Totyogóteszten a Veloster Turbo

A Hyundai előszeretettel állítja be úgy a Velostert, mint amely modell ötvözi a sportkocsik dinamikáját a családi kompaktok praktikumával. A Turbo változattal a sportosság már nem kérdés, de mi a helyzet a praktikummal?

A Velsoter Turbo olyan autó, amely irányítja az elvárásokat. A turbófeltöltővel felszerelt autónak jó a gyorsulása és kézi váltóval még izgalmas is vezetni, ám tény, hogy még így sem lett szupersport-autó. És amíg nem is így tekintünk rá, rendben is van így. Sportautó helyett inkább sportos autó, amelyről tudjuk, mi az, ami elvárható tőle. Ezek egyike lehet a gyermekbarát kialakítás.

   

Gyermekbarát autóként a Veloster Turbonak van egy hatalmas előnye a konkurenciával szemben: az extra jobb oldali ajtó. A jobb oldali hátsó ajtónak köszönhetően egészen átalakul az autó karaktere. Sokkal újítóbb és szórakoztatóbb, mint egy hagyományos ötajtós kompakt, ráadásul sokkal könnyebb a porontyok be- és kiszállítása, mint mondjuk a „hagyományos” sportautók esetében.

Persze mint minden, ez sem tökéletes – az alacsony, ívelt tetővonal miatt Ottóka feje a be- és kivétel alkalmával a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is igen gyakran találkozik a mélyre ereszkedő tetőkárpittal. Ha viszont már bent van a gyerek, rengeteg hely áll rendelkezésre, így az anyósülésen helyet foglalónak sem kell sokat feláldoznia lábhelyéből ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a gyerekülésben helyet foglaló Ottóka. Számos zseb és rekesz teszi még praktikusabbá a Velostert használó életét, viszont a rengeteg üvegfelület miatt hamar felhevül az utastér, így gyorsabban lesz melege a kisgyerekeknek a hátsó ülésen.

A nagy üvegfelületeknek azonban nem csak negatív hatása van, hiszen ezek miatt mama, papa és a kétéves Ottóka is jól érezheti magát a Veloster Turboban, hiszen annak ellenére, hogy ezek a nehéz üvegek növelik az autó súlyát, jót tesz az emberi léleknek a világos utastérben az utazás. Az autó szélvédőjétől a hátsó ajtóig az egész tető üvegből készül, amelyet csak hátul tör meg egy kis fémfelület.  

Ottóka fejét hátrahajtva a gyerekülésből nézegetheti a felhőket, az utcai világítást, vagy éppen a felhőkarcolókat, ami számára hatalmas dolog. Közben a szülők egy kicsit feszengnek a picit kényelmetlen első ülésekben, a vezető pedig emellett a műszeregység esetlen pontmátrixos kijelzőjét bírálhatja, amelynek bittérképes betűtípusa ügyetlenül kicsinyítve jelenik meg.  

A csomagtérben akár egy kocogós babakocsi is elfér, ám csak éppen-éppen. A hátsó részét le kell hozzá pattintani, ám ezzel már el is tűnik a csomagtérben a gyerekkocsi. A hátsó ülések előredönthetőek, így az egyik részt előredöntve kiváló egy totyogó és kutyája elhelyezéséhez. Ja, és Ottóka remekül el tudott játszani a vonataival az autó csomagterében, mivel annak szőnyege kiváló terepasztal volt.

A mattszürke fényezés nagyon menő, ám gyerekes autóként már nem annyira. Ráadásul extraként rendelhető és egy csomó olyan tisztítási, kezelési szabályt be kell vele tartani, amelyek hallatán inkább nem javasolt beikszelni az extralistán. A kisgyerekek kezei úgyis gyakran koszosak, csokisak, amelyekkel ráadásul előszeretettel rajzolgatnak is, így érdemes másfajta szép színt választani az autóhoz.   

Amennyiben nem automatával veszik a Velostert, élvezetes az autó vezetése. A gyors, gumicsikorgatós elindulásokat imádják a gyerekek, ám menet közben a kormány egy kicsit izgága. Autópályán 6,9 l/100 km fogyasztást sikerült elérni, ami egészen jó eredménynek számít.

A Veloster Turbo nem ideális gyerekes autó és nem is ideális sportkocsi, ráadásul nem lehet említeni egyetlen olyan dolgot sem, amelyben igazán kiemelkedőt nyújt. Ám az egész csomag egészen jól működik a hétköznapokban. A remek külső-belső kidolgozás, az élvezetes vezethetőség, a gazdaságos üzem és a gazdag felszereltség tökéletes elegyével jól kiszolgálja a kisgyerekes családok igényeit is – főképp a harmadik ajtónak köszönhetően.  

Forrás: jalopnik.com

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!