Bevállaltuk, Getz-ik vagyunk!

Még ma is emlékszem az élményre, amikor 2004. márciusában beültem egy mihálytelki asztalos számára megrendelt CRDi Getz (akkor még TB-Get néven) vezetőülésébe és egy kört tettem a még rendszám nélküli autóval a márkakereskedésünk udvarán. Akkor döntöttem el, nekem kell egy ilyen.

Az átvételre elég sokat kellett várnom, habár az autó már májusban megérkezett, ám az időközben felmerült nehézségek miatt csak 2004. december 22-én vehettem át a saját autómat. Ennek éppen 7 éve, azóta 110 ezer km felett futott az autó, így itt az ideje egy kis számvetést tartani az elmúlt évekről.

A 2001-es TB Concept, a Getz előfutára

Az autó formája az én ízlésemnek tökéletesen megfelelő, nincs rajta semmi cicoma, mégis szép és elegáns, különösen az oldalán végigfutó ív törése és a bekapcsolt hátsó lámpák fénye. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy nem tucatautó, nem gyakran jön veled szembe egy másik. A fekete szín elegáns, szép is, ha épp le van mosva és vizes, de ahogy megszárad, máris látszik rajta, hol hagytál ki valamit. Szerintem csak az vegyen feketét, akinek vagy mindegy az autója külseje vagy autómosója van... Akkor miért vettem ilyet? Az ok prózai: ilyen volt, vagy fehér, én pedig inkább ezt választottam.

Amilyen kicsi kívül, olyan tágas belül, ami nem is csoda, hiszen a tengelytáv, szélesség szinte megegyezik az akkori Accentével, csupán a túlnyúlásokat kurtították meg. Magam mögött (178 cm) még éppen elférek. A bébihordozót viszont nem nagyon tudtuk először hová tenni, mert hátul szűk a hely a menetiránynak szemben bekötve, illetve akkor nagyon előre kell húzni az első ülést. A hátsó biztonsági öv sem nagyon támogatja a hasonló manővert, mert éppen csak annyira elég, hogy be tudtuk szorítani az ülést. Végül rátaláltunk az utaselosztás módjára: apa (vagy anya) vezet, gyerek a jobb egyen (nincs utasoldali lufi), a „maradék szülő” pedig hátulról szórakoztathatja a gyereket. Ma már a gyerkőc rendes, „menetirányos” ülésben trónol, a helyén, a hátsó ülésben.

A csomagtér az akkori kategória átlagán van, de ügyesen lehet trükközni a hátsó ülés támlájával, ami több fokozatban állítható a félig fekvő és a „kardot nyelt” utas pozíció között. A hátsó kerékdobok felett is van két jól használható polc. A csomagtér bővítése eléggé felemásra sikeredett, mivel csak az üléstámlák dönthetőek osztva, az ülőlap csak egyben hajlandó előrebukni. Akkor viszont egy ügyes gumis kampómegoldással a fejtámlarudakhoz rögzíthetőek, így megakadályozható az ülés menet közbeni visszaesése. (Ha jól tudom, a későbbi modellek már osztott ülőlappal érkeztek.)

A műszerfal az autó külleméhez igazodva szerény, egyszerű, de funkcionális, minden könnyen elérhető, egyedül a fényszórómagasság-állító gombját dugták el a kormány bal oldala mögé, de azt egyébként sem sűrűn használja az ember. Remekül használható a kormány alatt végigfutó polc, rádiótok, illetve esernyő vagy parkolószelvény tárolására kiválóan alkalmas. Pakolásra használható még az utasülés oldalán lévő zseb, illetve az első ülések hátoldalán található zsebek.

Amit viszont nagyon hiányolok: alig van rendes pohártartó. Amíg az Accentben elől 4 volt (kettő az oldalzsebben formára alakítva, kettő előugró tartó a középkonzol alján) itt két luk van a sebességváltó előtt, amiből az egyiket elfoglalja a hamutartó / szemetes kivehető egység, de ha ezekbe mégis beleillesztem a félliteres palackot, akkor az első elindulás / fékezés / kanyarodás manőver után már kereshetem is a flakont valahol a lábtérben. Az egyetlen hely, ami alkalmas akár 1,5 literes üveg megtartására, az a két ülés közötti konzol leghátsó részén található üreg.

A motort már ismertem az Accentből, de azért meglepő volt, mennyivel finomabban indul és a járása is mintha kicsit kulturáltabb lenne. 82 lóerő nem a világ, de azért jól el lehet vele poroszkálni városban és országúton egyaránt. Dízel lévén nem igazán szereti a gyors elindulásokat, inkább menet közben tud nagyot rúgni, nyomatékból. Nyári kánikulában a légkondicionáló tisztességgel teszi a dolgát, bár a motor teljesítményén megérezni, hogy működik a „hűtés”. Télen viszont a hatalmas szélvédő gyorsan bepárásodik és a ventilátor nehezen boldogul vele, gyakran kell a légkondi segítségét kérni. A fogyasztásával nagyon meg vagyunk elégedve, nyáron klímával sem lehetetlen 5 liter körül tartani, télen is 5-5,5 körül megáll.

