Családi csomag, avagy Dönci új Hyundait vesz

Az Accent kiesésével súlyos autóhiány lépett fel a családban, amit csak tovább rontott a tény, hogy a család gyarapodása miatt már az i30-ban sem férünk el rendesen. Valamit sürgősen tennünk kellett…

Akárhogy bűvészkedtem, csak nem akart beférni a babakocsi a nagybőrönd tetejére. Vagyis elfért, csak épp az ajtót nem tudom lecsukni, mert kilóg a váz. Persze, bőrönd nélkül még mózeskosárral is elférne, vagyis hétköznapokra bőven jó, viszont nemsokára nyaralni megyünk, amit még akkor foglaltunk le, amikor még nem tudtuk, többen leszünk. Olyankor pedig a fél házat és egy komplett vegyesboltot szoktunk magunkkal cipelni, vagyis még a tetőbox is csak félmegoldásnak tűnik. Szóval ezért izzadok ennyire itt, a garázs legmélyén és próbálok legózni.

Néhány héttel később, amint ott álltunk az M5-ös autópálya 62-es kilométerkövénél és a kamionok által felvert hatalmas széllökések közepette vártuk a sárga angyalt, percről percre éreztem, ahogy az általam aprólékosan felállított stratégia romjaiba dől. Pedig olyan szépen elterveztem, kiszámoltam mindent, amire szükségem lett volna, akkor és ott viszont láttam, hogy az élet egy teljesen új forgatókönyvet dobott elénk.

Pedig épp aznap, nem sokkal korábban vetettem fel először apámnak, hogy egy kis családi segítségre volna szükségem, mert nélküle nem tudunk új autót venni. Saját autónk és a szerény megtakarításunk ugyanis együttesen is kevésnek bizonyult az autócseréhez, hitelt pedig mostanában senki sem szívesen vesz a nyakába. Azt tudtam, az új autónk is dízel és a Hyundai konszern egyik terméke lesz, épp csak nem tudtam, melyik. Kézenfekvő alternatívának tűnik a mostani i30 kombija (az előzőt a sokat kritizált kis csomagtere miatt azonnal elvetettem).

Szóba jött még az i40 kombija, amivel annak idején megjártuk Csehországot is, bár annak 1,7-es dízelmotorjában (az i30 1,6-osával ellentétben) már sajnos van kettős tömegű lendkerék is, aminek cseréje később nem kis érvágást jelent a családi költségvetésben. A „versenybe” még egy kör erejéig belefért volna a Kia Carens is sőt, tologatható hátsó üléssorával, magasabb üléspozíciójával ez lett volna az igazi családi autó, de mivel azt is az i40 dízelmotorjával szerelik, nem szívesen mozdultam ebbe az irányba.  

Persze tudtam, apám elé csak konkrét számokkal felvértezve, konkrét ajánlatokkal lehet állni, ezért a nagy beszélgetés előtt már hetekig sőt, hónapokig bújtam az internetet, néztem a használt i30 és i40 kombi kínálatot, de amíg előbbiből alig akadt jobb, vagy legalább olyan felszereltségű, mint a meglévő, addig utóbbiból az ajánlatok kétharmada mind külföldről behozott, gyanúsan olcsó találatokat dobott ki a gép.

Logikus lépésnek tűnt, így megkerestem az importőrt is, hiszen remek kapcsolatom van velük, hátha több kedvezményt tudok elérni, mint egy átlagos vevő. Elsősorban használt autó érdekelt és reméltem, hogy még mindig meg lehet az a jól felszerelt i30 kombi, amit tavaly kaptam tesztelésre és már akkor nagyon megtetszett. Megvolt, az autóba viszont közben beleugrott még 20 ezer kilométert, vagyis a kilométer-számláló már jóval túllépte a 40 ezret is. Kaptam is rá egy aránylag jó árat, legalábbis a bruttó listaárhoz képest. De azért csak bujkált bennem a kisördög. 

