ezzel a modellel sikerült az ázsiaiaknak betörniük Amerika és Európa piacaira. Ezek után az autós világ már nem volt ugyanolyan, mint a régi békeidőkben, a Hyundai ugyanis apró lépésekkel tört előre.  

Éppen a legfontosabb kompaktautó szegmensben sikerült a koreai Hyundai márkának rekordidő alatt az ötödik legnagyobb autógyártójává válnia. Ennek alapja a koreai kormányzat éppen 40 éve történt bejelentése volt, mely szerint az ország devizabevételét az autógyártás fejlesztésével kívánták növelni. Akár egy éhes tigris, úgy vetette magát a Hyundai a kompakt népautóra éhező koreaiakra, amely helyi márkából mára világmárkává fejlődött.    


Herkulesi feladat volt a kis Pony-t első saját fejlesztésű koreai autóként a nemzetközi piacon elismertetni, pedig a fejlesztés is nemzetközi volt. Az értékarányos kisautó olasz dizájnnal, japán meghajtással és angol értékesítési segítséggel tört be a piacra 1975-ben. Először saját piacát, Koreát hódította meg, ahol rögtön piacvezetővé vált, majd Kanada következett, később pedig az egész világ. A hatalmas lendületben a tigris sokszor elesett, sokszor csapdákba került, ám újra és újra feltápászkodott, kiszabadult és folytatta a neki szánt utat.  


A csapdák közé tartoztak az állandó minőségi problémák. Ezt még a német vásárlók is érzékelték, amikor a Pony harmadik generációja elsőként 1991-ben az országba érkezett. 20 évvel később hatalmas elismerés volt a Hyundai számára, hogy a Frankfurti Autószalonon a VW főnök Martin Winterkorn a szintén kompakt második generációs i30 minőségi kialakítása miatt ráncolta homlokát. Vagyis a Hyundai minőség immár a Volkswagen számára is mércévé vált.   


1974. azonban olyan év volt, amely az autós világot alapjaiban rengette meg. Észak-Amerikában a hatalmas benzinzabálók az olajválság áldozataivá váltak és új emissziós előírások arra kényszerítették a vásárlókat, hogy elfogadják a távol-keletről érkező négyhengeres kisautókat. Európában Giugiaro műhelyében megszületett a Bogarat leváltó új kedvenc, a kompakt Golf, mely akkoriban annyira hasonlított a Torino-i Autószalonon megjelent Hyundai Pony modellhez, mintha testvérek volnának.  

A külsőhöz képest egészen másképp mutatott a két autó belülről. A Golfban modern, keresztben elhelyezett motor, elsőkerék-meghajtás és sportos futómű volt. Ezzel szemben a Pony-nak nem volt hátsó ajtaja, hátsókerék-meghajtású volt, egyszerű futóműve és lagymatag 1,2 literes motorja inkább egy olyan régi vágású japán, vagy angol motorra emlékeztetett, mint amelyik a Mitsubishi Lancert, vagy épp a Morris Marinát hajtotta.  


Nem csoda, hogy a Pony ezekre az autókra emlékeztetett, hiszen szoros kapcsolatban állt velük. A Mitsubishi szállította meghajtásrendszert, míg 1974-ben a Hyundai elnök-helyettese az a George Turnbull volt, aki korábban British Leyland-nél a Morris Marina bevezetéséért volt felelős. Turnbull szerezte meg korábban a Hyundai számára az angol Ford Cortina licenszjogát, majd olyan saját fejlesztésű terméket készítettek, mely a nemzetközi piacra kerülve esélytelenné tették az akkori rivális KIA, Saehan (GM) és Asia Motors próbálkozásait. Talán azért, mert az egész világ kapott az első Pony varázsából. Giugiaro mester még egy gyönyörű kupét is megálmodott, ám ez sajnos nem jutott el a sorozatgyártásig.  


