Narancs középút - Kia Ceed 1.6 T-GDI GT teszt
A Hyundai csoport a kompaktjaival tényleg mindenkire gondolt: a kemény sportautót keresőknek ott az i30 N, míg azok, akik csak a látványra gyúrnak, az N/GT Line az ideális. A kettő közé pedig tökéletesen illik a Kia Ceed GT.
Emlékszem, 2013-ban mekkora öröm volt, hogy a Hyundaitól a Kiához átigazolt szegedi haverom jóvoltából fordulhattam egy kört az akkori Kia Ceed új GT változatával. Hófehér fényezésével, vörös betéteivel és négy kocka LED lámpájával piszok jól nézett ki, újdonsült turbómotorjával pedig szedte is a lábát rendesen. Akkor nagyon sajnáltam, hogy a Hyundainál nincs ilyen verzió, két évre rá viszont az i30 frissítésekor előrukkoltak a Turbo változattal, ami viszont alig két év elteltével, a modellváltással el is tűnt a süllyesztőben. Jött persze helyette az N sportszéria, vele a kompakt ötajtás és a Fastback változat, amik viszont kialakításukkal, erejükkel már egy más ligában játszik, így az űr (bennem legalábbis) megmaradt.
Nos, ezt az űrt igyekszik a Kia a harmadik generációs Ceed új GT változatával betölteni, amely a modellkínálat csúcsaként nemcsak látványos narancssárga fényezésével, de külső kiegészítőivel is kiemelkedik a kompakt kínálatából. A sportos légterelővel kiegészített első lökhárítóban egyedi fekete csíkos rajzolatú betétek és függőleges oldalsó légbeömlők kaptak helyet, ahová a (korábban tesztelt ProCeed) GT Line-tól eltérően valamilyen okból sajnos nem jutott ködlámpa. A feltűnő fényezés kicsit el is viszi a show-t, alig venni észre, hogy a lökhárító aljára vörös betét került, ahogy azt is kicsit nehezebb észrevenni, hogy hűtőmaszk is vörös-fekete színezést kapott. És persze ott virít a GT felirat is. A korábban GT védjegynek számító négy „jégkocka” LED menetfény a fényszóróba költözött, ahol a kornak megfelelően természetesen az összes fényforrás LED-es. Kanyarfényszórót viszont ne keressünk, az ebből a változatból kimaradt.
Oldalnézetből a szokásos Ceed sziluett köszön vissza, de persze itt is igyekeztek feldobni a GT látványát. Ilyen kötelező elemek a méretes, 18 colos és egyedi mintázatú, valamint vörös közepű könnyűfém kerekek, amelyeken 225/40-es Michelin Pro Pilot Sport abroncsok feszítenek. A sportos érzetet tovább emelik a keréktárcsák sűrű mintája alól ki-kivillanó vörös féknyergek is, illetve a feketére fényezett sportos küszöbtoldatok, amiken persze úgyszintén vörös betétek kaptak helyet. Minden más maradt a szokásos Ceed stílusban, így a két kerék közötti, tágas utasteret feltételező 2 650 mm-es tengelytáv is ugyanaz, mint az azonos platformra épülő Hyundai i30-nál, viszont az eltérő első-hátsó kialakítás miatt a Ceed 3 centivel rövidebb (4 310 mm), mint a Hyundai kompaktja. Ez persze a hétköznapokon egyáltalán nem feltűnő, ahogyan az sem, hogy a Ceed a GT-nél fekete fényű tükreivel fél centivel szélesebb és 13 milliméterrel alacsonyabb, mint az i30. A GT alja fél centivel közelebb is került a talajhoz, mint a többi Ceed, ami az alacsonyabb súlyponttal javítja az úttartást is.
A Ceed GT popsija megint csak látványosra sikeredett, ami az autó képességeit nézve nem is csoda, hiszen várhatóan a legtöbben innen fogják látni szemügyre venni az autót, amikor az elsuhan mellettük. A legjellegzetesebb részlet a diffúzormintás hátsó lökhárító, amelynek két oldalára ízlésesen krómozott kipufogóvégeket is integráltak. Ráadásul itt ezek nem csak kamu látványelemek, ahogyan a GT Line esetén, hanem mögötte itt valóban ott van a két kivezetés, ami ráadásul alapból is mély, morgó hangjával kellemesen alá tudja festeni az utazást. Fölötte az elsőkre rímelő háromszög alakú fekete betétekben a hátsó ködfény, míg a Ceed hátsó lámpáiban LED világít, ha akarjuk, akár az első menetfénnyel együtt, a sportos kialakítást pedig a légáramokat jobban terelgető tetőszárny egészíti ki.
