A számítógép csak eszköz - Interjú Thomas Bürklével, a Hyundai európai formatervező központjának vezetőjével
A Hyundai mai arcának számos meghatározó modellje a német Thomas
Bürkle vezetése alatt működő európai dizájnközpont munkája, amelyekről cseh
portálnak adott interjúban beszél.
Thomas Bürklének meghatározó szerepe van a Hyundai mai
modellkínálatának kialakításában, hiszen az i10-től a Tucsonon át egészen a
legújabb, harmadik generációs i30 modellekig az általa vezetett európai
dizájnközpont keze munkáját dicséri. Bürkle viszont emellett különleges
viszonyt ápol a Cseh Köztársasággal is, ahol nemcsak a Hyundai gyártóüzeme van,
de az országhoz családi kötelékek is fűzik.
Bürkle egyébként karrierjét 1990-ben a Toyota Design
Centerben kezdte, majd 1998-ban visszatért Németországba és a Volkswagen Car
Multimédia projektjében vett részt. Ezt követően 2000-ben csatlakozott a
BMW-hez és olyan modellek formavilágát alakította ki, mint a 3-as, a 6-os és az
1-es. 2005-től aztán a mai napig a Hyundai Motor Europe kötelékében dolgozik és
ezalatt az időszak alatt szinte az összes új szériamodell (i10, i20, i30, i40,
ix20, ix35 és Tucson) az ő jóváhagyásával született meg, de számos
tanulmányautón is dolgozott.
Hogyan tekint Ön az autóra? Művészi alkotás vagy használati
tárgy, mint pl. egy hűtőszekrény?
Amikor a Hyundainál elkezdtem dolgozni és felépítettem egy
csapatot, úgy kívántunk az autóra tekinteni, mint művészeti tárgy, mint egy
háromdimenziós szobor, amelyen érezni lehet tudást és az erőt. Természetesen az
is, egy valódi művészeti élmény. Egy üres papírral és egy tollal kezdődik az
egész, felrajzoljuk az ötleteinket, amelyeket azután megvalósítunk. A kezdeti
rajzokból előbb kis modellautó lesz, majd egyre közelítünk a valódi autóhoz,
amely aztán hirtelen megjelenik az utcán. Fantasztikus érzés…
Azt mondja, toll és papír, miközben a számítógépek korát
éljük.
Persze, a technológia világában élünk és szinte minden
számítógépek és robotok végeznek, de a az eredeti emberi gondolkodás mellett a
számítógép csak eszköz, amire támaszkodhatunk.
Értem, tehát formatervezőként az ötleteket a gépek nem tudják
kitalálni. Akkor jön a szokásos kérdés: honnan merít ihletet?
Például a természetből. Ha egy sivatag felett repülök egy
utasszállító fedélzetén és látom a naplementét, amely árnyakat vetít a homokdűnékre,
ezek a véletlen fényjátékok megváltoztatnak mindent, ami ihletet ad. Aztán járok
veterán felvonulásokra, légi bemutatókra is. Csehországban is meglátogattam már
számos olyan múzeumot, ahol veterán autókat csodáltam. Röviden tehát az ihlet
mindenütt körülvesz minket.
Ez hogyan működik a gyakorlatban? Reggel felkel és papírra
veti azt, amit álmában látott?
Azt mondtam, az inspiráció mindenütt ott van. Tudja, van egy
négy éves kisfiam és amikor sétálunk az utcán, mutatom neki, hogy az egy
Hyundai, ez egy BMW, Volkswagen, stb. Így megtanulja az autókat sőt, már olyan
is volt, hogy ő mutatta meg nekem a változásokat. Néha kikérem a feleségem
véleményét is, hogy testszik neki az éppen bemutatott új modell, mivel ő más
irányból szemléli a dolgokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy a formák
körülvesznek minket és nemcsak a munkahelyemen.
Szóval ajánlaná a gyerekének a formatervezői szakmát?
Nem igazán. Rengeteg jelentkező van, aki próbálja kitanulni
a szakmát és autóipari formatervező szeretne lenni, de csak nagyon kevesen
kapnak erre esélyt. Nagy tehetségnek kell lennie, nagy akaraterővel és belső
motivációval. És akiknek sikerül, azok rájönnek, hogy ez egy folyamatos
küzdelem és versengés a konkurensekkel.
Ez volt a helyzet a Tucsonnal is…
A Tucson formatervét az európai, a koreai és az amerikai
részleg közösen alakította ki, így első körben volt három verzió. Végül nagyon
büszkék lehettünk, mert a mi elképzelésünk mellett döntöttek. És azért is
büszkék vagyunk, mert a Tucson a megjelenése óta hatalmas piaci siker, pl.
Belgiumban már egy éves várólista van bizonyos modellekre.
Most minden az új generációs i30-ról szól. Elégedett az új
modellel, vagy van olyan részlet, amit másképp oldott volna meg?
Néhány olyan pont van, amit kritizálhatnék, de nem teszem. Valójában
egy formatervező sosincs készen egy modellel, mindig tudna valamit hozzátenni,
vagy optimalizálni rajta, ezért valaki kívülállónak kell azt mondania: vége,
befejezted!
Az új modell tervezése négy évvel ezelőtt kezdődött meg.
Nehéz ilyen messzire előrelátni?
Bonyolult dolog. Nincs kristálygömböm, amibe belenézve meg
tudnám mondani, mi fog történni a következő években. Inkább csak megérzem, de
ezt nem lehet elmagyarázni. Valahonnan a zsigereimből indul, amit nem lehet
meghatározni, csak azt érzem, hogy valahogyan így kell csinálni.
