Amikor a legkisebb Hyundai a legnagyobb szám - Hyundai kalandozások Jordániában

Idén ismét nyakamba vettem a családot, hogy a külvilágot két hétre teljesen kizárva egy egyiptomi paradicsomba meneküljünk, ám a Hyundai márka még itt is utolért.

Tavalyelőtti kirándulásom alkalmával már részletesen kiveséztem a közlekedési és azon belül a koreai márkák helyzetét Egyiptomban. Éppen ezért idén nyugodtan dőltem hátra, amikor a két órás késéssel éjjel induló négyórás repülőút, majd a további kétórás, kősivatagon és sziklás hegyeken átvezető, rettenetesen rossz minőségű utakon, legalább négy, állig felfegyverzett őrökkel tömött ellenőrzőponton átjutva megérkeztünk végre szállodánk kapujához, amely mögött maga az Édenkert várt ránk és ahonnan két hétig ki sem kell tennünk a lábunkat.

A fenti bekezdést Dönciné azonnal javítaná, hiszen még otthon megbeszéltük, hogy szeretné látni a jordániai Petrát, a híres romvárost, amely egykor népes karavánközpont volt, mára azonban a sziklák köré és azokba vájt hihetetlen építmények valódi turistalátványossággá tették. Ez ott akkor fáradtan, a szálloda kapujában persze egyáltalán nem izgatott, pedig ez a kirándulás számomra is tartogatott néhány nem várt meglepetést.

Megkímélném a blog olvasóit a hajnali buszra szállás, valamint a busz két utolsó, leghátsó sarkába bejutás fáradalmaitól, amely egy külön cikket érdemelne „40 perc intenzív térdtréning avagy hogyan ébresszük fel finoman a busz utolsó előtti sorában elterülő orosz utastársunkat” címmel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mi voltunk legközelebb a hajóállomáshoz, ahonnan egy másfél órás hajókázással értük el Jordánia legfontosabb kereskedelmi és turisztikai központját, Akabát.

Ahogyan átverekedtük magunkat a vámon és beszálltunk a kellemesen hűs buszba, feltűnt, hogy igen sok Hyundai és Kia márkájú autó húz el mellettünk. Szerencsére itt már nem kellett oroszokkal megküzdeni, őket külön busz várta, minket pedig „vegyes válogatottba” tettek csehekkel, lengyelekkel, olaszokkal, de egy brazil pár is volt a csapatban.

Mielőtt elindultunk volna az ország belső része felé, tettünk egy kört Akaba kikötővárosában, ahol egy tengerparti úton hirtelen felforrósodott a fényképezőgépem, amely alig győzte magába szívni a vámszabad területen várakozó Hyundai és Kia modellek rengetegét. Volt közöttük új és használt is, Sonata Hybrid vagy egymás mellett a Hyundai ix35 (ott Tucson) különböző generációi. Persze, utastársaim érdekes arcot vágtak, amikor a gyönyörű kilátás helyett az ablakra tapadva fényképeztem az ipari park gyöngyszemeit.

A Petrába vezető kétórás úton feltűnt, hogy a helyi „népviseletbe”, azaz zöld-fekete színekbe öltöztetett taxik zöme is Hyundai márkájú, ezek közül két Elantra folyamatosan a nyomunkban is volt. amikor pedig félúton megálltunk egy pihenőhelyen kiderült, hogy a két Elantra mellett egy H-1 kisbusz is a konvoj része, a három autóban pedig hozzánk hasonlóan magyarok ültek, akik ilyen módon, egyénileg oldották meg a kirándulást.  

Még ekkor sem gondoltam azonban arra, hogy bármely kis írást is megérdemelne ez a kirándulás, ám Petrába, a turistaközpont parkolójába érve önkéntelenül is hirtelen felkiáltottam. A velünk utazó szintén magyar házaspár a hátam mögött összenézett, hiszen nem igazán értették, miért vettem számra a hazai energiaszolgáltató nevét.

Dönciné persze rögtön tudta, hogy nem az elfelejtett csekk jutott az eszembe és tenyerébe temetett arcával törődött bele az elkerülhetetlenbe. Én pedig gyermeki rajongással ugrottam le a buszról, hogy körbenézhessem a Hyundai történelmének eddigi legkisebb autóját, az indiai gyártású apró Eont.

A fehér fényezésű kisautó egy alaptípus lehetett, erről árulkodtak fényezetlen első és hátsó lökhárítói, méretei pedig nemcsak a melléparkolt Citroen C3 és egy turistabusz miatt voltak hihetetlenek, de közelről szemlélve is megdöbbentő, mennyire kicsi az Eon. Most, hogy írok róla, megnéztem a paramétereket: 3,5 méternél is rövidebb, szélessége és magassága is nagyjából 1,5 méter. A méretek mellett persze szembetűnő volt a forma is, a Folyékony szobrászat stílusjegyeit gyönyörűen sikerült ráültetni erre a parányi autóra is.

Sajnos a csoport tagjai kevésbé voltak megértőek velem, mint feleségem, így a gyors körbefényképezés után öles léptekkel, de szerencsére még a bejárat előtt sikerült utolérni a csapatot. A világörökség részét képező és a világ hét csodájának egyikeként Petra romvárosa valóban lenyűgöző látványt nyújt, ahol a természet szépségei és az emberi kéz alkotásai harmonikusan illeszkednek egymáshoz. A Bibliában Mózes völgyeként is feltűnő helyen mintegy 800 sziklába vájt lakóház, templom, sírkert található, amelyek varázsa még Steven Spielberget is megihlette, aki az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmjének néhány jelenetét itt forgatta.  

A több kilométeren át kanyargó sziklaváros megtekintése után fáradtan, porosan szálltunk vissza a buszba, majd egy gyors ebéd elfogyasztása után ismét Akaba felé vettük az irányt. A kikötőben még két régebbi Elantráról sikerült pár képet lőnöm, mielőtt a több nemzetből álló csapatunk felszállt volna a stílszerűen Babel névre keresztelt hajóra.

Az egyiptomi oldalon aztán legalább fél órát várakozhattunk a buszunkra, de az egyik helyi idegenvezető megnyugtatott minket, hogy csak tíz percet kell várnunk. Igaz, úgy fogalmazott: „Tíz perc, egyiptomi időszámítás szerint” Minket ez különösebben nem zavart, addigra mindketten tele voltunk élményekkel: Dönciné Petrával, én pedig Hyundaijokkal.

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!