Dönci sztorija - avagy hogyan lettem Hyundai rajongó I. rész

2001. szeptembere elég borús időszak volt az egész emberiség számára. Az amerikai események eléggé rányomták bélyegüket az emberek hangulatára, ám emellett számomra különösen fontos időszak volt akkor ez a hónap, hiszen épp ma 10 éve alakult meg a H-1 AUTÓ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szegeden.

"Hjundáj? Hjundáj... Hjundáj..." - mormoltam magam elé többször is, de egyetlen modell alakját sem tudtam volna akkor és ott felidézni. Rémlett, hogy talán van egy kisautó, valami A betűs, illetve egy nagyobb modell, de csak otthon, az Autókatalógusból tudtam igazán felidézni a modelleket. Akkor már jobban emlékeztem, hogy annak idején mekkora durranás volt a kis Pony megjelenése az akkori autóéhségtől szenvedő magyar piacon.

2001. tavasza volt, és nekem egyáltalán nem tetszett az ötlet. Világ életemben az olasz autókhoz vonzódtam, olasz autóm volt, ezért is ápoltam olyan jó kapcsolatot az olasz autókat forgalmazó szegedi FIALLA Autócentrummal és annak munkatársaival. Korábban több szakdolgozat kapcsán is az autós céget választottam, ahol mindig nagy örömmel fogadtak és jó barátságot kötöttem sokakkal. (Ezek a barátságok, ismeretségek némelyike mind a mai napig tart) Aztán 2001-ben egy elszámolási vita miatt a FIALLA tulajdonosa úgy döntött, bezárja a kereskedés kapuit. 

Dönci akkori autója

Mivel én akkor éppen a főiskola államvizsgájára készültem - természetesen akkor is az autóipar összefüggéseit választva a szakdolgozatom témájának - ezért sok időt töltöttem a FIALLA igazgatójával, Tiborral, akinek mindez a kisujjában volt. Ő vetette fel először, hogy közösen létrehozhatnánk egy új márkakereskedést. Sajnos a FIAT márkát addigra már elígérték másnak (ami nem is volt baj, hiszen óriási befektetés kellett volna már az akkori elvárások teljesítéséhez is) és az egyetlen valamirevaló szabad márka egy kis dél-koreai autós cég volt, amit épp azért adtak le előző kereskedői, mert megkapták a Toyota márka értékesítési jogát.

Tibor meggyőzött, hogy van értelme belevágni, hiszen ez egy kis ismeretlen márka, könnyű megszerezni és nem is kell hozzá nagy befektetés, ezenkívül nagy tervei vannak a kis koreaiaknak, amely előbb-utóbb meglátszik majd a kínálatban is és akkor talán igazán nagy üzletté válik Hyundai-t árulni. Hát jó, legyen.

Meggyőztük az egyik autólízinges finanszírozó cég emberét is, hogy van értelme a közös munkának, így (habár új cégeknek nem adtak) vállalták, hogy megköthetjük a készletfinanszírozási szerződést a márkajog megszerzésekor, aminek persze az volt a feltétele, hogy a lízingcég finanszírozási ajánlatait adjuk a majdani vásárlóknak. 



Zászlóállítás

2001. májusában aztán megszületett egy hivatalos levél, szándéknyilatkozat, amiben ajánlkoztunk a Hyundai márka szegedi képviseletének továbbfolytatására és amit elküldtünk a márka akkori magyarországi kizárólagos importőrének, a magánkézben lévő Hyundai Autó Hungary Kft-nek (HAH). A nyáron megmutattuk azt a helyet - a FIALLA volt telephelyét - aminek kisebbik (ALFA Romeo) szalonját bérelnénk ki abban az esetben, ha megkapnánk a márkajogot. 

"Újra lobog Szegeden a Hyundai zászló!"

Végül teljesült a nagy álom és éppen 10 éve, 2001. szeptember 27-én megalakult a Kft-nk. Még aznap Budapesten meg is kötöttük a márkakereskedői szerződést is. Már akkor azt mondták nekünk, hogy az értékesítésre nagyon feküdjünk rá, mivel szervizbevételünk nem nagyon lesz. Ezt akkor még nem igazán értettük és ennek megfelelően nem is vettük túl komolyan. (Ma már tudjuk, hogy a márka megbízhatóságára utaltak ezzel) Az ügyvezetést én és Tibor ketten vállaltuk magunkra és ezzel gyakorlatilag a két értékesítő is megvolt. A garanciás és azon túli munkákat kezdetben a volt FIAT szalonban működő független szerviz embereire bíztuk, pár hónappal később érkezett csak egy saját szerelő a csapathoz.