Ezért aztán az új, frissített i30 kombi is nagyon érdekelt, és persze, itt sem szerettem volna lemondani a már megszokott kényelmi szintről, így az automata klímával és hátsó ablakemelőkkel (és sok más egyéb kiegészítővel) is rendelkező Comfort felszereltségű verzióra kértem ajánlatot. Kaptam is egy olyan árat, amelynek kedvezménye felért azzal, amit annak idején, a válság kitörésekor vett mostani autómra kaptam, ráadásul nagyon közel volt a tavalyi tesztautó árához. Ilyen autó viszont sajnos nem volt készleten, csak rendelni lehet a gyárból.

Itt pedig álljunk meg egy pillanatra. Adva van tehát két, nagyjából egyforma Hyundai i30 kombi. Az egyik azonnal elvihető, kiválóan, navigációval, intelligens kulccsal és más extrákkal ellátott autó, viszont egy év alatt már 46 ezer kilométert futott, vagyis kopó alkatrészei már félig el is koptak, bézs belső kárpitja pedig nem igazán „babakompatibilis”. Az ára is csak néhány százezer forinttal kedvezőbb, mint a nullkilométeres újé, amely továbbfejlesztett, a start-stop rendszerrel még gazdaságosabb motorral, jobb menettulajdonsággal rendelkezik, ez az autó viszont még nem létezik, azt le kell előbb gyártatni.

A dilemma tehát adott volt. Május elején járunk, én pedig bennfentesként tudtam, hogy a 20-ig beérkező megrendeléseket a cseh gyár a következő hónapban legyártja. Eddig az elmélet. A gyakorlat azonban kissé más, ám ezt csak akkor tudtam meg, amikor hosszas tanakodás végén eldöntöttük, legyen az új változat. Kiderült ugyanis, hogy a magyar importőr előre dolgozik, már május legelején elküldte a gyárnak a június megrendelését, amelyet már nem módosíthatnak, pótlólag nem tudnak további megrendelést leadni.

Legkorábban tehát július elején készülhet el az autó, de a tapasztalatok alapján az importőr szerint inkább július vége, augusztus eleje az átadás reális időpontja. Ez jóval megnehezíti helyzetünket, hiszen nekünk éppen azért lenne szükségünk új autóra, mert július közepén autóval mennénk nyaralni. Végül az importőr „szépített” a helyzeten, ígéretet kaptunk egy kombi tesztautóra, amit a nyaralásunkhoz használhatunk. Emiatt aztán mégis az új autó mellett döntöttünk, ráadásul megmaradt a családban az összes, szeretett és megbízható Hyundai. 

Összefoglalva: manapság gyakran használt szóhasználattal élve "széleskörű családi összefogással" egyszerre hárman is „új” autóhoz jutottak, vagy jutnak a családban. Az Accent helyett édesapám megkapta a feleségem Getzét, amely az előddel azonos motorjával és eddigi 136 ezres futásteljesítményével még bőven rendelkezik tartalékokkal a következő évekre. Abban a pillanatban, ahogy az új i30 kombi megérkezik, feleségem pedig megkapja az én eddig használt i30-asomat, amelynek csomagtere bőségesen elegendő arra, hogy napi rutinban a babakocsi vázzal együtt elférjen és így vigyék a kicsi bátyját iskolába, boltba, vagy akár bármikor kiruccanjanak a vidéki mamáékhoz is.

Addig viszont egy kis kényelmetlenséget okoz az új autó hiánya, hiszen a jelenlegi i30-at munkába járáshoz továbbra is én használom, de úgy gondolom, hogy az átlaghoz képest még ez a helyzet is irigylésre méltó, hiszen hamarosan érkezik a vadonatúj autó, amit már nagyon várunk. Már csak a Renaultnál dolgozó régi ismerősömet kell kiengesztelni, aki egy kicsit zokon vette, hogy nem kértem tőle ajánlatot a vásárlás előtt…

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!