Gyorsjelentés - Hyundai i30 1,6 CRDi Comfort kombi tartósteszt

Gyűlnek a kilométerek és a tapasztalatok a család új i30 kombijáról, így túl az ötezredik kilométeren illik összefoglalni az eddig tapasztaltakat.

Július végén, azaz már több mint négy hónapja vettük át a vadonatúj Hyundai i30 kombinkat, amit azóta is naponta használunk, így bőven van már tapasztalatunk az autó működéséről, jellegzetességeiről. Hiba természetesen eddig nem akadt, ám az autóval kapcsolatban vannak olyan apróbb bosszúságok, amiken túl kellett magunkat tennünk.

Még mindig nagy élmény minden reggel és munka után beülni az autóba, mert becsukva az ajtókat szinte teljes egészében kirekeszthetjük a város zajait. A hangszigetelés tényleg jól sikerült, ami menet közben sem csorbul, az autó szépen, szinte hangtalanul suhan a városi forgalomban. Még durvább úthibákon áthajtva sem hallani semmilyen zajt, az összeszerelés példás, mindössze a frissítéssel együtt szériában járó csomagtér-elválasztó háló felső illesztési pontjainál hallható némi nyöszörgés, de ez még több mint elviselhető. Ez a csend legjobban akkor válik nyilvánvalóvá, amikor hetente egy-két alkalommal visszaülök a feleségemnek átadott korábbi, azaz első generációs, ráadásul még ráncfelvarrás előtti i30 vezetőülésébe. Az sokkal nyersebb, hangosabb orgánum, amihez jóval több futóműzaj és szélzaj is társul.

A lámpákhoz érve az új i30 hangtalanságához a motorleállító automatika is hozzájárul, amelyet sokan szidnak, idegesítőnek tartanak és inkább kikapcsolnak, én viszont egyelőre élvezem, hogy amíg mások feleslegesen pöfögnek, addig én egy csepp üzemanyagot sem pazarolok el. Az újraindítás valóban pillanatok alatt megtörténik, akármilyen gyorsan próbálom a váltót kezelni, már régen jár a motor, mire a gázra kell lépni. Továbbra sem tudom viszont előre kiszámítani, mikor lép működésbe és mikor járatja inkább a motort az elektronika, hiszen van, amikor az egész napos állás után indulva az első lámpához érve máris kikapcsolja a motort, de van, amikor hosszabb kímélő országúti vezetés után sem akarja leállítani az erőforrást. Míg azonban kulccsal indítózásnál az izzókat kímélendő automatikusan leveszi a fényszórókat, addig start-stop indításnál égve maradnak, ez pedig nem tesz jót az izzók élettartamának.

Ugyan manapság már azt mondják, a modern motorokat nem szükséges bejáratni, mégsem hajszoljuk még új autónkat, finoman bánunk vele és bár utánfutót is kötöttünk már utána, nagy terheket még nem cipelünk vele. Október elején elvégeztettük az első olajcserét is, ami nem kötelező, ám a motor fém alkatrészeinek összecsiszolódása során esetlegesen keletkező forgácsok miatt mégis ajánlott művelet. Ekkor motordiagnosztikai műszerrel is átnézték az autót, hogy a korábban említett, bemelegedés közben jelentkező apró torpanások okát kiderítsék, de nem találtak semmi hibaüzenetet. A jelenség egyébként magától megszűnt, amihez akár lehet némi köze az alacsonyabb hőmérsékletnek is. Majd tavasszal kiderül.

A motor egyébként remekül teljesít, gyorsan bemelegszik és már alacsony fordulaton is remekül húz. Hiába a több fokozat a sebességváltóban, városi forgalomban továbbra is csak a negyedik fokozat az, amivel a megengedett tempó ideálisan tartható. Ugyan azonos forgalmi helyzetekben, hasonló sebességtartományokban az új autó alacsonyabb fordulatszámokon dolgozik, mint a korábbi i30 autónk, a fogyasztást a start-stop rendszer mellett is kissé sokallom. Elsősorban városban, illetve autópályán használva az autót a fogyasztás 5,8 és 6,2 között mozog, egy október végi 600 kilométeres (40% autópálya, 60% országút) túrán sikerült az eddigi legjobb, 5,3 literes eredményt elérni. Persze, ez relatív, hiszen az új autó nagyobb és kicsit nehezebb is, viszont a másik oldalon ott van a start-stop rendszer, illetve az alacsonyabb fordulaton is nyomatékosabb motorral együttműködő hatfokozatú váltó, így továbbra is reménykedem benne, hogy idővel lejjebb tudom még szorítani az autó étvágyát.

