Generációk közt - Hyundai i30 wagon 1,6 CRDi Business teszt

Folyamatosan fejlődik a világ körülöttünk, amellyel legutóbbi tesztautóm, a Hyundai jelenlegi kompakt i30 modelljének visszaadásakor hatványozottan szembesülhettem ismét.

Azt hiszem, öregszem. Fiatalabb koromban, amikor még olasz autóm volt, szerettem száguldozni és ez a szenvedélyem még akkor is megmaradt, amikor már a Hyundaiokkal kezdtem foglalkozni. Nem érdekelt a praktikum, nem érdekelt a fogyasztás, csak a lendület, a teljesítmény és a nyomaték. Ezért is örültem annyira tavaly a Veloster Turbo tesztautónak, ami ezt a fiatalkori bohóságomat juttatta eszembe. Amióta azonban családom lett, megfordult velem a világ, sokkal inkább számít az átlagfogyasztás-mérő, mint a motorház alatt tomboló lóerők, és általában az autókat is a gyorsulás helyett inkább csomagtér-méretük alapján állítom rangsorba.

Nem csoda ezek után, hogy a mostani tesztalany, a Hyundai i30 wagon a fentiek miatt teljes mértékben megfelelt igényeimnek, így most rendhagyó módon a hátsó felől közelítem meg az autó bemutatását.

Az i30 wagon óriási hátsójába ugyanis már alaphelyzetben is 528 liternyi motyó férhet, amit nagyra értékeltem, feleségem ugyanis képes annyira telepakolni bőröndjeinket, hogy a repülőtér pultjánál már messziről megismernek minket görnyedt testtartásunkról, a pultos kisasszonyok pedig régi ismerősként üdvözölve ilyenkor maguk közt fogadásokat kötnek a súlytöbblet mértékére. Ezért aztán különböző méretű bőröndökkel, hűtőtáskákkal sőt (gondolva a jövőre), még babakocsival is leteszteltünk a puttonyt és nem nagyon volt olyan konfiguráció, ahol valami kimaradt volna. Ráadásul a padlószint alatt további rekeszek várják mindazokat az apróságokat, amelyek nálam eddig egy kis ládában zsúfolódtak össze és ezzel értékes helyet raboltak el az értékes térből (KRESZ táska, bevásárlószatyrok, takaró, stb). Hab a tortán, hogy ezek mellett még elfér a teljes értékű pótkerék, amely ugyanolyan 16 colos alufelni, mint amilyen a tesztautó többi kereke.

Akinek nem lenne elegendő a csomagtér alapmérete, az természetesen könnyedén bővítheti azt az utastér rovására. Egyre terjednek a kategóriában a csomagtérből egy mozdulattal előrehajtható hátsó ülések, ilyen azonban az i30 nem kínál, marad a hagyományos, többlépcsős (ülőlap-, majd háttámla-hajtogatás) megoldás.

„Ez kombi?” – kérdezte Dönci_né azok után, hogy mintegy három napot eltöltött már mellettem az autóban. Habár a fentiekben körülírt pakolási próba számára is bebizonyította az autó képességeit, ez akár elismerés is lehet az autó tervezőcsapata számára. A formaterv ugyanis nagyon egyben van, nem látszik az az erőltetett akarat, hogy egy meglévő ötajtós kompaktból muszáj volt családi kombit faragni. A harmadik oldalablak alig nagyobb, mint az ötajtóson, így az ereszkedő tető és az övvonal emelkedése jótékonyan elfedi a karosszéria nyújtását. Egyéb formai megoldásai az ötajtósból érkeztek, így a szokásos hatszögletű hűtőmaszk, a sólyomszemeket idéző, hosszan hátranyújtott lámpatestek, a dinamikus megjelenés még így, a bemutató után három évvel is nagyon modernnek hatnak.

Már az első beszálláskor érezni lehet, hogy a második generációs i30 fényévekkel hagyta maga mögött a korábbi pardon, Hyundai „nyelven” eredeti jelzővel illetett i30 modellt. Sokkal mélyebbre ülünk ugyanis, a kormány kényelmesebben áll előttünk, amitől az egész olyan nagyautós érzetűvé válik. Ahogyan a tér is magunk körül, hiszen a belső építészek vékonyabbra faragták az oldalajtó-paneleket, ezzel pedig értékes centimétereket nyertek az utastér számára. Igaz, ennek hátulütője, hogy a mélyebbre eresztett ülésből a magasabb övvonalnak köszönhetően már nem olyan kényelmes az ablakon kikönyökölni, mint korábban, ezért viszont kárpótol a remekül alakított oldaltámasz, ahol végre az én hosszú karjaimmal is elérhető a négy villanyablak kezelőpanelje.

