Elektromos Hyundai a hibridek ellen
Az angol Auto Express most annak járt utána, vajon a Hyundai új Kona Electric crossovere a Mitsubishi Outlander plug-in hibridjénél és a Toyota C-HR hibridjénél is jobb választás lehet-e.
Ahogy az emissziós szabványok egyre szigorodnak, az autógyártók egyre jobban próbálják visszafogni autóik széndioxid-kibocsátását, vagy teljesen más hajtásmódot keresnek azoknak. Ez pedig azt jelenti a vásárlók számára, hogy akik többet tudnak fizetni, azoknak kevesebb üzemeltetési költségekkel kell számolniuk. De mit tegyen a tanácstalan vevő, aki csak annyit tud, hogy valamilyen alternatív meghajtású autót keres?
Manapság többféle alternatív technológia közül lehet a piacon válogatni, ezért ebben a tesztben a három legjobb alternatív hajtású hobbiterepjáró szerepel. A tisztán elektromos ligát a Hyundai Kona Electric képviseli, míg a konnektoros hibridek vonalát a Mitsubishi Outlander PHEV erősíti, a hagyományos hibridek közül pedig mindezekkel a Toyota C-HR modellje néz szembe. Mindhárom modell üzemanyag- és energiatakarékossága miatt rendkívül kedvelt, így a teszt elsősorban a három autó energiatakarékosságára és hétköznapi használhatóságára összpontosít.
Aki elektromos autót keres, az napról napra bővülő kínálatból válogathat, ám a Hyundai Kona Electric tényleg kiemelkedik a mostani mezőnyből. A tesztben a Kona 39 kWh kapacitású kisebbik akkuval szerelt változata szerepelt, amely könnyen elérhető teljesítményével a két másik autót maga mögé utasítva 8,6 másodperc alatt gyorsul százra, ahol a városi tempóra gyorsulás még impozánsabb. Az autó rugalmassága nemcsak városban, de országúton és autópályán is elegendő az előzésekhez. A Kona itt a legkényelmesebb, kisimítja az útegyenetlenségeket és kellő energiával rendelkezik. De városban is jó, mindössze kanyargós vidéki utakon veszít némileg nyugodtságából. Ennek ellenére a Kona soha sem kényelmetlen.
Néhány elektromos és hibrid szokatlanul fékez, hiszen amikor először megérintjük a pedált, valójában kezdetben a motor teszi ezt. Csak amikor keményebben lenyomjuk a fékpedált, akkor lép be a féktárcsa és ez az átmenet nehezen érezhető, ám a Hyundai esetében a két rendszer kiegyensúlyozottan működik együtt. A kezelhetőség is sokkal jobb, mint a nagyobb, nehezebb Outlander esetében, ám mégsem érezni olyan dinamikusnak, mint a C-HR-t. A motorzaj hiánya a jól elszigetelt menet- és szélzajjal együtt azt jelenti, hogy a Kona csendesen fut, vezetni pedig nagyon nyugtató.
A Mitsubishi Outlander PHEV 2013-as bevezetésétől a legkeresettebb konnektoros hibrid az Egyesült Királyságban. Azóta a modell átesett néhány modellfrissítésen is, ám ettől eltekintve a plug-in hibridek többségével együtt ez az autó is némi kompromisszummal jár együtt. A teljesen elektromos autóktól eltérően elektromos hatótávja jóval korlátozottabb, amely mellett a hajtást egy hagyományos benzinmotor is kiegészíti. Az Outlander PHEV motorja ráadásul képes az akkumulátort is tölteni, ha erre szükség van, így a 4,04 literes fogyasztással számolva az autó teljes benzines és elektromos hatótávja 922 km-re tehető.
Az Outlander két villanymotorja nagy teljesítményre képes. Nagyobb kiterjedése ellenére az autó majdnem olyan gyors, mint a Kona, százra 8,9 másodperc alatt gyorsul. A CVT váltó miatt a Konához hasonlóan itt sincsenek valódi sebességfokozatok, így elég a váltót Drive állásba tenni és hagyni az autót tenni a dolgát. A 80 lóerős első és a 94 lóerős hátsó villanymotor teljesítménye EV módban éppen elegendő, de mégsem nevezhető remeknek. A villanyos hatótáv a viszonylag korlátozott akkumulátor miatt EV módban mindössze 45 km. A 13,8 kWh nagyjából harmada, mint a Konában, ám ez azt is jelenti, hogy a töltési idő is jóval kevesebb, így ennek van pozitív és negatív oldala is.
