Dönci válságautója

Megmondom őszintén, három éve magam sem tudtam elhinni, hogy egy vadonatúj Hyundai i30 kulcsát tarthatom a kezemben és az enyém lehet a márka egyik legnépszerűbb és legjobb modellje. Mégis így történt, az autót éppen három éve vehettem át.

2009-ben már túl voltam egy dízel Accenten és éppen egy 2004-es Get(z) CRDi-t vezettem, amelyekkel tökéletesen meg voltam elégedve. (Mindkettő még ma is a családban van, az Accent immár 325 ezer kilométeren van túl, komolyabb meghibásodás nélkül!) Akkoriban elérhetetlen álomnak tűnt egy új i30, főleg egy dízel kombi, mivel a nekem tetsző felszereltséggel több, mint 5 millió Forint volt a vételár. Ám megérkezett a válság.

A hitelkamatok megemelkedtek, a vásárlók egyik pillanatról a másikra eltűntek és ezt még tetézte a kereskedők, importőrök készletfinanszírozási költségeinek emelkedése. Ezért minden importőr, kereskedő hatalmas árengedményekkel próbált szabadulni felhalmozott készleteitől. A Hyundai is így tett, 2009. márciusában soha addig nem látott kedvezményekkel kínálta autóit: az i30 CRDi Comfort változatának 4,95 millió forintos ára pl. 3,6 millióra zuhant! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy alap benzines i30 áráért kínáltak egy igen jól felszerelt, 115 lóerős dízelt.

Mire összeszedtem a bátorságom, családi segítséget és minden megtakarításunkat, a kombik már elfogytak, így meg kellett elégednünk egy ezüstszürke ötajtós változattal. De nem bántuk meg ezt sem.

Gyári szalonállapot

Az autó formája ízlés dolga, nekem jobban tetszik, mint az akkori Ceed semmilyensége. Hátulról megtévesztésig hasonlít a BMW 1-es sorozatára, ami nem véletlen, hiszen az a Thomas Bürckle tervezte a modellt, aki korábban jelentős szerepet játszott a BMW tervezőcsapatában az új 1-es BMW megalkotásánál. Az i30 volt az első olyan autó, amelyet kifejezetten Európának, Európában terveztek és 2009-től a Hyundai cseh gyárában is szereltek össze. Az én autóm még Dél-Koreában készült, erre utal többek között az ezüstbetétes fényszóró, illetve az alvázszám első két betűje: KM.

Az i30 mérete számunkra tökéletesen megfelelő, az ajtók szélesre tárhatóak, bennük minden üveg teljesen leengedhető, a nagy tengelytávolságnak köszönhetően pedig kellőképpen hátra tudom tolni az ülést ahhoz, hogy kényelmesen tudjak vezetni, és a gyerek sem rugdossa ki mögöttem a vesémet. Ebben mondjuk nagy szerepe van az üléstámla hátsó részének műanyag borítása is. A négy irányban állítható kormánnyal, illetve a magasságban is állítható, deréktámaszos vezetőüléssel pedig tökéletes vezetési pozíciót lehet kialakítani. A kezelőszervek tökéletesen kézreállnak, minden egyértelműen, finoman működik. A kilátás is megfelelő, bár a C oszlopba vágott ablakocska nem sokat segít a hátratekintésben.

Gyári állapot, teljes értékű pótkerékkel, 300 literes csomagtérrel

Az első meglepetés mindjárt az átadásnál ért minket, amikor felnyitottuk a csomagteret. Annak idején ugyanis, amikor nézegettük az autót, a kereskedő megmutatta a szintén 5 ajtós tesztautó csomagterét, mondván, hogy az is kellőképpen nagy, ha már a kombi elfogyott. Akkor bólintottunk rá a vételre. Az autóvétel öröme azonban elhomályosította a tudatomat, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy kétféle pótkerékkel szállítják az i30-akat, szükség, illetve teljes értékűvel. Mi a szükségpótkerekes megoldást láttuk a tesztautóban, a saját  autónk pedig teljes értékű pótkerékkel érkezett. Ennek azért van jelentősége, mert a teljes értékű pótkerék miatt a csomagtér kb. 10 centivel feljebb kezdődik, ami úgy 40 liter mínuszt jelent a 340 literből. Vagyis nem sokkal tágasabb csomagteret kaptunk, mint a Getzben volt.

