Vad angyal - Kia Optima 2.0 T-GDI GT SW teszt

Luxusautók és takarékos modellek mellett a Hyundai csoport azok számára is kínál opciót, akik az autózásra élményként tekintenek: a hamarosan érkező i30N turbómotorjával már nálunk is kapható a Kia Optima GT.

Előző életemben, amikor még Hyundaiokat árultunk, egyszer beszámítottunk egy 2,5 literes, 170 lóerős középkategóriás német limuzint, az akkor futó generáció elődmodelljét. Fiatal suhancként persze nagyon kíváncsi voltam rá, mit tud, ezért gyakran nyúltam a kulcsa után, amikor gyorsan kellett valamit intézkedni a városban, vagy inkább azon túl. Lenyűgöző volt az a teljesítmény, az a rugalmasság és erő, ahogyan az autó meglódult és a dupla csövű sportkipufogókból dallamként előtörő morajlás betöltötte az egész utasteret. Ugyanakkor nagyon sajnáltam, hogy a Hyundainál nincs semmi hasonló, pláne később, amikor jött a család, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy a sportos élmény és a családbarát kialakítás a koreaiaknál nem fér meg egy fedél alatt.

Most pedig itt ülök egy 245 lovas hatalmas koreai kombiban és fülig ér a szám. Hoppá, mennyit változott a világ tizenöt év alatt! Az i30 és azonos felépítésű cee’d kompakt első generációja elsősorban még csak méretével és a hétéves garanciájával hódított, a második nemzedékből már készült háromajtós sportos GT , most pedig már a Hyundai i40-nel rokon, de annál már sokkal frissebb középkategóriás Optimából is létezik egy igazán sportos változat,ami ráadásul kombikarosszériával is konfigurálható, vagyis egyetlen autóban megtalálható a sportos élmény és a hétköznapi praktikum. Igazi sportkombi, de vajon tényleg megfelel mindenki elvárásának?

Nekem külsőleg mindenképpen. Már a tavalyi hazai bemutatón is említettem, hogy gyakorlatilag úgy elmentem az autó mellett, hogy nem vettem észre értékeit. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a GT csomag a Kiához megszokott módon nemcsak a legerősebb változathoz rendelhető, hanem „GT Line” fedőnévvel a gyengébben motorizált benzines és dízelekhez is.  A csomag magában foglalja a normál változatoktól eltérő első lökhárítókat, az első fényszórókba épített LED nappali fényeket, a karakteres első-hátsó légterelőket, a hátsó diffúzor-imitációt, a 18 colos alufelniket, amelyek mögött a GT egyedüli külső jellemzőként a vörösen izzó féknyergek utalnak a motortérben megbújó zabolázatlan ménesre.  Arról, hogy ez mennyire jó dolog, vagy sem, szubjektív tényezők döntenek, én mindenesetre jobban szeretem, ha nem már a parkolóban, hanem csak az első zöld lámpánál derül ki, mit is tud az autó valójában. 

A parkolóban ugyanis csak egy angyalian szelíd, tetszetős kombit lát a felületes szemlélő, ami a maga 4,86 méteres hosszával és 1,86-os szélességével tekintélyt parancsoló jelensége az utcaképnek. A mostani Optima lassan már két éve kapható és az előd stílusát folytatva lett még elegánsabb, karakteresebb, egyszersmind európaibb vonalú középkategóriás, amelyből tavaly végre megérkezett a kombi is. Ez a kissé Hondás beütésű ,hosszan elnyúló hátsó traktusával még hosszabbnak, vízszintesen kiterjesztett hátsó lámpáival pedig még szélesebbnek tünteti fel az autót, mint amekkora már alapjában is. Erre még rátesz egy lapáttal a manapság trendi fehér fényezése, amivel még inkább bele tud olvadni az utca forgatagába.   

A szélesre tárható ajtókat kinyitva és az utastérbe pillantva már látszik, hogy itt nem egy egyszerű LX kivitellel van dolgunk. Első benyomásként a felárért kérhető és remek tartást adó vörös bőrborítású sportülések fogják meg a tekintetet, amelynek hátlapjába GT feliratokat hímeztek. A GT motívum a csapott aljú sportkormány alsó karimáján is megismétlődik, más egyedi jellemző viszont nem mutatja az autó különleges értékeit.  Persze, az Optima kínálat csúcsaként a GT minden földi jót megkapott, a 360 fokos parkolókamera-rendszertől a radaros sebességtartón és automata vészfékrendszeren át a magyarul beszélő navigációval felszerelt multimédiás rendszerig, egyetlen kifogásom, hogy a nagy teljesítmény megérdemelt volna egy különlegesebb, sportosabb (mondjuk 6 óránál lógatott mutatókkal) műszeregységet. Ja, az első ködlámpa valahogy kimaradt a fullextrából és a napfénytető is nagyon sokat elvesz a fejtérből, de a friss levegő és a világos utastér kárpótol mindezért. 

A Kia ugyan büszke arra, hogy az Optima GT a valaha volt legerősebb európai modelljük, de mi a Hyundainál szerencsésebb helyzetben voltunk, hiszen ugyanez a motor dolgozott már a Hyundai Genesis Coupéban is. A kétliteres T-GDI motort persze azóta jelentősen átalakították, hogy még élvezetesebb vezethetősége mellett megfeleljen az egyre szigorodó környezetvédelmi elvárásoknak is. A 245 lóerős gép természetesen nyomógombbal indul és mély morgással tör elő a hátsó diffúzor-imitáció két oldalán elhelyezett kipufogóvégekből. 

