Interjú a Hyundai német nagykövetével
Jürgen Klinsmann első autója egy öreg Toyota volt ugráló
kuplunggal, később a stuttgarti labdarúgó csapatnál kapta első szolgálati
autóját. Ma az amerikai labdarúgócsapat trénere és a Hyundai nagykövete.
Az autók és a focisták vajon mindig összetartoznak? Aki ezt
a kérdést a Hyundai Deutchland nagykövetének felteszi, reméli, hogy a lóerők
dübörgéséről, méregdrága luxusautókról hallhat. De aki ebben reménykedik,
téved. Némi habozás után kijelenti: „Úgy gondolom, összefügg a kettő. Egy ilyen
autó tud sportos és gyors lenni, focistaként pedig minden nap autóban ül az
ember.” Mindent értünk. Gyors és sportos. Ezzel lehet valamit kezdeni.
A maga idejében Günther Netzer egy Ferrarit vásárolt, amikor
pedig ráunt, eladta Franz Beckenbauernak. Ilyen még ma is létezik? „Természetesen
van ilyen ma is és ebben nincs semmi kivetnivaló. A profi focisták közé bekerült
fiúk rengeteg pénzt keresnek, amit olyan dolgokra költenek, amelyek élvezetet
nyújtanak számukra. Ám ha idősebb leszel, családod lesz, lenyugszol és kezdesz
praktikusan gondolkodni.”
De valahol csak elkezdte Klinsmann is az autóhasználatot. „Nem
az a típus vagyok, aki az utcán megfordul az autók után.” Első autóját, egy
narancsszínű, minden oldalán horpadt Toyotát a bátyjától kapta, ami ráadásul
kuplunghibás is volt. „Elég nehéz volt vele a közlekedés” – mondja. Fél évvel
később, a Stuttgart játékosaként kapta első szolgálati autóját. „Először vissza
kellett szoknom a rendesen működő kuplunghoz. Mivel az ugráló kuplungot annyira
megszoktam, így hetekbe telt, mire visszaszoktattam magam. Ez elég mulatságos
volt, főleg a körülöttem állók számára.”
Ilyen vezetési teljesítmény mellett adódik a kérdés, hogy
vajon hány büntetőpontot gyűjtött össze az idők során Klinsmann. Egyet sem. „A
2006-os labdarúgó VB-re készülve például mindig Joachim Löw mellett ültem az
anyósülésen. Így ő gyűjtögette a pontokat.” – tréfálkozott Klinsmann. Egy alkalommal
Löw olyan gyorsan hajtott bele a sebességmérésbe, hogy Klinsmann bűnbaknak
ajánlotta magát a rendőrnek. „De nem ment. Löw olyan tisztán látszott a kamera
képén, hogy sajnos elvették a jogosítványát.” – mondja nevetve, majd beismerte.
„Persze, néha én is gyorsabban hajtok, de úgy tűnik, mindig szerencsém volt.
Talán egy-két büntetőpont nekem is összegyűlt már.” Azt is bevallotta, hogy az
autópályán ment már 280 km/h-val is. „De csak ott, ahol ez megengedett.”
Ezek után felmerül a kérdés, vajon mi Klinsmann álomautója.
Vajon valami sok lóerős Ferrari, Lamborghini, Bugatti? Végül is Klinsmann egy
olyan márka nagykövete, amely már nem csak kis bádogkasztnikat gyárt, hanem olyan
feltűnő autókat,, mint a Veloster, vagy a Genesis. „Én inkább magam építeném
meg az álomautóm.” – mondja Klinsmann. Ebből egy olyan autó születne, amely
inkább praktikus lenne, mint sportos. Például a hátsó ülés sokkal hátrébb
lehetne tolni benne, amelynek említésekor Klinsmann nem a luxus limuzinokra
gondol, hanem a kisebb autókra, amelyek így még praktikusabbak lehetnének.
Klinsmann egyébként egy – mi mással – Hyundai ix55 modellt
vezet, amelyet választott hazájában, Amerikában Veracruz néven ismernek. Az autó
motorházteteje alatt egy 3,,6 literes V6 motor 260 lóereje dolgozik. Ám még ez
sem készteti a kétgyermekes apukát a száguldozásra. Klinsmann ugyanis már a
korábbi amerikai látogatásai során hozzászokott az árral autózáshoz. „Nem
megyek 10, 20, 30 km/h—val többel csak azért, hogy tíz perccel korábban érjek
oda. Inkább zenét hallgatok, vagy éppen telefonálok. Ezt a szemléletet
Németországba is hazavittem.”
Klinsmann Hyundai nagykövetként magasra tette a mércét. Már aktív
focista korszakában sokat tett a társadalomért, 1995-ben létrehozta az Agapedia
szervezetet, amely a világ rászoruló gyerekeinek próbál segíteni, ezenkívül az Ifjúsági
Labdarúgó Alapítvány kuratóriumában is szerepet vállal. Mindezt a Hyundai
márkával együttműködve is folytatja.
Az együttműködés pedig jól működik. „Lennie kell olyan
dolgoknak, amelyeket mindkét fél szívesen csinál. Ha ez az én
gyerekprogramommal kapcsolatos, vagy általánosságban a focival, akkor is. a
Hyundainak nincsen rám ahhoz szüksége, hogy még több autót adjon el. Nem olyan
nagykövet vagyok, aki rábeszéli az embereket, hogy ezt a márkát válasszák. Sokkal
inkább az értékek átadásáról van szó, ebben pedig jól összeillünk. Ami a
Hyundaiban tetszik, hogy nem kötik meg a kezem. Ez egy élő partnerkapcsolat,
nemcsak plakátokon létezik.”
Természetesen ahogyan Jürgen Klopp az Opelért, vagy épp
Mehmet Scholl a Daciáért, Klinsmann is beülne a Hyundaiba egy száguldozós
reklámképért, ám itt is mindkét fél érdekeinek érvényesülnie kell. Valóban
vannak olyan rövidfilmek, amelyet Klinsmann a Hyundajal közösen készített. Sajnos
ezek nem jutottak el a képernyőre, pedig Klinsmann szerint nagyon szellemes
filmecskék voltak. Jürgen Klinsmann egy gyakorlatias ember benyomását kelti,
aki érzelmeit a focipályán és szociális projektjeiben éli ki, nem az autókban.
Forrás: n-tv.de
