Chung Ju Yungra emlékezünk

Halottak napján minden család megemlékezik azokról a szeretteiről, akik sajnos már nem lehetnek velük. A Hyundai „családnak” is van kiről megemlékeznie, ugyanis éppen tíz éve nincs közöttünk a vállalatcsoportot alapító Chung Ju Yung.

Dél-Korea legnagyobb vállalatát alapítója olyan szegényen született, hogy apja egyik tehenét kellett titokban eladnia ahhoz, hogy elindulhasson az életben. Chung Ju Yung (1915-2001) mélyről indult el a Hyundai megalapítása felé, amelyet ma autógyártásáról, acélgyártásáról, hajók és épületek készítéséről ismernek. Chung egykori családi vállalkozását több, mint tíz éve különálló vállalatokká szabdalták szét.

Chung Ju Yung pályáját 1933-ban Szöulban kezdte, 14 évvel később pedig beindította a Hyundai-t. 1999-ben, az utolsó egységként működő évben a 86 éves Hyundai csoport éves eladási árbevétele 80 milliárd dollárra rúgott. A Hyundai Motor, amely a KIA Motors-t is magában foglalja, ma a világ ötödik legnagyobb autógyártója, tavaly több, mint 500 ezer autót értékesített Amerikában. A Hyundai Heavy Industries pedig a világ legnagyobb hajógyártó vállalata.

„A Hyundai Korea egyik sikertörténete, mára a világ egyik legismertebb márkanevévé vált.” – mondja Keith Rabin, egy Ázsiára orientált üzleti tanácsadó, aki a New York-i KWR International vállalatnak dolgozik.

Az álmait megvalósító üzleti látomását Chung kemény munkával, kreativitással és ellentmondást nem tűrő szemlélettel valósította meg. Ezenkívül hatalmas érzéke volt az időzítéshez, illetve a politikai kapcsolatok megszerzéséhez. Ezen az úton haladva kapcsolatba került még Észak-Koreával is, illetve mindenhol országának jó hírét keltette.

„Chungnak hihetetlen érzéke volt a vezetéshez”- mondja Donald Kirk, a Koreai dinasztia: Hyundai és Chung Ju Yung című könyv szerzője. „Folyton azon dolgozott, hogy előrébb jusson és megvalósítsa a birodalmát. Gazdag szeretett volna lenni és a legjobbat szerette volna a családjának és Koreának is.”

A kezdetek

Chung egy nagyon szegény földművelő családba született Tongchon városába, amely most Észak-Koreához tartozik. A család hat gyermeke között ő volt a legidősebb, akit korán rabul ejtettek a könyvek, illetve minden mechanikus dolog érdekelte. Nem igazán kedvelte a földműves létformát és arról ábrándozott, hogy Korea más tájain folytatja iskoláit. Ebben megakadályozta a japán megszállás.

Chung 16 éves korától kezdődően négyszer szökött meg otthonról, miután apja megtiltotta neki, hogy iskolába járjon. Minden alkalommal közeli városokban dolgozott, amíg apja rá nem talált és haza nem hurcolta. Harmadik szökésekor Chung apja egy tehenét is ellopta, eladta, az árából pedig egy Szöulba induló vonatra vett jegyet. Könyvelést szeretett volna a fővárosban tanulni, ám apja itt is rátalált.

Chung végül negyedik alkalommal 1933-ban szökött meg. Visszatért Szöulba, ahol építőmunkásként és egy rizsbolt biciklis futáraként, majd könyvelőjeként dolgozott. Chung olyan ügyesen tartotta karban a bolt könyvelését, hogy a boltvezető később, amikor megbetegedett,  Chungra bízta az üzlet vezetését. Az üzlet egészen addig virágzott, amíg 1939-ben a japánok egy rizsellátási racionalizálást végre nem hajtottak, amely miatt a kereskedések bajba kerültek.

Chung bezárta a boltot és visszatért szülőfalujába, ahol a maradék vagyonát egy autószerelő műhely felépítésébe fektette be. Egy lerobbant műhelyt vásárolt meg és a saját és emberei műszaki érzékét is felhasználva építette fel a később 70 alkalmazottat is foglalkoztató vállalkozását. Ám a Második Világháború keresztülgázolt Ázsián is. Chung 1943-ban bezárta a boltot, amikor a japánok elvették a műhelyt és egy acélgyárhoz kapcsolták.

A háború után

Miután 1945-ben Korea függetlenné vált, 1947-ben Chung megalapította a Hyundai Engineering & Construction vállalatot, amely rengeteg megrendelést kapott a Koreát felügyelő amerikai katonai kormányzattól. A jövedelmező vállalkozást azonban az észak-koreai invázió 1950-ben megdöntötte. Chung családjával együtt Szöulból Korea déli kikötőjébe, Busanba menekült, ahová az amerikai csapatok ásták be magukat.

Ám Chung nem adta fel, makacsul újjászervezte cégét, miután az ENSZ csapatok 1951 márciusában visszafoglalták Szöult. Chung vállalkozása több építési szerzősét nyert az amerikai és a helyi hivataloktól, miután 1953 júliusában véget ért a Koreai Háború.