Szükségpótkerékkel, 340 literesre bővült csomagtérrel

Ezt szóvá is tettük, majd megbeszéltük a dolgot és arra jutottunk, hogy kicseréljük a tesztautó pótkerekét és a mi pótkerekünket. Így is történt, azóta több alkalommal ki is próbáltuk és nagyon jól döntöttünk, mivel a kirándulásainkon jó szolgálatot tesz az a plusz 10 centi (pl. babakocsi, kisebb útiholmik elhelyezésekor).

Az autó felszereltsége számomra ideális: 6 légzsák, elektromos szervo, automata légkondi, 4 elektromos ablak, elektromos, fűthető tükrök, központi zár, riasztó bicskakulccsal, CD rádió USB csatlakozással és még sorolhatnám az apróbb kiegészítőket, amik kényelmesebbét teszik az utazást. A rádió szerintem gyári rendszerhez képest elég jól szól, a Ceedéhez viszonyítva pedig kimondottan jó.

Két gond van csupán vele: sötétben a kijelző zavaróan tükröződik a szélvédőn. Szerencsére ezt a tervezés során is észlelhették, ugyanis megoldásképpen van egy DARK gomb, amivel el lehet sötétíteni a kijelzőt. Okos szükségmegoldás, de jobb lett volna úgy tervezni, hogy ezt ne kelljen bevetni. A másik kellemetlenség, hogy nagyon könnyen porosodik a kijelző, ráadásul könnyen karcolódik is a felület, így csak óvatosan, finom kendővel (én szemüvegtisztítót használok) lehet megtisztítani. 

115 ló és egy cica ereje

A motor szenzációsan jó pontja az autónak. Kezdetben, amíg a motor be nem járódott, volt egy éles szakadék az alsó fordulatszámtartományban, ahol szinte élettelen volt az autó, ám ez idővel megszűnt, így most már viszonylag alacsony fordulatszámról is húz, mint egy bivaly, ráadásul még magasabb sebességnél is rugalmas, élvezet vele közlekedni, közben pedig kellőképpen csendes is.

A dízelmotorhoz kiegészítő fűtést is csatlakoztattak, amely még a legzordabb téli reggeleken is viszonylag hamar, 2-3 megtett kilométer után megkezdi felfűteni az utasteret. Az automata klíma/fűtés szintén mindig kellemes környezetet biztosít akár téli, akár nyári körülmények között is, habár télen, hideg motornál érdemes az AUTO állást mellőzni, mert akkor tényleg csak akkor kezdi felfűteni az utasteret, amikor a motor már bemelegedett.

963,5 km megtett út, 191 km még megtehető táv, 5,2 literes fogyasztás - télen, országúton

Takarékosságban is élenjár, hiszen ha nem hajtom, nyugodt, országúti közlekedésben nem lehetetlen 5 liter alá vinni a fogyasztását. Városban 6 liter körül eszik, autópálya-tempónál 5,5 – 6,5 liter körüli átlagot sikerült eddig elérnem, attól függően, szabályosan, vagy gyorsan hajtok. Így gyakorlatban nem ritkán akár 1000 km-re is elegendő az 53 literesre megadott, de akár 58-59 literrel is feltölthető tartályban lévő üzemanyag. Autópályán elviselne egy zaj- és fogyasztáskímélő 6. fokozatot, de úgy tűnik, ez a tervezőknek is feltűnt, mivel az újabb változatok már rendelkeznek 6 sebességfokozattal. Fura azonban a fedélzeti számítógép, ugyanis amennyiben teletöltöm a tankot, csak maximum 795 megtehető kilométert jelez. Akármilyen óvatosan és takarékosan vezetek az ezt követő néhány száz kilométerben, a megtehető távolság csökken. Majd - úgy 400-500 megtehető kilométer között megint felugrik 795-re és ismét visszaszámol. De nem ritkán, főleg amikor nem annyira figyelek a legalacsonyabb fogyasztás elérésére, előfordul, hogy nem ugrik vissza 795-re, hanem elkezd lassabban számolni és ahogy megfigyeltem, ilyenkor akár dupla annyi út megtehető, vagyis mire egy kilométert visszaszámol, az autó akár 2 kilométert is halad. 

