Hatásos belépők – Hyundai ix35 teszt
Ma már egy kompakt ötajtós alapára is nem egy esetben többe kerül ötmillió forintnál. Ennyiért pedig néhol már SUV-ot is adnak. Megnéztük, mit tud a Hyundai ix35 két belépőmodellje, az 1,6 literes benzines és az 1,7-es dízel.
Kerek 750 ezer forint: ennyi a tétje annak, hogy melyik motorral szerelt kivitelt választjuk Dél-Korea eddigi legjobb szabadidő-autójából. A Hyundai ugyanis a fenti felárat kéri az ix35 dízelmotoros változatáért, ugyanakkor a benzinmotoros alapkivitel sem tűnik papíron rossz választásnak, sőt! Az éjszakánként álmatlanul forgolódó potenciális ix35-vásárlók kedvéért utánajártunk, melyik is a jobb választás.
Meglepően jó
Azt már a korábban nálunk járt ix35, illetve Kia Sportage variánsok alapján tudtuk, hogy az újgenerációs dél-koreai szabadidő-autók a vártnál is jobban sikerültek. Külön öröm, hogy az egy konszernez tartozó márkák modelljei a hasonló műszaki alapok ellenére stílusukban markánsan elkülönülnek egymástól, kettejük közül pedig a Hyundai kapta a visszafogottabb, ám unalmasnak rosszindulattal sem titulálható vonalvezetést. Ez az, ami még az újautó-piac legsötétebb napjaiban is szélesre nyitja a hazai vevők pénztárcáját. A siker aligha meglepő, hiszen az európaiak szeretik a kompakt méretű SUV-okat, amelyek még 4,5 méter alatt maradnak, de rendes méretű hátsó üléssoruk és tágas csomagterük is van. A dél-koreai páros ezt még ritkán látott hosszúságú garanciális idővel is megfejeli, egyszóval nem csoda, hogy viszik, mint a cukrot.
Alapból modern
Több mint rokonszenves húzás a Hyundaitól, hogy nem követte a gyártók többségének azon szokását, amely szerint egy korszerűtlen és veszélyesen gyenge motort tett meg alapmotornak. Egy 1,6 literes feltöltés nélküli benzinmotorból 135 lóerőt előcsalogatni figyelemreméltó teljesítmény, főleg ha a négyhengeres nem egy sportos autóban, hanem egy SUV-ban kap helyet. Az alapmotor nem csak papíron, de a mindennapokban is kellemes darab: városban terhelten is elegendőnek bizonyul teljesítménye és különösen jó hír, hogy rezonanciáktól szinte teljesen mentes az utastér.
Négyezres fordulatszám fölé pörgetve az ereje mellett a hangja is megjön, erre azonban olykor akkor is szükség lehet, ha nem gyorsan menni akarunk, csak egy meredek emelkedővel találjuk szemben magunkat. Az autópálya-tempó sem állítja komoly kihívás elé az alapmotoros SUV-ot, a felhajtóknál persze nem árt visszaváltani egy, de inkább két fokozatot, hiszen a 164 newtonméter nyomaték azért nem képes háttámlába szorító gyorsulásra hatodikban.
A benzineshez viszonyítva kimondottan nyomatékosnak érezzük a legkisebb dízelt. Az 1,7 literes 115 lóerős négyhengeres persze az is, legalábbis közel száz newtonméterrel többet tud, mint a modern 1,6-os. Hab a tortán, hogy a gyár állítása szerint legnagyobb, 260 Nm nyomatékát már 1250-es fordulatszámon leadja, a nyomatékcsúcs pedig közel háromezerig tart. Ha a gyakorlatban nem is érződik ennyire szélesnek ez a tartomány, tény, hogy az 1,7-es dízel a jól használhatók közé tartozik, ráadásul a hatfokozatú váltó egyes áttételeit is sikerült ügyesen eltalálni. Érzésre így könnyebb lendületesen autózni a dízel, mint a benzines ix35-tel, eközben ráadásul a fedélzeti számítógép is barátságosabb fogyasztási értékeket ír ki.
Forintok és literek
Hiába friss fejlesztés a benzines, fogyasztásban sajnos elmarad a várakozásoktól. Városban nem sikerült vele tíz liter alatt fogyasztani, 110-130 km/óra közötti tempónál pedig rendre 8,7-8,9 literes értékeket mértünk. Ezt lehet magyarázni a nagy homlokfelülettel és a 130 km/óránál 3500-at forgó motorral, de a lényegen nem változtat: ez egyszerűen sok. Pláne annak fényében, hogy a dízel kimondottan étvágytalannak bizonyult: városban is odafigyelés nélkül beérte 6-6,5 literrel, míg országúton könnyedén sikerült ötliteres fogyasztást összehozni. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni a dízellel és jóindulatúak a benzinessel, akkor is három literes különbség van a kettő között, vagyis száz kilométerenként úgy 1100 forinttal kerül többe a benzinessel járni. A dízel megtérüléséhez persze így is meg kell tenni úgy 70 ezer kilométert, aki azonban ennél többre tervez autót venni magának, annak mindenképpen megfontolandó választás. És akkor még nem beszéltünk az újraeladásról.
Akad azért olyan is, amit a benzines tud jobban. A dízel ix35 alapjáraton például kissé hangos, és nem csak hidegen, de bemelegedve is az marad. A benzines bő egy mázsával könnyebb, ami az autó kezelhetőségén is érződik, ráadásul hiába tűnik a dízel erősebbnek, gyakorlatban a benzines legyorsulja. Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor csak az áruk szólt a dél-koreai autók mellett. Az ix35-ben is több olyan apró megoldást találunk, amelyek kimondottan szimpatikussá teszik. Ilyen a belső visszapillantó tükörbe épített tolatókamera, ami az autóipar elmúlt tíz évének egyik legötletesebb találmánya.
További jó hír, hogy az ix35 belsejének sem kell feltétlenül feketének, vagy szürkének lennie, hanem több egyedi árnyalat közül is választhatunk. A vásárlókat persze nem ez, hanem az 5.240.000,- Ft-os indulóár fogja a kereskedésekbe csábítani és mi tagadás, az értük kért összegért mind a benzines, mind pedig a dízel a kategória legjobb választásának bizonyulnak.
