Helyvarázsló – Hyundai ix20 1.4 teszt
Galériás lakások belsőépítészei példát vehetnének a Hyundai tervezőiről, az ix20 ugyanis kis alapterülete ellenére meglepően tágas odabent. Ára és felszereltsége ideális családi kisautóvá teszi.
Ha egy autó ránézésre nagynak tűnik, az még nem jelent semmit, hiszen a mai típusok egyre masszívabbak. De ha egy tágas egyterűvel könnyedén állunk be egy iszonyú szűk parkolóhelyre, már előkapjuk a katalógust, és megnézzük: ez az autó tényleg csak tíz centivel hosszabb, mint egy Corsa vagy egy Punto.
Persze a vezető magasabban ül, mint azokban, de nyúlánk termettel is kitűnően elfér: az ülés magasságában, a kormányoszlop tengelyirányban is állítható. A kilátással előre nincs gond, ebben a típusban végre van értelme az A-oszlop kis ablakainak. Ez egy alapmodell, de ügyes dizájnnal és színösszeállítással sikerült elérniük a tervezőknek, hogy hiába nincs kárpit az ajtókon, mégsem érezzük puritánnak.
A fehér és kék megvilágítású műszerekre jó ránézni (pedig a csúcsmodell háromdimenziós számlapja még szebb) és a középkonzol formája is egyedi. Minden logikusan kezelhető, kivéve talán a szellőzést: kétségkívül könnyebb lenne megszokni a jól bevált különálló forgókapcsolókat.
A hátsó ülésen fogunk igazán csodálkozni, kisautóban ugyanis nem férne el két felnőtt ennyire kényelmesen. Persze a hátsó üléssor két része 13 centiméteres sínen tolható hosszirányban, de még teljesen hátratolva is bő négyszáz literes csomagtér marad, ami az átlagos igényeket biztosan kielégíti.
A raktér padlója két szinten rögzíthető, felső állásában egy síkba kerül a ledöntött üléstámlákkal – már csak a jobb első ülés támláját kellene előredönteni, és akkor a lapra szerelt polcok se fognának ki rajtunk.
A tesztelt alapmodell 1,4 literes benzinmotorja 90 lóerőre képes, ez a mindennapi közlekedéshez tökéletesen elegendő. Városban szinte észre sem vesszük, hogy a halk hangú motorral elérjük az ötvenet, gyors felkapcsolásokkal is fürgék lehetünk. Ennél többet azonban ne várjunk a kis négyhengerestől: országúton vagy autópályán hiába kapcsolunk vissza egy vagy két fokozatot, az egyhangúan pörgő erőforrás csak mérsékelt gyorsulásra képes bírni a kis egyterűt.
Ezért cserébe legalább nem fogyaszt sokat: autópályán 7,5 litert, országúton valamivel kevesebb, mint 6 litert mértünk száz kilométeren. Aki sokat használja városban, nagyobb fogyasztással kalkuláljon, mégis bátran választhatja ezzel a motorral, csak kérje hozzá a stop-start rendszert. A felszereltsége már alapáron is megfelelő: hat légzsák, klíma és hifi jár hozzá, és az idei modellévtől már az ESP-ért sem kell külön fizetni.