Az utastér többi paraméterében ugyanolyan nagyvonalú, mint a korábbi generáció, ami nem is csoda, hiszen a padlólemez nem változott, ahogyan a főbb méretek sem, igaz a 2 650 mm-es tengelytávnak köszönhetően a helykínálatra eddig sem volt panasz. Meg kell említeni viszont, hogy az „eredeti” i30 kombi, pardon cw változat nyújtott tengelytávjával még több helyet kínált az utasoknak, ennek ára viszont a kombikhoz méltatlanul kicsi, emiatt sokat is bírált 415 literes csomagtér volt. Szerencsére Koreában vagy a német fejlesztőközpontban rájöttek, hogy a kisebb néha több, így ma már nincs különbség a két változat között.

A fejlesztők tovább reszelgettek a már a saját i30-asomban is megkedvelt 1,6 literes dízelmotoron, amely az én autómban még HP, azaz High Performance (nagy teljesítményű) változatként 115 lovas, itt azonban már továbbfejlesztett, 128 lóerős változatban muzsikált. Méghozzá nem is rosszul, a hatfokozatú manuális váltóval együttműködve mindig halkan, ennek ellenére nyomatékosan dolgozott, extrém alacsony, 1 000-1 200-as fordulatokról is tisztességesen húzott, pörgetni pedig nem is volt érdemes, hiszen nyomatékból szinte minden helyzetet könnyedén teljesített. Országúton, néhány falun áthaladva, mindenhol a szabályoknak megfelelően autózva nem lehetetlen 4 liter közelébe leszorítani a fogyasztást, de autópályán közlekedve sem megy 5,5 fölé az átlagfogyasztás-mérő. Teszi mindezt úgy, hogy eközben hatodikban a „kortársakhoz” képest kicsit magasabban, 2 500 körül pörög az erőforrás.

A tesztautó a majdnem csúcs Business felszereltséggel rendelkezett, amely szinte minden igényt kielégít, hiszen immár kétzónás a klímarendszer, a négy elektromos ablak le-fel automatikusan (!) is mozgatható, elektromosan behajlanak az integrált oldalvillogókkal szerelt külső tükrök, elől-hátul parkolóradar figyeli a környezetet, amelyekhez külön figyelmesség, hogy a kanyarlámpa fénye is mindig abba az irányba mutat, ahová fordulunk (tolatáskor ellenkező irányba). Ezek mellett a tesztautó a hosszabb családi nyaralásokra érintőképernyős navigációt, a kényelmesebb pakoláshoz pedig kulcsnélküli rendszert, az éjszakai becserkészéshez pedig a tükörházba és a kilincs alá szerelt kilépőfényeket is kapott a már említett gyönyörű könnyűfém keréktárcsák mellé.

Hibátlan volna az i30 kombi? Na, azért azt nem mondanám, de erényei feledtethetik hiányosságait. Továbbra sem értem például, miért nem működik automatikusan a napellenzőbe szerelt lámpácska, ahogyan azt sem, hogy miért nincs még ebben a csúcsközeli változatban sem a középső könyöktámaszban hátravezetett levegő. Hiába vettem le a műszerfal fényerejét, a mai piacon már kissé töredezettnek ható szoftverrel működő nagy navi belső rendszerén tudom csak a tenyérnyi középső kijelző fényét csillapítani, ami azonban még a legalacsonyabb fokozatban is túlságosan vakító. Igaz, a korábbi generációhoz hasonlóan ki lehet teljesen kapcsolni a teljes kijelzőt, ez azonban egy hosszabb éjszakai túrán nem jelenthet megoldást.

Nehéz szívvel váltam meg az i30 kombitól, hiszen láttam, mennyivel jobb, felnőttesebb, vagyis érettebb autóvá „cseperedett”, így saját autóm kisautós pozíciójába visszazuttyanva megfogadtam magamnak, előbb-utóbb találkozunk még. Tartós teszt úgysem volt még ezen az oldalon!

A tesztautót a Hyundai Holding Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésemre.

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!