Könyvet írt a Hyundai volt PR főnöke
A Hyundai Motor korábbi marketingvezetője legújabb könyvében számol be a koreai vállalatnál szerzett élményeiről, tapasztalatairól, amelyek alapján képet kaphatunk annak működéséről.
Közismert tény, hogy a Hyundai Motor számos meghatározó termelési és márkastratégiai megújuláson ment keresztül a kilencvenes évektől a kétezres éveken át azért, hogy mára a világ egyik legnagyobb autóipari óriásává váljon. Ezt kevesebb, mint 50 év alatt sikerült elérnie, miközben más tradicionális autógyártóknak ugyanerre több mint száz évük volt.
A Hyundai Motor globális piacon betöltött erős jelenléte ellenére vállalati kultúráját kevesen ismerik. Egy korábbi Washington Postnál is dolgozó újságíró, Frank Ahrens viszont három évet töltött Szöulban a Hyundai globális PR vezetőjeként és azt mondja, ez az időszak „gyógyszerként” hatott rá. „Néha nem jó az orvosság íze, de ettől mégis jobban érezzük magunkat” –mondja Ahrens, aki 2012 októberében vette át a Hyundai PR csapatának irányítását. Feleségével együtt 18 évi újságírói múlttal érkezett Dél-Koreába.
Első alkalommal járt Koreában, ahol a Hyundainál tíznél kevesebb külföldi dolgozott, ő pedig egyetlen amerikaiként a csoport szöuli székhelyén vette fel a munkát. „Az első hat hónap nagyon nehéz volt” – mondja és hozzáteszi, ebben az időszakban pletykák keringtek arról, hogy felmond és visszatér Amerikába. „Ez viszont szóba sem jöhetett, mivel a feleségemnek két éves szerződése volt az Egyesült Államok szöuli nagykövetségén,így nem mondhattam fel. Még csak hat hónapja voltam a vállalatnál, de azt már megértettem, hogy egy Hyundai-ember sosem mond fel.”
Ahrens azt mondja, a kezdeti időszakban a Hyundai Motornál a legnehezebb dolga a koreai konfuciánus kultúrával volt.”Az egyik legelső hibám az volt, hogy azt mondtam a csapatomnak és másoknak, hogy hívjanak Franknek. Megpróbáltam egy magasabb szintű, demokratikusabb kapcsolatot kialakítani a csapatom tagjaival. Ők azonban nem akartak Franknek szólítani, mert számukra ez kényelmetlen volt és néhányuknak ez olyan volt, mintha alsóbbrendű csapatban dolgoznának, mint mások, ahol a főnököt a vezetéknevén és titulusán kellett szólítani.”
Amikor Ahrenst később alelnökké léptették elő, a csapattagok végül egyezményesen „Fu Sang Moo” néven kezdték szólítani őt, amiből az első tag a koreai „F” hang (a Frankre utalva) a többi része pedig az alelnök koreai megfelelője. Ahrens pedig kedvelte ezt a megnevezést.
Ahrens felidézte a Hyundai Motor Group alelnökével, Eui-sun Chunggal szerzett tapasztalatait is, amikor még az állásra pályázva találkoztak. „A többi másod- vagy harmadgenerációs csebolörökösöktől eltérően az ifjabb Chung nagyon nyitott és szívélyes ember. Gyakran csatlakozott a dolgozókhoz a vacsora-megbeszéléseken, sőt mozifilmet is néztünk együtt. A munkainterjú során megkérdezte, hogyan kommunikáltam digitálisan az olvasókkal, mikor még a Washington postnál újságíróként dolgoztam. Azt megértettem, hogy azt szerette volna, hogy a médiában hasznosítsam a digitális kommunikációt”- írja Ahrens most megjelent Szöul-ember című könyvében. „Egy nap Chung fogja irányítani a Hyundai Motor Groupot és nagyon bízom benne, hogy az informális és gyakorlati megközelítést alkalmazza majd a terveihez.”
Könyvében Ahrens Chunggal kapcsolatban bemutatott egy másik jellemző példát a 2011-es Detroiti Autószalonon, ahol segített az alelnöknek a nyitóbeszéd előadásában.”Chung és én együtt dolgoztunk és gyakoroltuk a beszédet a szöuli irodájában. Hangosan elgyakorolta a szöveget és azt kérte, én is tegyem ugyanezt. Kedveltem, főleg nyíltgondolkodása és népszerűsége miatt. Ezt nem lehet megtalálni más koreai vezetők között.”
A Hyundainál töltött napjaiban Ahrens megtapasztalta a „hoesik”, vagyis az összejövetelek meglepő és sokkoló negatív hatásait. „Nem vagyok nagy ivó és nem iszom olyan sokat, hogy berúgjak. Nem tudtam megérteni, miért issza mindenki részegre magát, különösen akkor, ha késő éjszakáig dolgoztunk és nem tudtam, a vezetők miért várják el az alkalmazottaktól, hogy részt vegyenek ezeken. Azt sem szerettem, amikor láttam, ahogyan azok, akik nem szerettek inni, nyomás alá kerültek, hogy igyanak” – meséli. „Épp amikor elhagytam Koreát, a kormányzat éppen azon volt,hogy valahogyan csökkentse ezen hoesik rendezvények számát,én viszont kezdtem megérteni ezen események csapatépítő erejét.”
Ahrens a Hyundai és ezen keresztül az általános koreai vállalati kultúrát is megemlíti könyvében. „Nem lepődtem meg azon, hogy a koreai dolgozók ilyen sokáig dolgoznak a Hyundainál” –mondja. „Erről már korábban olvastam. Ennek ellenére meglepődtem azon,hogy a dolgozók késő estig ülnek az íróasztaluknál még akkor is, ha nincs dolguk csak azért, mert a főnökük is bent van még. Ez a hosszú, alacsony termelékenységű időszak jól ismert probléma Koreában, a vállalatok és a kormányzat is igyekszik lépéseket tenni a megoldására, de a kultúramegváltoztatása hosszú időbe telik, ha az uralkodó nyomással ellentétes.
Ahrens azt mondja, még mindig nagyon szereti Koreát, nagyon foglalkoztatja, ami az országgal történik és még most is jó barátságban van sok Hyundainál dolgozó kollégájával. „Az gondolom, a Hyundai és Korea a mostani nehézségek ellenére még mindig felívelő pályán van. A családban pedig még mindig van két Hyundai:egy Santa Fe és egy Veloster.”
Forrás: koreatimes.co.kr
Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!
