Első Santa Fe Sport teszt

Megérkeztek az első példányok a Hyundai vadonatúj Santa Fe Sport kiviteléből, így az amerikai újságírók már tesztelhették az új modellt

Három generáció alatt a Hyundai Santa Fe rút kiskacsából jóképű matadorrá változott. Az új Santa Fe új nevet, új motort és új kiegészítőket is kapott. A Hyundai kettéválasztotta ugyanis az eddigi modellt, így a rövid tengelytávú változatot Santa Fe Sport, míg a hosszabb tengelytávval rendelkező, a Veracruzt (ix55) helyettesítő modellt Santa Fe néven forgalmazza majd az Egyesült Államokban.  

Habár a név új, a Santa Fe Sport azonos tengelytávval rendelkezik, mint a korábbi verzió, ám a teljes hossz megnőtt, egyúttal keskenyebbé és alacsonyabbá is vált az új modell. A teljesen új karosszéria attraktívvá, sportossá, valamint elegánssá is teszi egyúttal az új Santa Fe megjelenését. 

Belül igen elegáns, luxusszínvonalú, amelyet még inkább kihangsúlyoznak az olyan opciók, mint a panoráma napfénytető, fűthető kormánykerék, ablaktörlők és első ülések. A műszerfal nagyon stílusos, dinamikus, ám a tervezők nem vitték túlzásba az élek, ívek használatát. Könnyen kiismerhetőek és elérhetőek a kapcsolók, amelyeket intuitív módon kezelve tökéletesen illeszkednek a remek kidolgozáshoz. Menet közben viszont nem minden csendes, nyikorgások, nyöszörgések hallatszanak, amit nagy sebességnél a kelleténél egy kicsivel több szélzaj is kiegészít.    

A kezelés sem a legtökéletesebb, a kormányzás és a futómű a Santa Fe Sport gyenge pontja egyelőre. Előbbinél háromféle beállítás közül választhatunk: Comfort, Normal, illetve Sport, ám bármelyiket is válasszuk, mindenképpen kevés visszajelzést kapunk. 

A futómű esetében pedig heves manőverezés közben másodlagos karosszériamozgások is keletkeztek, ami nem éppen megnyugtató jelenség. Ez azonban átlagos, mindennapi használat során nem fogja zavarni a Santa Fe használóit, csupán vészhelyzetben okozhat meglepetést.  

A Sport változat Amerikában megkapta a korábbi 3,5 literes V6 helyett az új 2 literes turbófeltöltéses motort, amely 264 lóerőt teljesít. Emellett továbbra is elérhető a 2,4 literes, 190 lóerős benzines szívómotor is.  

A turbós motorral szerelt összkerekes változat 9,1 másodperc alatt gyorsítja az autó 100 km/h-ra, ami csupán két tizeddel rosszabb, mint a 2,4 literes, elsőkerék-meghajtásos ugyanezen adata, amely azt mutatja, hogy az összkerék-meghajtás súlytöbblete jócskán kihat a gyorsító-képességre is.

Ám a 2.0T esetén a számadatok nem adják vissza a teljes képet. Az autó kitűnően reagál a gázadásra, ám erős gyorsítások esetén érezhető a turbólyuk jelenléte. A tesztelt példány esetében érezhető volt még az automata váltó bizonytalansága, amely arra utalhat, hogy nem elég jól programozták az autó teljesítményéhez. Kanyarból kigyorsítva a gázpedál lenyomásához képest a váltómű érezhetően későn reagál visszaváltással.

Ám akik az alapbenzinest választják, tapasztalni fogják, hogy a motor sokkal simábban, egyenletesebben adja le teljesítményét, mint a turbó. Habár a 2,4 literes motorral szerelt Santa Fe nem tűnik kifejezetten gyorsnak, a korábbi modellnél 15 lóerővel nagyobb teljesítményét tisztességesen ki lehet használni. Intenzív gyorsításkor a motor elég rendesen ordít, ám ha dönteni kellene egy gyors, de kiszámíthatatlan, illetve egy kicsit lassabb, ám teljesítményét egyenletesen leadó erőforrás között, alacsonyabb vételára és jobb fogyasztása miatt a 2,4 literes alapgép az ésszerű választás.   

A koreai márka ismét nagyot alkotott a Santa Fe megalkotásával, ám a kezelés területén továbbra is hiányosságok mutatkoznak. Amennyiben ezeket az apróbb hiányosságokat pótolja a Hyundai, a Santa Fe lehet a kategória egyik legjobb ajánlata Amerikában.

Forrás: motortrend.com

Dönci Hyundai Blogja már a Facebookon is! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!