A hagyományos hatokozatú automata karját D állásba húzva háromféle vezetési üzemmód között választhatunk: ECO, NORMAL és SPORT.  Bármelyik üzemmódot választjuk is, először úgy fogjuk érezni, körülöttünk szinte megállt az élet, a közlekedés összes résztvevője behúzott kézifékkel közlekedik és nem értjük, miért nem haladunk tempósabban a forgalomban. Ezt elsősorban fejben kell először helyre tennünk, hiszen nem a többiek lassultak be, mi vagyunk túl gyorsak az átlaghoz képest. Az autó ereje ugyan nem mérhető össze egy M szériás BMW-vel, vagy egy AMG Mercedes-Benzzel, a 8 másodpercen belüli 0-100-as gyorsulásával és az 1 750-es fordulattól rendelkezésre álló 353 Nm nyomatékával az Optima GT ennek ellenére a motor első beindításától a leállításig nagy élményt nyújt mindenkinek.  

A váltó ECO állásában ugyan nevéhez híven a takarékosság jegyében viszonylag hamar igyekszik felváltani, viszont már ebben az üzemmódban is jelentőset tol az autó, pillanatokon belül fel lehet venni a forgalom ritmusát, csupán a váltások tűnnek egy kicsit lomhának, de ebbe a kormány mögötti fülecskékkel mi magunk is beleavatkozhatunk. A teszthét során szinte végig ebben az állapotban hagytam a kapcsolót, csak kíváncsiságból nyomtam néha át a másik két fokozatba. A nyomógomb viszont sokkal jobb helyen volna a kormánykeréken, mert néha, amikor az adott helyzet úgy kívánja, kényelmetlen és veszélyes is lenézni és a váltószoknya mögötti egyforma kapcsolók között megtalálni az üzemmódválasztó gombját.

A NORMAL állásban az ECO-ban használtnál mindig egy fokozattal lejjebb kapcsol a váltó, így az autó rugalmassága még harapósabb, de az országúti versenyzők számára egyértelműen a SPORT mód jelenti az igazi Kánaánt.  Az csak a kezdet, hogy a sebességváltó a gomb megnyomására még alacsonyabb fokozatba vált, de emellett a gázreakció is sokkal közvetlenebbé válik és ahogy pillanatok alatt a piros zónába forog a fordulatszámmérő, a hangszórókból vérmes V6-os vagy V8-as motorhang szűrődik be. 

Ez ugyan egy-két próba erejéig nagyon élvezetes, de a hangorkán hosszabb távon már fárasztó tud lenni, ezért ha éppen nem élet-halál kérdése a száguldás, akkor mindenképpen érdemes visszább venni a tempóból. Annál is inkább, mivel már ECO állásban, a gázpedált csak finoman simogatva is nehéz tartani vele városi 50-60-as tempót, ezért ha nem vigyáz eléggé, a GT sofőrje folyamatos rendőri inzultusoknak lesz kitéve. Ráadásul valami érthetetlen okból az Optima csúcsmodelljéből kifelejtették a sebességhatárolót, pedig ez pont ilyen helyzetben tenné könnyebbé a sebességkorlátok betartását. 

Egy ilyen kifejezetten sportos beálítottságú autónál ugyan másodlagos kérdés, de az Optima  helykínálata példás, a németesen precíz, kicsit BMW-s beütésű műszerpult mögött elől-hátul kényelmesen el lehet férni, a hátsó sorban magam mögött  még keresztbe is tudom tenni a lábam, a csomagoknak pedig 552 liternyi tér jut. Ide előrelátóan csomagháló helyett komoly rögzítősínek kerültek, így az autó képességeit kihasználva se kell attól tartanunk, hogy kiborul a tej a kosárból.  Ha nagyobb tárgyakat kellene szállítanunk, a csomagtér oldalában elhelyezett két kallantyú meghúzása után az üléstámlák maguktól előredőlnek és pillanatokon belül villámgyors furgont varázsolnak az Optima kombijából. 

Az viszont már fontos tényező, hogy ezt a szállítmányt viszonylag kényelmesen rugózva tudjuk házhoz szállítani, a futómű elég feszes, kanyarokban jól megfogja az autót, de a 18-as alufelnik ellenére még éppen nem annyira ráz, hogy az túlzás lenne a mindennapokhoz. A fogyasztás megint csak sokadrangú kérdés, a teszthét alatt a legalacsonyabb érték a fedélzeti számítógép szerint 8,3 liter volt országúton, míg a másik végpont a városi dinamikus haladás közben mért 12 literes érték volt. (Állandó 100-as tempóval, visszafogott stílusban akár 7,5 literre is le lehet szorítani ezt az értéket.)

Nagyon élveztem ezt az egy hetet, újra fiatalnak, bátornak és néha már vakmerőnek érezhettem magam a Kia Optima GT SW hatalmas erejének köszönhetően. Aki gyakran ki tudja használni a 245 lóerő és 353 Nm nyomaték adta lehetőségeket, vagyis gyakran jár országutakon, autópályán és gyakran viszi a családot is és van minimum 12 millió forintja, annak bátran tudom ajánlani ezt a remek összeállítást. A leendő vevőnek pedig attól sem kell tartani, hogy a nagy igénybevétel idő előtt tönkretenné az autót, hiszen a Hyundai csoport nagyvonalú garancia-feltételei, vagyis a Kiánál bevált 7 év vagy 150 ezer kilométeres nyugalom az Optima GT SW-re is érvényes. Ugyanez a kétliteres turbómotor a kisebb, könnyebb Hyundai i30N-ben pedig minden bizonnyal még parádésabb előadást fog tudni mutatni.

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!