A futómű, főleg a gumik zaja eléggé behallatszik az utastérbe. Ez valószínűleg a gyári koreai gumik hatása. Én kicseréltem egy nagyobb (205/55 R16) könnyűfémfelni garnitúrára, amikhez Continental gumikat vettem. Ezekkel már sokkal elviselhetőbb a gördülés zaja.

Ami kevésbé tetszik az autón: igyekeztek a tervezők, hogy európai autót gyúrjanak az i30-ból, ami itt-ott már látszik is, pl. a méret (előtte az Accentet „hazudták” kompaktnak, viszont az jóval kisebb volt), aeroblades ablaktörlők, beépített gyári hifi, illetve kellemes, puha anyagok használata mindenütt. Van viszont néhány olyan dolog, ahol még mindig nagyon „koreai” maradt az autó. Ilyen pl. a fedélzeti számítógép kezelése, amit a jobb bajuszkapcsoló mögött átnyúlva, a műszerfal alján lévő gombbal tudunk működtetni. Ezt az európai gyártók már sokkal korábban másképp csinálták, érdemesebb lett volna a jobb bajuszkapcsolóra tenni azt a gombot. Sajnos, úgy látom, a későbbi modellek (i20, i30U) is hasonló rossz ergonómiai megoldással érkeznek. (Halkan jegyzem meg, ebben a legújabb i30 megoldása sem igazán jobb, a kormány alsó küllőjén lévő gombok nyomkodása ugyanolyan figyelmet kíván, mintha a műszerfalon kellene nyomkodni a gombot)
A másik az elektromos ablakemelő, ami csak a vezetőoldalon automata, akkor is csak lefelé, a többi folyamatos működtetést igényel. Persze lehet, hogy ez inkább az importőr felelőssége, hiszen létezik olyan verzió, amiben minden ablak automata, és a kezelési könyvben találtam pl. olyan verziót, ahol a mások által elkeresztelt „nagy szent kvarcóra” is külön egységet képez a műszerfalon. Szerencsére olyan verzió errefelé nem kapható…:)

Hiányolom az olyan technikai újításokat is, amiket mostanában már az európai gyártók elterjedten alkalmaznak, mint pl. a kanyarfényszóró, vagy kanyar ködfényszóró, illetve a komfortindex. Ez utóbbit utólagosan megoldottam egy Waeco komfortindex egység beépítésével.

Ha már itt tartunk, az autónak gyenge pontja volt a halk indexvisszajelzés is. (ez csak a koreai gyártású autókra vonatkozik, az újabb cseh gyártásúak már hallható indexrelével érkeznek) Ez újkorától zavart, mert gyakorlatilag, ha már jár a motor, nem hallható, nem is beszélve arról, ha még a rádió is szól. Többször kerültem emiatt kellemetlen helyzetbe.
Ezért aztán szereztem egy régi H1 „kolompot”, ami eredetileg azt a célt szolgálta, hogy ha a vezető nyitott ajtónál a kulcslyukban felejti a kulcsot, bimm-bammol. Ezt rákötöttük a vonóhorog visszajelzőjére. Igaz, elég érdekes, egyedi hangja lett, ezt meg kell szokni, de legalább hallható, ami akár balesetvédelmi szempontból is előnyös lehet.

Az i30 az első olyan autóm, amelyet folyamatosan és örömmel fejlesztek, elsősorban kényelmi, funkcionális kiegészítőkkel. Mindig böngészem az internetet és mivel a koreaiak az olaszokhoz nagyon hasonló szeretettel viseltetnek az autók iránt, ezért az utólagos felszereltségek tárháza szinte korlátlan. Már az átadásnál rakattam az autóba "gyári" tempomatot, ami jó szolgálatot tesz hosszabb utakon, viszont sajnos a szerviz nem tudta megoldani, hogy a műszerfalon levő kijelzőkkel is kommunikáljon az eszköz, így néha vakon, találomra kapcsolgatom a tempomatot és bizony, néha beállítás helyett hangos pittyegéssel reagál az eszköz, ami autópálya-tempónál nem épp a legbiztonságosabb.

A vezetés közbeni biztonságos telefonálás megteremtésére egy egyszerű, nyomógombos bluetooth kihangosító is került az autóba, amely a vezetőoldali ajtóban található hangszóróval került összeköttetésre, így a hangminőség elsőosztályú.

