Szépséges szörnyeteg - Hyundai i30 2.0 T-GDI Fastback N Performance teszt

A Hyundai két éve egyszerre mutatta be a kompakt kategória egyetlen ötajtós kupéját és az első N modelljét, a két autó értékeit egyesítő Fastback N pedig szinte tökéletes párost alkot. 

Apa bajban van. Apának eddig mindig erős kompakt autói voltak, amit Anya egy ideig tolerált is, de most, hogy jön a baba, Anya a sarkára állt és közölte, hogy mostantól igazi családi autó kell és punktum. Nincs vesét rázó futómű, nincs üveghangig pörgetett motor, innentől le kell nyugodni és „rendes” autót kell venni. Apának persze ez egyáltalán nem tetszik, így rögtön elindul a kompromisszumkeresés, hiszen az nem lehet, hogy feladja egész eddigi életét, egyéniségét a szent cél érdekében. Pláne nem akar kombit, ahhoz még nem érzi magát elég öregnek, ráadásul mit szólnának hozzá a haverok.  

Apa okos, ezért elkezd kutakodni és csakhamar rálel a Hyundaira, amit eddig nem tartott sokra, hiszen az autós rovatban mostanában elsősorban a környezetbarát modelljeiről olvasott, de igazi sportkocsija nincs is. Na de várjunk csak, az interneten szembejött egy i30 hirdetés, Michelisz Norbival. Valami „Légy Nmagad” kampány. Hoppácska, mi ez a gyöngyszem, amibe Norbi beszáll? Egy i30 Fastback N?! Gyors keresés a neten, tényleg létezik és már jelezte is érdeklődését a Hyundainál tesztvezetésre. Másnap már hívta is az Értékesítő, hogy egyeztessenek időpontot, amit Apa alig tudott kivárni, így már fél órával a megbeszélt időpont előtt ott toporgott a szalon parkolójában.

Az Értékesítőre még várnia kell egy kicsit, de az autó már ott állt felkészítve a próbakörre. Ráadásul a kereskedésben kapott egy prospektust, amit most a kezében szorongatva gyönyörködik az autóban. Pont ugyanolyan dögös és kívánatos, mint amilyen a képeken. Az első rész alapján Apa nem is tudja megkülönböztetni a kompaktot a Fastbacktől, hiszen a két autó szemből teljesen azonos: a gonosz tekintetű, fekete betétes LED fényszórók, alatta az N saját, egyedien sportos kialakítású lökhárítója, benne a stílusos és modern nappalifény-irányjelző LED fénycsíkkal, alul pedig az egészet egy vörös csíkkal megbolondított alsó terelőidom egészíti ki. És persze középen ott a méhsejtmintás hűtőmaszk, rajta pedig a menetszélben büszkén feszít az N logó.

Profilból persze Apának is rögtön feltűnnek a formából adódó különbségek, amik a Fastback elnyújtott hátsó formavilágából adódóan szépen kihangsúlyozzák az autó jellegzetességeit. A hatalmas, 19 colos kerekek a Performance csomag részét képezik, ahogyan a vörös féknyergek és a rajtuk virító N logó is ehhez járnak.  A fekete borítású tükrökkel feldobott első ajtók mögött viszont a tetővonal lendületes ereszkedésbe kezd, a menetszél pedig az enyhén lejtő csomagtérfedél végén egy kiegészítő elemmel is ellátott hátsó légterelőn rugaszkodik el az autótól, míg az alul érkező légáramokat a hátsó lökhárítóba integrált diffúzor igyekszik az autó tapadásába befogni. Az ötajtós N jellegzetes háromszög alakú hátsó pótféklámpája is ide költözött, funkciója pedig ködzárófénnyé módosult. Felettük a Fastback egyedi lámpái és a hátsó kerékjáratok maszkulin domborításai tovább hangsúlyozzák az autó sportosságát. Apának a hátsó különösen tetszik, mintha egy igazi angol, vagy német sportkocsi volna. „Szépséges” – mondja hangosan, magát is meglepve. 

A csinos asszisztens hölgy megszánja a 40 fokban tűző napon álldogáló Apát és kezébe nyomja a kulcsot, nézzen körbe bent is az autóban, amíg az Értékesítő végez az előző ügyféllel. Beülve a vezetőülésbe, az első dolog, ami Apának feltűnik, hogy túl magasan ül. Ez különösen egy olyan sportos autóhoz képest fura, mint a Kia nyílt napján próbált Stinger, ahol tényleg le kellett ülni, miközben az utastér körbeölelte az embert. Persze, ez a különbség érthető, hiszen a Fastback N is az i30-ra épült, ami alapvetően egy családi autó. Ahogy ezt Apa végiggondolja, felcsillan a szeme. Pont ilyen kéne. Aztán pillantása az első ajtóborításra téved és rögtön elszomorodik: a többi i30-hoz hasonlóan itt sincs egyetlen négyzetcenti szövet, csak sivár fekete műanyag. De bánja fene, ezt a kompromisszumot meg kell kötni, ahogyan a műszerfal és a kezelőszervek is jórészt az i30 családi építőkockáiból származnak. Persze itt is megtalálhatóak az N sportrészleg különleges felszerelései, így a szorosan tartó, remek sportülések, a vaskos sportkormány és az N logós váltókar. Ez azért felizgatja Apa fantáziáját.  