A GT hangulat az utastérben is folytatódik, amit mindjárt az ajtón lévő műbőrön végigfutó vörös cérnázás alapoz meg, amely ráadásul végigvonul az egész utastéren és a kormánykeréken és az üléseken át a váltószoknyáig visszaköszön. Kár, hogy az egész műszerfalat fedő műbőrborítás varrását viszont szürke cérnával dolgozták ki, de a minőségi kidolgozás érzete – különösen az i30 N kemény műanyagainak fényében – így is megvan. A könnyűfém pedálok mellett a lapított aljú, remek fogású sportkormány alján GT logó pihen, a GT Line szépen tartó sportos üléseit pedig egy komolyabb, jobb oldal- és combtámaszt adó valódi sportülések váltották fel, amiken persze szintén ott virít a vörös GT logó. A szokásos szürke tetőborítást feketére cserélték és a Ceed középkonzolja a felső élen túlnyúló 8 colos érintőkijelzővel együtt a vezető felé fordulva tovább simogatja a sportos autós lelkét, amit a jól megmarkolható hatgangos manuális váltó izgat tovább.
A térérzet elől-hátul megfelelő a kategóriában, a panoráma napfénytetővel szerelt tesztautó viszont főként a középső hátsó utas fejterét szűkíti, aki a hátsó ülőlap kialakítása miatt egyébként is magasabban ülve simán kitámaszthatja fejét a tetőkárpitba. Maga a napfénytető egyébként remek dolog, megtörve a fekete belső sötét hangulatát természetes fénnyel árasztja el a teret, kinyitva pedig javítja a belső szellőztetését. Egyetlen hátránya, hogy a tesztautónál rosszabb minőségű úton hajlamos volt a nyiszorgásra, ami hosszabb távon egy kicsit idegesítő tud lenni. Erre sok alkalma is volt a teszt során, a futómű ugyanis kifejezetten sportos, feszes beállításával passzol a GT feelingjéhez, de éppen csak annyira, hogy az ne menjen túlságosan a kényelem rovására. Valahogy úgy, mint pl. a Hyundai N Comfort, vagy Eco beállításánál. A praktikumot a hátsó ülések mögött alapból is nagy, 395 literes, duplapadlós csomagtér képviseli, ami a ledöntött ülésekkel egészen 1 291 literesig bővíthető.
De eleget nézegettük már az autót, úgyis az érdekel mindenkit, hogy megy a GT. Nos, egy szóval jellemezve: parádésan kielégítően. Az alap ugye az az 1.6-os turbómotor, ami a Hyundai csoport számos korábbi és mostani termékében bizonyította már rátermettségét, legyen az a Veloster Turbo sportkocsi, vagy az összkerekes Hyundai Tucson hobbiterepjáró. Amíg viszont a Hyundainál a kényelemre (és tartósságra?) hangolva ez a motor 177-186 lóerő körüli teljesítményre van visszafojtva, addig a Kia sportkompaktjában a mérnökök 204 lóerőt engedtek szabadjára és ez meg is látszik a Ceed GT minden rezdülésén. A nulla-százas gyorsulás 7,5 másodperces adata már a katalógusban jelzi az autó képességeit, ám a lámpától gyorsulgatásnál is fontosabb, hogy a 265 Nm-es nyomaték már 1 500-as fordulat körül megjelenik, így az autó rugalmassága menet közben sem hagy kívánnivalót maga után.
Ez pedig a gyakorlatban annyit jelent, hogy a remekül működő start-stop motorleállító rendszer újraindítása után nemcsak a zöld lámpáknál leszünk az elsők a városban, de az sem okoz különösebb nehézséget, ha egy kamion mögül 120-ról 140-150-re gyorsulva autópályán kell becsatlakozzunk a német prémium limuzinok tolakodásába. Ehhez pedig nem kell az N szériás Hyundaioknál egyértelműen hosszabb úton járó váltóhoz sem érni, a váltóáttételeket úgy alakították ki, hogy az a kényelem helyett a sportosságot szolgálva kicsit magasabb fordulaton jár. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy száznál már 2 600-at, 130-as tempónál pedig 3 300 körül forog a motor, ami a gázpedál minden érintésére villámgyorsan reagál.