Lesötétítettem a hátsó ablakokat, ami a felénk szokásos mediterrán kánikulában kimondottan kellemes, mert kevésbé melegszik fel az utastér, a klímának is kevesebbet kell dolgoznia, nem utolsósorban pedig a hátraültetett porontynak sem süti ki a szemét a nap. Mellesleg pedig nagyon jól néz ki.

Rakattam az első hűtőmaszkra egy gyári fekete védőfóliát, ettől az autó eleje sokkal sportosabb, morcosabb, már-már audis jegyeket mutat.

Tavaly év elején egy internetes nyereményjátéknak köszönhetően az autóm gazdagodott egy lézerérzékelővel (nem lézerblokkoló!), mely megbízhatóan jelzi, ha éppen a rend éber őrei bemérnek. Nem szoktam gyorsan hajtani, talán 13 éve volt utoljára gyorshajtásból eredő szabálysértésem, de azért jó tudni, mikor készítenének drága képeket az autóról.

Mivel többször előfordult, hogy tolatás közben a ház körüli állatok (macska, kutya), sőt, néha még a kisfiam is a hátsó holttérbe keveredett, ezért felszereltettem egy, a gyári rendszámvilágítás helyére illeszkedő tolatókamerát is, hozzá pedig egy belső visszapillantó tükörre szerelt monitort vásároltam.

Ez utóbbi sajnos nem igazán vált be, ugyanis az eleve lesötétített hátsó üvegen keresztül a sötétebb tükör (vagy inkább csak üvegfelület) nem igazán jó tükörképet mutat. Ráadásul az eredeti tükörre lett felcsíptetve, így menet közben néha rázkódik is. Erre most keresem a jobb megoldást, valami gyári tükörtartóval felszerelt monitoros visszapillantó formájában, amit az eredeti tükör helyére tehetnék.

Dél-Koreából interneten beszereztem egy különleges ablakfelhúzó modult is, amely a szokványos ablakemelésen túl bizonyos kulcsgomb kombinációra lehúzza az összes ablakot. Ez főleg nyári kánikulában, a napon hagyott autóhoz közeledve hasznos, hiszen mire beszállunk az autóba, az összes ablakon áramlik be a friss levegő, nem kell az átszellőztetéssel törődnünk, rögtön indulhatunk. Ezentúl a vezetőoldali kezelőpultról egy érintéssel kezelhetővé vált az összes oldalablak, illetve becsípődés-gátló is a modul része, mely biztonságosabbá teszi az ablakok használatát.

Szintén Dél-Koreából rendeltem meg a LED tükörindexet, amely jócskán feldobja az autó küllemét, ettől sokkal prémiumosabb hatást kelt az autó.

Legutóbbi újításom a LED nappali menetfény beszerelése. A Hyundai Klub oldalain időről időre felmerül ugyanis, hogy igen gyakran égnek ki az első tompított izzók, és nem igazán lehet olyat találni, amelyik sokáig bírná. Ezért aztán gyakorlatilag amióta megvan az autó, tervezgettem a tompított fény kiváltását szolgáló menetfény beszerzését, de a Németországban kapható, speciálisan i30-hoz gyártott menetfény elképesztően drága, az utólagosan kapható fényforrások pedig az autó orrkiképzése miatt nem igazán esztétikusan rakhatóak be úgy, hogy az minden előírásnak (pl. egymástól 60 cm-re legyenek) megfeleljenek. Végül arra jutottam, ha már mindenképpen olyan helyre kell tenni a menetfényt, ahol nem igazán jól mutat, legalább takarjuk el valamivel. Az MS Design készített az i30 modell részére egy külső dizájncsomagot, melynek része egy-egy sarokvédő elempár elöl és hátul. Elöl a  ködlámpafészket is letakarja és a kialakítása olyan, hogy a ködlámpa mellé elfér a menetfény.

Nagy nehezen találtam egy ilyen szettet az interneten. (Több is van, de mind utánzat, ahol hátul nincs kivágva a vonószem nyílása) Vásároltam egy E-minősítéssel és minden egyéb EU előírásnak megfelelő, kiváló fényerejű LED menetfényt, amit az idei év elején szakszervizben be is szereltettem.

Jelenleg is van rengeteg tervem az i30 egyedivé tételére, így szerepel a listán többek között oldalvédő és csomagtérajtó-védő lécek, hazakísérő-fény, stb.