Érkezik az első bemutatóautó

Az első autók között egy ezüstszínű négyajtós Accent, egy citromsárga, valamint egy fekete Atos Prime érkezett, valamint a márkakereskedői szerződésünk feltételeként meg kellett vásárolnunk egy H100 Grace LWB '97 típusú körablakos, hosszított kisteherautót, valamint egy HD-65 típusú platós tehergépkocsit. Ez utóbbi kettő sokáig élvezte a kereskedésünk "vendégszeretetét", hiszen egyik sem volt kelendő a magyar piacon. A H100 nevében szereplő "97" pl. a modell gyártási évét jelölte, mégis mi távolíttattuk el róla – hosszas vesződés árán – a ráégett viaszréteget. A HD-65 pedig már rozsdafoltokkal is "büszkélkedett" itt-ott. 

Mivel az autóvásárlás valahol bizalmi kérdés is, és Tibornak sok volt ügyfele szívesen vásárolt autót tőle, így hamar népszerűvé vált a kereskedés, egyre többen vették az autókat. Szerencsére a kereskedés jó elhelyezkedésének (Szeged autós "főutcáján") köszönhetően sok új ügyfélre is szert tettünk. Természetesen idővel bővült a kereskedés létszáma is, egy értékesítő, illetve 2-3 szervizes kolléga is csatlakozott a csapathoz. A sok ügyfélnek köszönhetően rengeteg érdekes és vicces, vagy épp rémisztő történettel gazdagodtam. Ezek közül csak néhányat említek meg.

Egy éves a H1 AUTÓ Kft.

2002. márciusában érkezett meg hozzánk az első 1,5 literes, 3 hengeres CRDi motoros Accent. Ez akkor hatalmas szám volt, hiszen igaz, hogy a Hyundai már az akkori Elantra modelljeiben egy ideje berakta a 2 literes CRDi motort, ám ezt a modellt akkor még – ára miatt – nem forgalmazták idehaza. Így gyakorlatilag az Accent volt az első dél-koreai autó, amely dízelmotorral is kapható volt idehaza. Hatalmas csoda volt ez, akkora, hogy még a szomszédos Opel és Daewoo márkaszerviz alkalmazottai is átjöttek megcsodálni, de leginkább „körbeköpködni”. Még ma is visszahangzik bennem a sok negatív megjegyzés, főleg a konstrukció tartósságáról. „Ez? Ez nem megy el 50 ezret és szétesik, három hengerrel meg főleg! Nézzétek, ahogy rázkódik!” És ehhez hasonlók.

„Ez? Ez nem megy el 50 ezret és szétesik..."

Engem annyira lenyűgözött az autó, hogy még tavasszal vettem egy Accent CRDi-t, leváltva az addigi Bravo 1,6-omat. Nos, ez az autó még ma is használatban van, édesapám nyúzza, és túl van a 300 ezer (!) kilométeren úgy, hogy a motorhoz nem kellett nyúlnunk, csupán a folyamatos használatból eredő kopás, elhasználódás miatt kellett kicserélnünk rajta ezt-azt. Ennyit az akkori lekicsinylő megjegyzésekről és a koreai mérnökök munkájáról. 

Egy éves a H1 AUTÓ Kft.

Egy szép napon begördült egy autó (azt hiszem FIAT Brava) és kiszállt egy koszos munkásruhát viselő idős úr. Amikor bejött, rögtön azzal kezdte, hogy jött megnézni az új „Hándéj” autókat. Kiderült, Amerikából érkezett, kint szobafestőként dolgozott és nemrég nyugdíjba vonult. Most hazatelepül, mert az ottani nyugdíjából itthon jól meg tud élni. Az USÁ-ban már sokadik Hyundai-t használja, és most, hogy nyugdíjba vonul, hazajön és természetesen ugyanolyan autót akar venni, mint amit ott használt. Egy Accentet vásárolt tőlünk, készpénzért, ami akkortájt nem volt éppen gyakori.  Nagy örömmel vette át az autót, két évvel később pedig egy ugyanolyan, azóta frissített újabb Accentet is vásárolt. Emlékszem, egyetlen kívánsága volt az utóbbi autónál: vegyük ki a gyárilag szériaként adott klímát.       

Délután folytatom.

A bloghoz kapcsolódó képtárban további képeket találhattok erről az időszakról.