A nagy változás Chung számára akkor következett be, amikor a Park Chung Hee által vezetett katonai junta vette át a hatalmat 1961-ben. Park víziója szerint visszavezeti Koreát a gazdasági életbe és gazdasági intézkedései is ezt támasztották alá. Viszont a közösségi építésekhez szüksége volt egy tehetséges építészre, ezért Chunghoz fordult. „Park munkát adott azok számára, akik építeni szerették volna Koreát.” – mondja Kirk. „Chung szintén sokat tett ennek érdekében és elnyerte Park bizalmát.” Park volt az, aki a kormányzat részéről támogatta az olyan családi vállalkozásokat, mint a Hyundai, a Samsung, vagy épp az LG.

Hatalmas falat

Egy évvel Park hatalomra kerülése után a Hyundai Engineering & Construction arra kapott megbízást, hogy építse fel a Ssoyangang gátat, egy vízerőművet Dél-Korea északi szegletében. A vállalkozás ezenkívül megkapta a Szöul-Pusan (Busan) vonalának építését is, mely Dél-Korea első autópályája volt.A Hyundai ezen kívül vasútvonalakat és nukleáris erőműveket is épített a koreai kormányzat segítségével. Nemsokára pedig termékei és szolgáltatásai rengeteg külföldi vevőre is talált.

Chung erőfeszítései és találékonysága révén felépítette Ulsanban, Dél-Korea déli öblében az első hajógyárát. Ez 1970-be történt, miután a Britain’s Barclays Banktól kölcsönt kért a világ legnagyobb hajógyárának felépítésére. A bank viszont kétségbe vonta, hogy egy olyan fejlődő ország, mint Dél-Korea képes volna hajókat készíteni. Chung erre egy koreai bankjegyet küldött, amelyen a világ első páncélozott koreai gyártású hadihajója látható a 16. századból.

A bankárok le voltak nyűgözve, ám észlelték, hogy Chungnak nincsenek ügyfelei. Ekkor a ravasz koreai repülőre pattant és elrepült Görögországba, ahol George Livanos-szal, a legnagyobb görög hajómágnással találkozott. Biztosította Livanost, hogy alacsonyabb áron tud minőségi hajókat előállítani, mint a mostani partnerei. Ezzel el is intézte, Livanos máris két hatalmas szállítóhajót rendelt tőle.

A Barclay’s folyósította a kölcsönt, Chung pedig még hét hajót gyártott Livanos részére. Időközben bővítenie kellett a termelési területet, mert annyi megrendelése érkezett.

Chung először az 1960-as évek végén lépett be az autóiparba, amikor Ulsanban megkezdte a Ford Motor helyi piacra szánt kiviteleinek gyártását. 1975-re elkészült a Hyundai Pony, amely az első önálló koreai technológiával készített modell volt.

A Pony-nak megvoltak a hiányosságai, ám Chung tanult a hibákból. Az 1990-es évekre a Hyundai világszínvonalú autómárkává vált és belépett az amerikai piacra is.

Chung világjárásainak több eredménye is volt. Meggyőzte az Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy Dél-Koreát válassza az 1988-as nyári játékok helyszínéül. 10 évvel később pedig áttörést ért el a kommunista Észak-Koreával, hiszen az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsong Il-lel történő megbeszélést követően  500 szarvasmarhát juttattak a demilitarizált zónán keresztül az éhező észak-koreai területre.  

A cowboyok koreai megfelelője, Chung is rossz természetű volt, aki arról is híres volt, hogy könyveket és hamutálakat dobott azokhoz, akik valamit elrontottak. Ám Chungnak volt rengeteg jóindulatú cselekedete is. Egy koreai anekdota szerint a túlhajszolt menedzser egyszer elaludt egy fontos tárgyaláson, ahol Park a fontos közösségi fejlesztésekről tárgyalt. Ahelyett, hogy ráförmedt volna, Park elnézést kért Chungtól azért, mert olyan nehéz ipari feladatokat bízott rá, hogy elaludt. Chung sosem feledte Park szavait. Ezek után amikor olyan munkással találkozott, aki esetleg elaludt, illedelmesen felemelte és közölte vele: „Sajnálom, hogy ilyen keményen kell dolgoznotok.”

Álmok és a halál

Habár a vagyona már milliárdokban mérhető volt, Chung egy olyan kis házban élt, amelynek berendezését saját gyáraiban készítették. Úgy nevelte fiait, hogy továbbvigyék a birodalmát. A hatalmas birodalomról szóló álmának megvalósítása szellemében nevezte is el őket születésükkor. Mind a nyolc gyermeke a Mong előnevet kapta, amely koreaiul az álmot jelenti. Utódai közül többen más fontos koreai vállalatokat is alapítottak.  

Chungnak tragédiákban is része volt, két fia ugyanis öngyilkos lett. Egy harmadik gyermekét autóbalesetben vesztette el, amely éppen azon az autópályán történt, amelyet ők építettek. Maga Chung pedig 86 évesen, tüdőgyulladás következtében hunyt el 2001. márciusában, 86 évesen.

Forrás: investors.com

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!