Az egyetlen visszatérő gond az autó remek hatásfokának köszönhető, ugyanis főleg télen, rövid távú, városi autózás közben igen nehezen fűti fel az autót, különösen az újabb i30-hoz képest.

A rugózási kényelme viszont rosszabb, mint az Accenté, rossz úton sokkal pattogósabb, keményebb, de még az elviselhető kategóriába esik.

Az autó felszereltsége nekem majdnem tökéletes: manuális klíma, ABS, 4 elektromos ablak, elektromos, fűtött tükrök, állítható magasságú hidraulikus szervokormány, (később jöttek be az országba elektromos szervós autók, azok kormányzása nekem a hidraulikus után nagyon szintetikus volt) központi zár, META riasztó. Az átvétel után első dolgom volt, hogy az importőr által KISPÓROLT intervallumkapcsolót beépíttettem az ablaktörlő kapcsolóba. (de láttam már „költséghatékony” 2004-es gyártású Matrixot is, abban még hátsó ablakfűtés sem volt…) Később lesötétíttettem az ablakokat, az első oldalablakokra UV szűrős fólia került, ködlámpával szereltem fel és kartámaszt is vettem hozzá, igaz ezzel gyakorlatilag megszüntettem az útközbeni ivászatot, ugyanis elfoglalta az egyetlen palacktartó üreget. De így viszont a kartámasz üregébe is pakolhattunk. Ez egyébként nem sokáig bírta, egy csavar eltörött benne, így ki is dobtuk az egészet. Idővel a felszereltség USB csatakozóval felszerelt bluetooth kihangosítóval, aeroblade első ablaktörlővel, első LED fénysorral és könnyűfém felnikkel gazdagodott.   

Típushiba, ami velünk is megtörtént: a központi zár vezetőoldali ajtóban lévő szerkezete eltört, vagyis nem nyitotta, csukta az ajtókat. Ez nem lett volna sürgős gond, viszont a riasztó ettől egy kissé megzavarodott és kikapcsolt riasztóval sem engedte elindítani az autót. A zár kicserélésével a hiba megszűnt.

Egy nap azonban arra értem az autóhoz, hogy a hátsó szélvédő kitört. Mivel forgalmas úton álltam meg, ezért arra gyanakodtam, hogy esetleg egy kő felverődhetett, ám mivel sokkal több üvegszilánk volt az autó mögött, mint a kalaptartón, így inkább arra gyanakszom, hogy saját magától, a feszültségtől robbanhatott be a szélvédő. Szerencsére a casco fedezte a javítási költség nagy részét, így ez nem volt nagy érvágás a családi költségvetésben.

2010. februárjában egy nap viszont az autó hátulja egy jeges kanyarban meg akarta előzni az elejét, de nem sikerült neki, viszont arra épp elég volt, hogy az autót keresztbe fordítsa és átdobja az utat szegélyező 25 centis padkán. Ennek folyományaként a jobb első kerék gumija kiszakadt. Pár héttel később viszont alacsony sebességű fékezéskor az ABS elkezdett dobolni a fékpedálon, és ez csak akkor szűnt meg, amikor az ABS visszajelző fénye kigyulladt a műszerfalon. A szervizben előbb kitisztították a jeladót, majd amikor ez hatástalannak bizonyult, kicserélték. 60 ezer Forint volt a csere, ami elég húzós összeg, de gyanítom, hogy nem következett volna be ez, ha nincs az a fentebb említett kifarolás és padkán átugrás.

A gyári akkumulátor majdnem 5 évig készséggel szolgált, de tavalyelőtt ősszel óvatosságból kicseréltük. A helyére rakott akku azonban épp idén ősszel mondta fel a szolgálatot, vagyis csupán két évet bírt ki.

Amikor az i30-at megvettem 2009-ben, volt arról szó, hogy esetleg beszámíttatjuk a Getz-et, ám nem volt szívünk megválni tőle (és szerencsére nem is volt muszáj). Azóta feleségem használja munkába járáshoz.

Összességében egy nagyon jól összerakott, minőségi kisautó a Getz, amely második autóként, munkába járáshoz tökéletesen megfelel az elvárásoknak, sőt, dízelmotorral akár hosszabb távokra is megfelelő közlekedési eszköz. Fenntartási költségei alacsonyak és meggyőződésem, hogy a felmerült hibák java része nem az autó hibájából erednek (Ld. ABS jeladó). Remélem, még sokáig szolgál majd problémamentesen. Arról, hogy ez tényleg így alakul-e, arról jövőre ismét beszámolok.