Ez utóbbi a Sport üzemmódba kapcsolva tovább fokozódik, a motor karakterisztikája módosul, a kormánymű pontosabbá, még direktebbé válik és a kipufogó is hangosabb orgánumra vált, amit a hangszórókból érkező mély morgás egészít ki. Sokan ez utóbbit nem szeretik, szerintem ez mind együtt adja azt a hangulatot, ami remek mókává teszi ezt az autót. Közben persze a fogyasztásmérő is egyre feljebb kúszik, de ezt az árat az élmények oltárán bárki szívesen megfizeti. Az autó étvágyát még kifejezetten takarékos országúti poroszkálással sem tudtam 6,5 liter alá vinni, pályán ez minimum egy literrel több, városban pedig vérmérséklettől és forgalmi helyzettől függően akár 8-10 liter is lehet. Nekem a közel ezer kilométeres tesztúton az átlagfogyasztásom sok országúti, némi autópályás és városi szakasszal 7,3 literre jött ki, ami viszont nem is rossz érték egy ilyen Gran Turismo génekkel ellátott kompakttól.
A Ceed GT a termékpaletta csúcsán trónolva persze mindent megkapott, amit a kompakt modell és a Hyundai csoport technológiailag tudhat. A légzsákokat és menetbiztonsági eszközöket magában foglaló teljes biztonsági arzenál alapból jár, ám a sávkövető – legalábbis a tesztautóban – nem működött egészen tökéletesen. Amint ugyanis elengedtem a kormányt és az autó a sáv széle felé sodródott volna, a rendszer előbb villogva, majd hangos ricsajjal jelezte nemtetszését, majd még mielőtt visszaterelte volna az autót, máris megjelent a kijelzőn a „Fogja meg a kormányt” utasítás. Persze ha valóban fogjuk a kormányt, a rendszer szépen a kezünk alá tud dolgozni és mivel eddig ilyet egyik autónál sem tapasztaltam, így ez valószínűleg egyedi hiba lehet. A holttérfigyelő és mögöttes keresztforgalom-figyelő mellett az automata távfény, az elektromos rögzítőfék, a kulcsnélküli rendszer, az elektromosan állítható, memóriás vezetőülés, a bőr/suede huzatos fűthető első-hátsó ülések, a sebességkorlátozó táblákat is figyelő, kormányról vezérelhető 8 colos multimédia rendszer mind-mind alapból járnak.
Mindennek persze megvan az ára is, de a jót sosem adják olcsón. A Ceed csúcsmodell GT verziója 7,9 millióról indul, ami egy metálfénnyel pont 40 ezerrel lépi túl a 8 milliós határt. Ez az autó nyújtotta élményfaktort is figyelembe véve nem rossz bolt, meg is lepődtem, amikor a konszerntárs Hyundai i30 árlistáját kezdtem el böngészni. Ott ugyanis egy 140 lóerős 1.4 T-GDI motorral szerelt i30 Premium 6,7 millió forintról indul, ám ha ehhez a 800 ezer forintos N Line csomag mellett a Ceed GT-hez járó holttérfigyelőt, a mögöttes keresztforgalom-figyelőt, a navigációt, az ülés- és kormányfűtést és még néhány kisebb kiegészítőt is berendelünk, árban valahol ugyanott, 8 millió forint környékén járunk. A másik oldalon pedig ott az i30 N szériás tüzesebb hothatch-e, ami már a 250 lovas alapverzióban is 8,6 millióról indul, a 275 lóerős Performance pedig 9,3 millió forinttól kapható, ráadásul ehhez is kell még néhány extra, hogy a Ceed GT-vel azonos szintre hozzuk.
Mindezekből is jól látszik, hogy Koreában a csoport vezetése megint jól kitalálta a stratégiát. Aki csak egy sportos, jól kinéző európai kompaktot szeretne, az alapváltozatokon felül mindkét márkánál megtalálja a GT és N Line változatokat, amik akár a 140 lóerős motorral is egészen dinamikusan mozognak. Aki igazi, kőkemény és erős, akár pályanapokon is használható sportautóra vágyik, annak ott a Hyundai N szériája. Aki pedig egy jól kinéző, kellően erős és dinamikus, de nem olyan kőkemény sportautóra vágyik, annak a Kia Ceed GT ideális választás lehet minden szempontból és ha levetkőzi a Kia logó iránti esetleges ellenérzéseit, a hosszú, hét éves (vagy 150 ekm) garanciával kínált Ceed GT-vel is bőven elégedett lehet. Van itt kérem minden, tessék választani!
A tesztlehetőséget köszönöm a Kia Motors Hungary Kft-nek!
Dönci Hyundai Blogja a Facebookon és az Intagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!