Nem lenne korrekt a beszámoló, ha nem említeném meg az elmúlt három évben tapasztalt hibákat.
Ezek közül a legkomolyabb a tempomattal kapcsolatban történt. Alig volt az autó fél éves, amikor menet közben egyik pillanatról a másikra letiltott, vagyis akármit csináltam, csak 20 km/órás sebességgel volt hajlandó közlekedni, majd pár perc elteltével kilőtt, mintha mi sem történt volna. A szervízben gyanakodtak a tempomatra, ezért kicserélték annak vezérlőegységét. A leszabályozás megszűnt ugyan, de helyette apróbb torpanások jelentek meg a legváratlanabb helyzetekben (pl. előzés), amely néha balesetveszélyes szituációkhoz vezetett. A szervízben többszöri nekifutásra sem tudtak változtatni a helyzeten, pedig tényleg mindent megpróbáltak, de sajnos eredménytelenül. Egyszer még a motordiagnosztikai lámpa is kigyulladt, ami biztató volt, ám a (szinte azonnal) kiolvasott kód alapján kicserélt elektromos gázpedál sem oldotta meg a problémát.

Végül egy szerencsés véletlen segített, ugyanis megérkezett a szervizbe egy hasonló gondokkal küzdő Santa Fe is, melybe szintén egy gyári, ám utólagosan beszerelt tempomat került beépítésre. Ekkor az importőr utána érdeklődött és kiderült, hogy a gyári alkatrészt egy cseh cég készíti és ezek egy része hajlamos ilyen jelenségekre. A vezérlőegység újravezetékelésével végül megoldódott a probléma. Fontos hangsúlyoznom, hogy ez a tempomat egység nem koreai, nem gyári szerelvény volt, illetve azt is, hogy a jelenleg az i30U-hoz kapható tempomat már nem ettől a beszállítótól érkezik.

Izzad a kormány

Tavaly tavasszal a jó idő eljövetelével elkezdett „izzadni” a bőrkormány. Valószínűleg a ragasztóanyag szivároghatott ki, amely olyan zsírossá tette a volánt, hogy a kezeim lecsúsztak róla. Szerencsére garanciában, igen gyorsan és hatékonyan megoldották a problémámat, egy helyi vállalkozás újrabőrözte a kormányt. Így – akaratomon kívül – a kormány is egyedi bőrözést kapott.

Nyár végén a rádióval akadt egy kisebb problémám: a kijelző működött, ám elnémult az egység. A szervizben kiszerelték, majd visszarakták, azóta ismét tökéletesen működik.  

A magyar utak sajnos eszik az i30 kanyarstabilizátor pálcáját. Ez alól sajnos az én autóm sem kivétel, így tavaly a bal, míg idén február végén a jobb oldali pálca - garanciában - cserére került. 

Összességében nagyon elégedett vagyok az autóval. Az első olyan Hyundai, ami – ha nem is szárnyalja túl a konkurens, nagynevű európai márkákat – igazán jó felszereltségű, tágas kompakt autó lett, ami igazán megfontolandó alternatíva akár használt autó választásnál is. És ami talán még fontosabb: 5 év kilométer-korlátozás nélküli garanciát kínál (ami igazából 3 év gyári gari + 2 év szerződéses vállalás, de az újabb változatok már gyári 5 év garanciával érkeznek), ami a sokat utazóknak, illetve céges vásárlóknak nagyon előnyös lehet.

Nemrég megjelent a vadonatúj, immár második generációs i30 modell, amely még modernebb, még kifinomultabb, még csendesebb, egyszóval még jobb, mint az első generáció. Természetesen a modellváltással az i30 ára is megemelkedett, amely ma már egy szintre emeli a Hyundai kompaktját a német, francia és egyéb európai versenytársakhoz. Egy, az én autómhoz hasonló felszereltségű Hyundai i30 1,6 CRDi LP Comfort változat mai listaára 5.599.000,- Ft. Igaz, ebben már széria az ESP, Vészfékezésjelző-rendszer (ESS), kétzónás az automata klíma, gyári a LED menetfény, ám mégis úgy érzem, a korábbi, illetve a jelenlegi autóval szerzett rengeteg pozitív élmény és tapasztalat miatt az autó még jó ideig a család része marad. Hacsak nem jön újra egy nagyobb akció...