Apa rutinos, nem csak a vezetőülésben terpeszkedik, rendesen körbejárja az autót, kipróbálja az anyósülést és hátra is beül. Ahogyan a műszerfal, úgy a térkínálat is teljesen megegyezik az i30 többi változatával. Elöl is, hátul is kényelmesen elférni, mindössze a kupéforma miatt lendületesebben ereszkedő tetővonal korlátozza némileg a hátul utazók fejterét. A csomagtér a többi Fastback-kel azonos, terebélyes 450 liter, amiben természetesen az N felkészítés közben a hátsó keresztmerevítő is beköltözött. Apa ennek széles vigyorral örül, hiszen így lesz hely a babaholmiknak, játékoknak és minden egyéb felszerelésnek, a gyerekeknek a hátsó szűkebb fejtér pedig még jó ideig nem lesz gond. 

Az utastérben egyébként Apa szinte nagyítóval sem tudja felfedezni a különbséget a kompakthoz képest, de azért a prospektus képei alapján van néhány apróság, amivel megpróbálták a Fastback változatot kicsit megkülönböztetni a kompakt ötajtóstól. Ne gondoljunk nagy dolgokra, de pl. a kellőképpen vastag, 2 fordulatos kormányon az üzemmód-választó és az N mód kapcsolója a kompaktban világosszürke, míg a Fastbackben fekete. Illetve ezzel összefüggésben az üzemmód kiválasztásakor a Fastback középső kijelzőjének felső részén jelenik meg egy tájékoztató üzenet, míg az ötajtós N teljes kijelzős és látványos színes röntgenrajzzal tudatja vezetőjével, éppen milyen üzemmódban haladunk.  

Végre megjött az Értékesítő, most jön a próba izgalmas része. Apának úgysem az a legfontosabb, hogy mennyire lehet benne kényelmesen elférni, hanem az, hogy milyen vele menni. Nos, az Értékesítő indulás után azonnal elkezdi a lecke felmondását: az élményről a kompakthoz hasonlóan egy kétliteres, turbóval felszerelt T-GDI benzinmotor gondoskodik, ami alapkivitelében 250 lóerős, míg a tesztelt Performance csomagos változatban további 25 lóerővel többel, azaz összesen 275 lóerővel gazdálkodhatunk. Közben kiérnek a nyílt országútra, ahol a gázpedál lenyomásával Apa józan gondolkodásának nyoma vész, helyébe az öröm és a szórakozás lép, hiszen a 353 Nm-es maximális nyomaték már 1 500-as fordulatnál megérkezik és innen az autó rakétaként lő ki mindaddig, amíg 6 000 fordulatnál el nem éri a teljesítménymaximumát.  

Apa viszont ravasz, ezért visszavesz a fordulatszámból és azt figyeli, hogyan viselkedik az autó gazdaságos ECO üzemmódban. Egész csendes, alig hallható a motor, a kipufogó hangja is csak erősebb kigyorsításokra erősödik fel. No és a futómű is szenzációs. Van rendes lengéscsillapítás, az úthibákon áthajtva ugyan érezni, hogy a beállítás így is feszes, mégsem olyan büntetően kegyetlen, mint a mostani autójában. Ez tetszik Apának, talán Anyának is fog. De most nézzük az N módot! Az eddig viszonylag csendes kipufogó vérmes hangokat produkál, a pirosnál álló helyzetben felpörgetve Apa pedig a gázra lépve hatalmas csattogással tudatja jelenlétét környezetével. Apa már vigyorog. Menet közben a gázreakció sokkal közvetlenebb, a rövid utakon járó, precízen kapcsolható hatfokozatú kézi váltót pedig öröm kapcsolgatni, miközben fokozatváltáskor a motorvezérlés apró gázfröccsökkel tuningolja idegszálainkat. Apa élvezi. 