Nem úgy a Pony, melyet 1975-től négyajtósként, egy évvel később platós kisteherautóként, 1977-től kombiként és 1980-től ötajtósként is gyártottak. Ekkorra a Pony már rég történelmet írt. Első évében ugyan csak 10.700 darabot gyártottak a modellből, ám ez az akkori Dél-Koreában elegendő volt a 44 százalékos piaci részesedéshez. 1976-ban a modell átlépte az óceánt, Ecuador, Kolumbia és Egyiptom voltak az első külföldi tesztpiacok, melyet George Turnbull hazája, Nagy-Britannia követett. Ott és 1978-tól a Benelux államokban elegánsnak nevezték a japánoknál lényegesen olcsóbb koreai Pony-t.


Az akkori vásárlóknak az olcsó vételár miatt el kellett nézniük a modell vékony és hullámos karosszériáját, valamint a kezdetleges, kézi festésre emlékeztető fényezést. Talán épp a korai Pony vásárlók ezen toleranciája miatt a Hyundai hamis biztonságérzete megnőtt. Az 1982-ben bevezetett második Pony generáció minősége még az előzőnél is hanyagabbnak bizonyult, a nyugati magazinok elégedettségi ranglistáin rendre minden idők legrosszabb helyezését érte el a modell. Ezzel egy időben, 1985-ben a Pony eladásai Koreában átlépték a milliós határt, míg Kanadában a legkelendőbb modellé vált.   


Ami ezután következett: egy minőségi megújulás japán mintára. Néhány piacon történt rövidtávú piacvesztés elkerülhetetlen volt, ám már az igen rövid időn belül, 1985-ben bevezetett harmadik generációs Pony modellel – melyet néhány piacon Excel néven árusítottak – és a sportos S-Coupe változattal ismét felfelé íveltek az eladások.


Németországban pont időben, 1991-ben mutatkozott be a Pony és az S-Coupe, amikor az újraegyesítés mámorában az autóeladások az egekbe szöktek. Az akkori piacon szinte verhetetlen volt a ferdehátú változat 15.990,- márkás ára – negyedével olcsóbb volt az akkori, második generációs Golfnál. Így a Hyundai már az értékesítés megkezdése után 18 hónappal 1 százalékos piaci részesedést szerezhetett a hatalmas német autópiacon, mely ott minden idők legjobb új márka bevezetése volt. Hasonló eredményt ért el korábban a koreai márka az amerikai piacon.  


Az első igazi koreai világautó az 1994-ben debütált Pony utód, az Accent lett, melyet Dél-Korea mellett Indiában, Oroszországban (Hyundai Accent, Solaris), Mexikóban (Dodge Verna, Attitude), Venezuelában (Dodge Brisa), Puerto Ricoban (Hyundai Brio) és Kínában (Beijing Hyundai Verna) is gyártottak, illetve gyártanak.


A világ számos pontján történő összeszerelés felgyorsította az új kompakt Hyundai karrierjét, mely mára már a negyedik generációnál tart. Nyugat-Európában azonban még a második generációval bevezetett dízelmotorral sem tudott igazán komoly eredményt elérni a típus.


Ez ugyanis először a 2007-ben megjelent i30-nak sikerült. Az i30 volt ugyanis az első olyan Hyundai modell, amelyet nem csupán Európában, a németországi Rüsselsheimben található Hyundai fejlesztőközpontban terveztek, hanem 2008. végétől a csehországi Nosovicében található Hyundai gyárban szereltek össze.


A 2011-es Frankfurti Autószalonon debütáló második generációs Hyundai i30 érkezésével a márka immár a kompaktautók eladási listáinak élére tör – a tigris ismét új célok felé tör. Mindenképpen vigyáznia kell azonban, hogy ne feledje el saját múltját. Az első Pony generáció még épphogy elérte a veteránautó kort. A nyugati világban az erős márkák mindegyike mögött azonban hatalmas múlt áll, a Hyundai azonban hatalmas lépésekkel tör előre, mára pedig már nemcsak ledolgozta hátrányát, hanem új modelljeinek formaterveivel, merész kialakításaival (ld. Veloster) pimaszul utat is mutat a "nagy öregek" számára.
Forrás: focus.de

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Hyundai i30 megkapta második ráncfelvarrását

A Hyundai leállítja két dízelmotorjának és motoralkatrész-gyárainak termelését

2024 új Hyundai és Kia modelljei