A korábbi változatokhoz viszonyítva sokat fejlődött az autó rugózása. A futómű ugyan még mindig remeg a bukkanókon, de legalább rossz útfelületen nem üt fel, mint korábban. Ennek ellenére az Outlander PHEV-t továbbra sem kifejezetten jó vezetni. Az autó lomhának érződik és nem reagál úgy, ahogyan a Kona, aminek elsődleges oka a váltó, ami lágy, de nem túl gyors. A slágertermék tehát nem tűnik olyan kifinomultnak a hirtelen gyorsításoknál, ahol a fordulatszám emelkedik és úgy is marad.
A Toyota C-HR hibridje a feltűnő formájú vonzó crossover karosszériát és a relatív alacsony üzemeltetési költségek közötti egyensúlyt igyekszik megtalálni. Bemutatása óta a C-HR hírnevet szerzett dinamizmusával. A kormányzás remek és kellemesen súlyozott, miközben a futómű tökéletes útfogást biztosít az autó élményéhez. Mindezeket viszont a motor a váltóval együtt igyekszik tönkretenni, még akkor is, ha a villanymotor besegít és növeli az autó teljesítményét. Természetesen ez az energia közel sem olyan mértékű, mint az Outlanderben. Az erőforrás durva és annak is érződik, miközben az autó 14,1 másodperc alatt gyorsul százra, miközben 50-ről 110-re 14,6 másodperc kell neki. Ugyanez a Konánál 8,3, az Outlandernél pedig 7,9 másodpercig tart.
A tempót nyugodt szinten tartva ezek a problémák már kevésbé fájnak, itt érződik a kifinomultság, szemben a padlógázzal, amikor a fordulatszám agresszívan emelkedik és azt a váltó ott is tartja. A futás is a nyugodt autózást szolgálja, a csillapítás kényelmes, elnyeli az utak egyenetlenségeit, ám ennek ellenére kanyarokban kellőképpen támogatja az autó megfelelő kezelését. Sajnos a hibridrendszer nem ennyire fejlett, a vele szoros rokonságban lévő Prius ennél sokkal többet tud. A C-HR viszont így is takarékos, ami egy ilyen hajtásrendszerű autótól el is várható.
Értékelés: Soha nem volt jobb időpont még elektromos autót venni, mint most. Persze a technikának az életstílusnak is meg kell felelnie, ám mostanra már jóval kevesebb kompromisszumra van szükség, mint korábban, mivel a hatótáv már több mint elég, az újratöltés sem vállalhatatlanok és a költségek is egyre elérhetőbb szintre csökkentek. Az üzemanyagköltségben elérhető megtakarítás is hatalmas lökés, miközben a Hyundai Kona Electric kifinomultságával és ellátmányával elegendő a győzelemhez.
Ám ha valaki gyakrabban indul nagyobb utakra, a második helyen végzett Outlander PHEV remek vétel lehet számára, hiszen ugyanazokat az előnyöket élvezheti: az üzemeltetési költségek alacsonyak és a csúcstechnikát is könnyű használni. A gyakori feltöltéssel csökken az üzemanyagköltség, miközben az Outlander praktikuma is kiváló, ám ezzel együtt sem olyan alacsony az autó környezeti terhelése, mint egy villanyautónál.
A fejlett riválisok mellett a Toyota C-HR hagyományos hibridje már nem is annyira tűnik csúcstechnikának. Ennek ellenére kiváló rugalmasságot kínál, hiszen nem kell ahhoz töltőre rakni, hogy maximálisan kihasználjuk hatékonyságát, ráadásul ez a három közül a legolcsóbb, ami sokat javít az autó ár-érték arányán. Ám a technológia jóval erősebben érezhető a hatékonyabb Toyota Prius hibridjében, így a C-HR teljesítménye most csak a harmadik helyre volt elég.
Forrás: autoexpress.co.uk
Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!