Apa persze azt is kipróbálja, milyen stabil az autó. A széles sportgumikkal és a feszesebb lengéscsillapítókkal az i30 Fastback N még kicsit elvétett gyors kanyarokban is biztosan fogja az utat és ha a kanyar után akadályokba ütközne, a megnövelt féktárcsák parádésan lassítják le az autót. Az Értékesítő pedig tovább fokozza a hangulatot, amikor elárulja, az N mellett van CUSTOM, azaz egyéni beállítási lehetőség is, ahol a vezető saját egyéni ízlésének megfelelően állíthatja be a motor reakcióidejét, futóművet, vagy éppen a kipufogó hanghatásait. Jó játék ez, Apa utoljára akkor érezte ilyen jól magát, amikor kisgyerekként a versenyszimulátorban állítgatta versenyautójának beállításait. Egyébként a négy másik gyári üzemmód is bőségesen elég opciót nyújt az autó képességeinek kihasználásához. Azért ha Apa kötözködni akar, akkor észreveszi például, hogy a sebességtartó mellett nincs sebességkorlátozó, ami a próbaúton egy rendőrautót meglátva jól jött volna, különösen egy olyan nagyteljesítményű autónál, ami könnyen a legális tempón túl is képes „repülni”.

A tesztkör egy nyugalmasabb pontján az Értékesítő azt is megmutatja, az N élményekhez az is hozzátartozik, hogy az autó számítógépe folyamatosan regisztrálja az autó paramétereit, így többek között a turbónyomást, a nyomatékot és a teljesítményt is nyomon lehet követni. Emellett a hosszirányú és az oldalirányú G-erőket is vissza lehet nézni az utolsó fél órára, ezzel is megidézve az igazi versenyautók hangulatát. Apa pedig nem kímélte az autót, ez meg is látszik a görbéken és értékeken. Jó móka a gyorsulásmérő is, amivel az autó az induláskor automatikusan méri az előre beállított sebesség eléréséhez szükséges időt. Ezt persze Apa is kipróbálja, N módban, kikapcsolt klímával százra 6,5 másodperces sprintet tudott elsőre kihozni, de érdekes, hogy a gazdaságos ECO-ban is 7 másodpercen belül volt ugyanez a mutatvány. Aztán néhány további kísérlet után a kuplung felpuhulása és annak erőteljes szaga jelezte, hogy ezt jobb lenne sürgősen ráhagyni. Az Értékesítőnek nem kellett szólnia, Apa magától is tudta, hogy most egy kicsit kímélni kell a gépet, így visszarakta ECO-ba. 

„Na, hogy tetszett?” – kérdezte az Értékesítő. „Szörnyeteg… egy Szépséges Szörnyeteg” – válaszolta Apa, aki visszaérve a szalonhoz kedvet kapott egy saját Hyundai i30 Fastback N-hez, ezért rögtön egy árajánlatot is kért az értékesítőtől. Apa persze azt is tudja jól, a technikát és a teljesítményt nem adják ingyen, de az i30 Fastback N 8,7 milliós indulóára kifejezetten csábítónak tűnik neki ebben a sportkompakt mezőnyben. Még akkor is, ha ezért még „csak” a 250 lóerős alap jár, a Performance csomag további 750 ezer forinttal dobja meg a vételárat, amihez viszont a nagyobb teljesítmény mellett a Pirelli P-zero gumikkal szerelt 19 colos alufelnik, mögöttük a nagyobb féktárcsák és aktív differenciálzár, valamint hátul az aktív kipufogóhang-vezérlés is jár. Ahogy Apa számolgat, pár egyéb csomaggal és opcióval az autó ára már könnyedén a tízmilliós határon is túl kerül, de még így is jóval kedvezőbb áron juthat hozzá, mint a nagy rivális Volkswagen Golf GTI-jéhez.

Apa nem kifejezetten figyel már az értékesítőre, amikor az elmondja, hogy ha esetleg sportos kinézetű, de jutányosabb árfekvésű Hyundaira vágyna, akkor a Hyundai i30 N-Line modelleket tudja ajánlani. Ezek ugyan külsőleg szinte teljesen ugyanúgy néznek ki, mint a csaknem 300 lóerős igazi N modellek – csak a 18 colos könnyűfém felnik mintája más – azonban ezt a csomagot akár a 140 lovas 1,4-es és 1.6-os dízel, Comfort felszereltségű változathoz is lehet kérni. Az N-Line csomag a sportülésekkel, sportkormánnyal ráadásul nemcsak látvány, de az N részleg fejlesztői áthangolták a futóművet, direktebbé tették a gázreakciót, így kínálva megfizethető opciót azok számára, akik sportosságra vágynak. Ráadásul a csomag a Fastbackre is megvásárolható, felszereltségtől függően 550-800 ezer forintért. 

Apát ez már nem nagyon érdekli, sokkal inkább az, hogy a korábban lenézett Hyundai ezzel az i30 Fastback sportos N verziójával egy olyan erős autót rakott össze, amely nagyobb csomagtartójával a kompaktnál is praktikusabb, miközben megőrizte vérbeli sportos karakterét is. Mindez a kategóriában kedvező vételárral, az 5 éves, alkalmi pályanapokra is érvényes garanciájával komoly érv lehet, különösen amikor Apának meg kell győznie Anyát arról, miért nem elég a 140 lovas 1,4-es verzió családi célra. Hajrá Apa, drukkolunk Neked!

A tesztautót a Hyundai Holding Hungary biztosította.

Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!