A korábbi autón rengeteget fejlesztettem, hogy megfeleljen az igényeimnek, az új autóban viszont ez egyelőre nem nagyon merült fel, hiszen annak gyári felszereltsége meghaladja azt a szintet is, amit a régi autón tuninggal együtt elértem. Igaz, némely tételt külön rendelve, de mégis gyárilag van könnyűfém kerék, nappali menetfény, LED index a tükörházban, állítható komfortindex, tolatókamera, egyérintéses ablakemelők, de esőérzékelős ablaktörlők  és fényérzékelős fényszórók is a szériatartozék részét képezték. Utóbbi néha érdekesen működik, a fényérzékelő árnyékosabb helyeken még jó fényviszonyok között is gyakran bekapcsol, onnan kiérve pedig hajlamos úgy is maradni. Sötétben nagyon jó szolgálatot tesznek a kormány negyed fordulatára felvillanó kanyarfényszórók, a teljes területet rögtön megvilágító kiegészítő lámpa talán még a drágább Bi-xenon lámpákhoz járó fényszórómozgatásnál is hatékonyabb, gyorsabb áttekinthetőséget jelent. Egyedüli extraként a korábbi események miatt egy apró kamerát építtettem be, amely folyamatosan, a beépített G szenzor, vagy egy gomb megnyomása alapján rögzíti az eseményeket.  

Azt nagyon sajnálom, hogy az i30 frissítésébe nem fért bele az új AVN navigációs rendszer, mert ahogyan azt az i40 tesztelésénél megtapasztalhattam, az a gyári rendszerek egyik legjobbikává vált. Persze így sincs okom panaszra, hiszen a régi, jól bevált rendszer ugyan a mostaniaknál kicsit lassabb, töredezettebb, de rengeteg szolgáltatással rendelkezik, épp csak el kell kicsit merülni annak menürendszerében. Ha akarom, nem csak a következő, de az azt követő fordulópontot is megmutatja, megadhatok köztes célpontot, illetve az útvonal bizonyos szakaszait el is kerülhetem. Ráadásul állandó GPS antennájával mindig kéznél van, de magyar hangutasítás sajnos továbbra sem elérhető. Vannak ugyan útvonal-tervezési és térképhibák, de úgy tapasztalom, hogy ezek nagy része egybeesik az etalonnak számító magyar iGO rendszerben tapasztalt hiányosságokkal is.

A hidegebb idők beköszöntével egyre többször nyúlok az ülésfűtés kétfokozatú kapcsolójához, amelynek magasabb fokozata vékonyabb öltözetben annyira meleget varázsol az ülepünk alá, hogy rövid időn belül szinte mindig a kisebb fokozatra kapcsoljuk át azt. Ezzel együtt párszor már a kormányfűtést is kipróbáltam, aminek a kapcsolóját – az i40 akár vakon is kapcsolható kormánygombjával ellentétben – eléggé eldugott helyre, a bal oldali kapcsolókhoz száműzték, így állandó odafigyelést igényel a szabványkapcsoló megtalálása, ráadásul az ülésfűtéssel ellentétben valamiért csak időkapcsolója van, nem kapcsolódik ki az autó leállításakor, újraindításnál ismét működésbe lép. Kiválóan működik viszont az automatikus páramentesítő rendszer, amely a fűtéssel együtt felismeri a szélvédőn lecsapódó párát és akár a légkondicionáló időszakos működtetésével is képes gyorsan átláthatóvá tenni az ablaküvegeket.     

Az első igazán hideg napon viszont az is megesett, hogy megismerkedhettem a guminyomás-szenzor működésével. Hazafelé menet ugyanis fény- és hangjelzés tudatta, hogy a bal oldali első és hátsó abroncsokban kevés a nyomás. Először kicsit megijedve húzódtam félre megnézni a gumikat, majd reménykedtem benne, hogy a közeli benzinkútig nem szökik el a maradék levegő. Természetesen nem szökött, a rendszer csupán a hideg levegő miatti nyomáscsökkenést érzékelte és jelezte. Később a Hyundai szerviz munkafelvevője elmondta, ilyenkor minden évben pánikszerűen hívják őket az ijedt ügyfelek emiatt. Pedig csak a nyomást kell beállítani és minden újra tökéletesen működik tovább.

Apropó, gumik. November elején téligumi-szettet is vásároltam az autóra. Mivel az autó gyönyörű gyári könnyűfém felnivel érkezett, ezért azt kímélve egy acélfelni-garnitúra került az autóra, amihez Continental téligumikat vásároltam. Ez azonban még nem elég, hiszen a guminyomás-jelzőt nem szívesen szerelik át a műhelyek, tapasztalataik szerint ugyanis az állandó átcsavarozgatás jelentősen rövidíti a szenzorok élettartamát. Többen javasolták ugyan, hogy szenzorok nélkül is tökéletesen működik az autó, ám miután megtapasztaltam, milyen ricsajt és állandó villódzást okoz, így a lelki nyugalmam érdekében inkább egy másik szenzorkészletet vásároltam. Ez viszont jelentős plusz anyagi terhet jelent, ráadásul a közel 60 ezer forintba fájó szett már nem is túl drága, korábban ennek dupláját is elkérték egy ilyen kiegészítőért.

Összességében továbbra is teljes mértékben elégedett vagyok az autóval, amit hamarosan elviszek a Hyundai garanciacsomagjával járó féléves ingyenes átvizsgálásra is. Az ott és az addig tapasztaltakról legközelebb beszámolok.

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!